Félegyházi Közlöny, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1972-05-05 / 18. szám

Világ proletárjai, egrenßlletek! Ara: 90 fillér XVI. évfolyam, 18. szám A PETŐFI NÉPE KISKUNFÉLEGYHÁZI KIADASA Kiskunfélegyáaa, 1972. május 5. Anyák napjára A z édesanyákat, az élet adóit köszöntjük május első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepén. Vi­lágot adunk nekik a szere­tet és a hála szimbóluma­ként, a gyerekek versben, vagy egyszerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. „Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom __” Milyen igazak a költő szavai. Az édes­anyák iránti szeretet any- nyira bensőséges és termé­szetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szóvirágokba fullad az em­ber, ha megpróbálja sza­vakba önteni. Ezért is kife­jezőbb a néhány szál szeg­fű, tulipán, vagy az orgo­na, a hálás tekintet, s a meleg ölelés. Igazán hálásak csak * akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetün- I két, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsú­folni. Ha az esztendő min­den napjára jut jó szó, fi­gyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz, ami­re édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet, ahogyan arra ő nevelt bennünket. S ha megjegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretet­től túlfűtött robotgép, aki csak arra hivatott, hogy elégjen, feláldozza magát öviért, ha elhisszük, hogy ő is olyan ember, aki el­fárad. akinek éppen olyan jól esik a segítség és a biz­tatás, mint bármelyikünk­nek. Társadalmunk az * anyák megbecsülé­sét nem bízza sem a vé­letlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a legszebb hi­vatás gyakorlóiról, az édes­anyákról. Sok minden tör­tént már a munkahelyi kedvezményektől a gyer­mekgondozási segélyig, s bölcsődék, óvodák hálóza­tának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja ke­vesebb legyen. Az édes­anyák számára nem is az a legnagyobb segítség, ha a munka terhéből kevesebb jut nekik, hanem ha a tár­sadalom segít értékes em­bert nevelni gyermekeiből és képességeiknek megfele­lő helyet biztosít nekik. A nagyobb közösség " sok mindent meg­tett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisz­tázott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis ma­radt még adósságunk ép­pen elég. Még fokozottab­ban osztoznunk kell gond­jaikból. A szűkebb család­nak, s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, fi­gyelmesség dolgában is sok még a javítani való. Sok családban meg kellene vég­re szervezni, hogy az ott­hon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, a me­leg étel, a vasalt ing, a de­rűs hangulat, a jólnevelt gyerek örömének ne az anya legyen a szenvedő ál­dozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihe­nés, a szórakozás, a tar­talmas kedvtelések közös örömében. S, hogy az édes­anyára ne csak addig le­gyen szükség, amíg adni tud, hanem akkor is, ha már szétosztotta erejét, sze- retetetét és ő szorul övéi támogatására. A hálatelt vers, a szegfű, a tulipán, s az orgonacso­kor mellé ezt a szándékot, elhatározást is nyújtsuk át az édesanyáknak május el­ső vasárnapján. Hazafias Népfront Városi Bizottsága Négy év munkájáról adott számot a TIT városi szervezete A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat a könyv­tár olvasótermében tartot­ta közgyűlését, melynek levezető elnöke Körösi László a gátéri tsz elnöke, a TIT tagja volt. A meg­hívottaknak előre meg­küldött terjedelmes írás­beli beszámolóhoz dr. Ju­hász Antal elnök mondott szóbeli kiegészítést. Mozgalmas négy eszten­dőre tekinthet vissza a Misalskeiok védelméről A Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága és a Móra Ferenc Művelődési Köz­pont Honismereti klubja az egyik műemléképületben, a Hattyú-házban levő Petőfi könyvtár olvasótermében a város műemlékeiről, mű­emlék jellegű és városképi jellegű emlékeinek helyze­téről, azok védelméről. ta­nácskozott. Sopronhoz, Székesfehér­várhoz és a többi történel­mi városhoz viszonyítva a mi városunk az alig két évszázados életkorával „si- heder”-nek számít. Nem is lehetnek évezredes műem­lékei, de arra a kevésre is, amije van, a felszabadu­lásig, de — sajnos — még utána is, alig vigyázott va­laki. Éppen ezért üdvözöljük nagy örömmel már a kez­deményezést is, hogy végre valaki pártfogásba igyek­szik venni a jobb sorsra érdemes, pusztulófélben le­vő értékeinket. Azzal, hogy mindhárom műemlékünket: a Hattyú­házat, a Kiskun Múzeum j épületét és a Pajkos szél­malmot megmentettük a! pusztulástól még nem1 szűntek meg a tennivalók. Erről beszélt Bodor Mik­lós, a művelődési központ igazgatója és Gulyás Ist­ván, a műszaki osztály ve­zetője, és a tanácskozás szinte valamennyi résztve­vője. Nagy haladás, hogy a számbavétel megtörtént és még folyamatosan kiegészül a lista, amiről nem is gon­doltuk, hogy ilyen gazdag. A mentési munkálatokhoz azonban nem elégséges a lelkesedés, az erkölcsi se­gítség, mert anyagiakra is szükség van. Reméljük, azok is kerülnek. T. M. Vöröskereszt világnap A Vöröskereszt tevékenysége alapvetően a béke, a népek közötti közeledés és megértés felé irányul, ami­nek érdekében szüntelenül fáradozik. Munkáját sem­miféle határ nem korlátozza. Azok a területek, ame­lyekben a Vöröskereszt az emberek közötti összekötő kapocsként szerepel, nagyon változatosak. A háborúk, természeti csapások áldozatainak, szenvedőinek segé­lyezése mellett aktivistái gondoskodnak a nélkülözők­ről és az idősekről. Fő feladatának tekinti az első­segélynyújtással, baleset-megelőzéssel, egészséges élet­módra való neveléssel, véradással, betegápolással kap­csolatos feladatokat is. A fiatalok is bekapcsolódnak ebbe a sokrétű, emberbaráti munkába. A Vöröskereszt egyre nagyobb mértékben vonja be őket feladatai végrehajtásába, a felnőttekkel egyenértékű megbízá­sokkal. Május 9.-án, a Vöröskereszt atyjának — Henri Du- nant — születésének napján, a világ minden táján megemlékeznek a szervezet nemes célkitűzéseiről, ün­neppé avatva május S-át. A városi Vöröskeresztszerve­zet vezetősége nevében mi is köszöntjük városunkban és a községekben dolgozó aktivistáinkat, mindazokat, akik e nemes mozgalom tagjai és segítői. Kt.“ A nők (jgyeimébe A Városi Nőbizottság és a Háziipari Szövetkezet Nőbizottsága kézi hímző tanfolyamot indít 1972. má­jus 12-én délután 17 órai kezdettel a városi Népfront bizottság helyiségében (Vá­rosi Tanács II. emelet). Jelentkezni lehet a Há­ziipari Szövetkezetben Gondi Vilmosnénál, vagy a Mozi melletti vasboltban Csalár Jánosnénál. A tanfolyam hathetes. TIT városi szervezete, hi­szen az eltelt időszak alatt szocializmust építő ha­zánkban minden területen tapasztalható dinamikus fejlődés városunkra is jel­lemző volt. A város lakos­ságának kulturáltsága, esz­mei tudata nőtt, életszín­vonala emelkedett, egyszó­val: nemcsak anyagiakban, de emberi értékben is gaz­dagabb lett. E hatalmas fejlődésnek a TIT is cse­lekvő részese volt. Ennek bizonyítására elég néhány számadatra rámu­tatni: 1968-ban 525 előa­dást tartottak, 26 747 hall­gatóval, 1969-ben 475 elő­adás 21 551 hallgató, 1970- ben 540 előadás 20 852 hallgató, 1971-ben (már a járás nélkül) 389 előadás, 14 260 hallgatóval. Országjáró (IBUSZ-TIT) kirándulást szerveztek: 1968-ban 61 alkalommal 2353 résztvevővel, 1969-ben 67 alkalommal 2421 részt­vevővel, 1970-ben 63 alka­lommal 2343 résztvevővel és 1971-ben 76 alkalommal 2921 résztvevővel. A szóbeli kiegészítést sok hozzászólás követte s 1 a válaszadás után a vá­rosi szervezet elnökségének és a megyei értekezlet kül­dötteinek megválasztása kö­vetkezett. Elnök: dr. Ju­hász Antal vezető ügyész, a jogtudományi szakosztály tagja, elnökhelyettes: dr. Kastner János főorvos, az egészségügyi szakosztály- tagja, titkár Zvara Pál könyvtárigazgató, az iro­dalmi szakosztály tagja. Az elnökség tagjai: Eper­jesi József őrnagy, a had­tudományi szakosztály tag­ja, Judik Menyhért gimná­ziumi tanár, a történelmi szakosztály tagja, Kerekes Imre gimnáziumi tanár, a biológiai szakosztály tagja. Szántó Tibor agronómus, a mezőgazdaság és élelmezési szakosztály tagja. A megyei küldöttértekez­leten a kiskunfélegyházi