Református gimnázium, Kiskunhalas, 1878

6 kívánta volna, mire az idő elhaladtával már nem érhettem rá, különben is czélszerübbnek mutatkozik erre az, hogy a még netalán kint levő okmányok beérkezésével a most hiányzók is sorozatba vétethessenek s az egész állomány betoldás nélkül egyszerre láttathassék el sorozati számjegygyei. Más oldalról mig ez megtörténhetnék, a legnagyobb vigyázattal lesz kezelendő a levéltár, az újra összezavarás kikeriilhetése végett. Rendbe helyeztetvén az összes iratállomány, a számjegyek felírása bárki által is könnyen teljesíthető művelet lesz. A mi már most, mélyen tisztelt Egyháztanács! az általam átnézett és megismert levéltár tartalmát illeti, tisztelettel kell meghajolnom ezen ősi reformált egyház múltja előtt; e levéltár az egyház „temporum testis"-e, melyben a vallásos buzgóság, férfias önérzet a létért való küzdelemben, hű gondoskodás és áldozat a közügyek oltárain, hagyományos örökségként látszanak korról korra, apákról fiakra átszármazni. Aránylag kevés egyházközség dicsekedhetik tudomásom szerint ily körben annyi áldozatokat hozó egy ház tagokkal. A nevelésügy terén különösen lelkes buzgalom s nagyszerű áldozatok teszik fényessé az egyház történetének lapjait. Az egyház a maga veteményes kertjét, iskoláját, első sorban gondoskodása ós figyelme tárgyául őrzi, sőt még gondja volt a mult időkben arra is, hogy vidéken is istápot nyerjenek e város és egyház jótékonyságából a tanulók. A közélet és tudomány terén tekintélyes névre emelkedett férfiak nyertek e helyről kiképeztetésökre segélyt, míg ujabban e városban s szerte a hazában állást foglalt férfiaknak a levéltárban őrzött köszönőirataik tanúskodnak a vett jótéteményről s tesznek bizonyságot, hogy ez emlőn táplálkozva jutottak föl a helyre, melyre és hova kit-kit a gondviselés eljuttatott. Rendszeresnek tűnik föl az idők folyamában az, hogy az egyház, a hitbuzgó egyháztagok végperczeiben több-kevesebb, sokszor jelentékeny hagyománynyal gazdagittatott. Az erkölcsök tisztán megőrzésére való törekvésről tanúskodnak azon ,,testimonialis"-ok és „attestatum"-ok, melyek kinek-kinek megbirálására alapul vétettek, s e helyen is gyakorlatban tartatott az egyházifegyelemnek szigorú alkalmazása.