szervezetet Horváth Elek alezredes, Joós Ferenc nyugdíjas, dr. Juhász An­tal vezető ügyész, Kerekes Imre gimnáziumi tanár, Körösi László tsz-elnök. Szolnoki Jenő gimnáziumi tanár, és Zvara Pál könyv­tárigazgató képviselik. T. M A Gagarin brigád A Műanyaggyár félegy­házi szerszámüzemében dolgozó „Tüske” brigád tag­jai az első űrhajós: Jurij Gagarin halála alkalmával elhatározták, hogy szocia­lista brigádjukat a szovjet hősről: Gagarinról nevezik el, s úgy élnek, dolgoznak, tk ~y méltók legyenek em­lékéhez. Április 12-én volt 11. év­fordulója annak, hogy a világűrbe emelkedett az első ember. Ezen évforduló alkalmával felkerestük a Gagarin brigádot, lássuk, hogyan élnek, dolgoznak, hogyan ápolják, őrzik em­lékét nagy névadójuknak. Szabó Lajos brigádveze­tőtől megtudtuk, hogy a brigád három nő és hét férfi tagja munkában is, az életben is jól megállja he­lyét. Az I. negyedévben 3. helyen végeztek, s már há­romszor elnyerték a szocia­lista brigád címet. Április 16-án a Tőserdőbe rándult ki a kis „család”, ott em­lékeztek meg névadójukról. Egy kérése is van a bri­gádnak, amit ezúton tolmá­csolunk abban a remény­ben, hátha valakinek mód­jában lesz teljesíteni. Szeretnének egy nagy­méretű Gagarin képet, hogy munkahelyükön ki­függesztve, állandóan kö­zöttük legyen a nagy név­adó, figyelmeztetve a bri­gádot a kitartó, önfeláldozó kötelességteljesítésre. Malus 1. a Petőfi Sándor iskolában Az 1455. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat csa- patgyűléssel emlékezett meg a dolgozók ünnepé­ről. Jelentés után a csa­patvezető, Makra Jenő üd­vözölte a tanárokat és a pajtásokat. Az iskola ének­kara Turcsányi Zoltán ve­zetésével forradalmi dalo­kat énekelt. Riskó Eszter és Gönczöl Imre úttörő­pajtások forradalmi ver­seket szavaltak. Az ünnep­ség Bencze Sándor igazga­tó elvtárs köszönő és üd­vözlő szavaival ért véget. Jánosi Jói séf Elismerést érdemelnek Elismeréssel és csodálko­zással álltak meg a járóke­lők a Petőfi téren a má­jus elsejét megelőző szom­baton. Szokatlan látvány, mert 50 esztendeje, mióta a Petőfi szobrot felállítot­ták, nem emlékszem, hogy valaki csinált volna rajta valamit.. A Költségvetési Üzem sírkőüzemének április 4. tiszteletére alakult Petőfi brigádja szabad szombat­ját ajánlotta fel, s a nyolc brigádtag ott nyüzsög a szobron, szinte ég kezük alatt a munka. Mosták, kalapálták, kefélték, ara­nyozták a műkő talpazatot és mire kikerült kezeik kö­zül, mintha kicserélték volna Aki látta, nem hagyta szó nélkül s ennyi dicsé­retet még nem kapott bri­gád. Nekünk már csak az a feladat jutott, hogy ösz- szefoglaljuk az ott elhang­zottakat s továbbítsuk Si­pos Lajos üzemvezetőnek. Sándor György rézlegveze- tőnek, Solymosi Ferenc brigádvezetőnék és a bri­gád mind a nyolc tagjá­nak az elismerést, a kö­szönetét. De ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy ugyanez a brigád hozta rendbe a szovjet hősök szobrát is, a fényes csilla­got pedig a Vegyipari Gépgyár KISZ-fiataljai tették fel. T. M. Gátéri mozaik 1: OLCSÓ TELEKOSZTÁS A községi tanács végre­hajtó bizottsága a belterü­leten 56 telket biztosít a lakosság részére. A négy­szögölenként 15 forintért értékesített házhelyekből alig néhány nap alatt 34 talált gazdára. A vásár­lók közül tizenegyen kis- kunfélegyháziak, Gátéron építenek majd házat. BEFEJEZŐDÖTT A VILLAMOSÍTÁS A napokban adták át a Dózsa György utcában épült új villanyhálózati szakaszt, melynek építésé­ért a községi tanács 146 ezer forintot fizetett. Az új vezeték távlatok­ban is biztosítja a belte­rületen a bekötési lehető­séget. Az új szakaszról 12 család kap áramot és a közvilágítási lámpák szá­ma is 16-tal növekedett. MEGNYTOTTÁK A GÁZCSERETELEPET A községi tanács létre hozta a Petőfi utcában a cseretelepet és április 21- től kezdve a DÉGAZ ki- rendeltsége rendszeresen árusítja a propán-bután- gázt. A lakosság szemé­lyenkénti 100 forinttal va­ló hozzájárulásának meg­lett az eredménye, asm kell most már Kiskunfé­legyházán eserélni a kiü rült gázpalackokat. S. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom