Félegyházi Közlöny, 1969 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1969-07-04 / 27. szám

teássá A tizenhét öregdiák Akik fél évszázaddal ezelőtt diákok voltak. (Fotó: Rádi J.) t*mi Tanítóképzőben vég­zett növendékek most tart­ják 50 éves találkozójukat. Számolgatom: legalább 68 évések ezek a diákok. Még­is: tizenheten zarándokoltak el az öreg iskolához. De ami még ennél is nagyobb tanítók végbizonyítványát, amelyen osztályzat helyett csak ez az egy szó állt: megfelelt. Nem feleltek meg azon­ban a tizenkilenct követő Horthy-reakciónak, az ak­kori kormánynak, a legfel­Egy pillanatra Sok-sok újság hirdeti most: Fél nyolckor a kacsa csenget. Az új filmet megnézni majd Moziba így sokan mennek. Olvassa ezt n&gymamácska S félreteszi az újságot: Én nem értem ezt a kacsát! Minek csenget? Mért nem hápog?- O — Felültem Jelűnek Kálmán járművére, pontosabban a vá­ros locsolókocsijára, amelyik a város életében már a har­madik, mindig egy fokkal na­gyobb lett, hogy a szaporodó kövesutat le tudja locsolni. A locsoló autó őse egy lajtosko­csi volt, amelyiket két ló hú­zott végig a „főutcán” és az úttest felét, a menetirány sze­rinti jobb oldalát locsolták vele, de mire a másik oldalra került a sor, az előző már felszáradt. A nagy, szürke kocsi hét köbméter, vagyis hétezer liter vizet vesz fel egyszerre. Tíz­szer fordul naponta, hetven­ezer liter vizet locsol szét a szilárd burkolatú utcákon, s a megtett útja napi 50—60 ki­lométer jelenleg de reméljük, mindig több és több lesz. Jelűnek Kálmán tehát a vá­ros „esőcsinálója”. Ahol meg­jelenik kocsijával, egy időre „elveri” az út porát, mint a hirtelen érkező nyári zápor. A gyerekek ismerik motorjának zúgását, és utcák hosszat sor­falat állnak, hogy felfrissítsék magukat, megcsapassák poros Meat A múlt szombaton este a Petőfi Gimnázium udvarán hangverseny volt. A színvonalas rendezvény gyönyörű- ségére szolgált még azoknak is, akik nem jutottak be a nézőtérre. A lakótelep házainak ablakaiban megje­lentek az emberek és örömmel hallgatták a szárnyaló dallamokat. Kár, hogy az időjárás miatt nem lehetett az estét befejezni. A folytatás azonban annál több bosszúságot okozott a pihenni vágyó, munkában elfáradt felnőtteknek és családoknak. Mintegy 250 ■ család él a város szép lakó­telepén, akik zárt ablakok mögött is álmatlanul ver­gődtek éjfél után 2 óráig, a Beat-zenekar fülsiketítő produkciója miatt. A gimnázium emeleti termében harsogott a zene, és nyitott ablakok ontották a sikoltást, a fütyülést, az angol nyelv ordítva csúfolását. Ha már fiataljaink közül néhánynak elveszett a jó ízlése, miért akarja a technika segítségével a termé­szetellenesre felerősített zörejben hallását is elveszí­teni? A hallással így is baj van. Amit néhány teenager fiatalnál is tapasztaltam, hogy nem hallják meg édes­anyjuk szavát, aki az otthoni munkába való segítésre kéri őket. De, ha mi felnőttek, szülök is megsüketülünk az ál­matlanul átvergődött éjszakán, a pokoli ízléstelen zö­rejtől, hogyan fogjuk meghallani fiainktól a piros garbót, a lila mellényt, és a farmert kérő szót? Budai József Nem volt szokásban ed­dig Alpáron a névadó ün­nepség társadalmi megren­dezése. A napokban a köz­ségi kultúrotthon nagyter­mében Hutflesz János ál­lami gazdasági géplakatos és feleségének kisfia azon­ban már „szakított a ha­gyományokkal.” Díszbeöltö­zött úttörők sorfala között vonult be szüleinek karján a feldíszített terembe. Me- legdy Sándor pedagógus ve­zetésével a hangulathoz il­lő muzsikával kísérte az ünnepelt, és a népes ven­dégsereg bevonulását az is­kola zenekara. Németh Irén anyakönyv­vezető rövid ünnepi beszéde után elvégezte a hivatalos tennivalókat, majd a szü­lőknek adta emlékbe azt a tollat, amellyel az anya­Az NB II. Keleti csoportjá­ban 11. helyen végzett a Va­sas. Ezzel a helyezéssel — te- kintéttei arra, hogy egy mér­kőzéssel többet játszottunk vi­déken, mint hazai pályán — nagyjából elégedettek lehet­nénk ha az egyes mérkőzése­ken nem mutatott volna csa­patunk nagyon ingadozó tel­jesítményt. Egyet azonban elöljáróban le lehet szögezni: Kicsit javítani kell a kollek­tív szellemen, kissé maga­sabbra szabni az edzéseken a követelményeket, továbbra is bátran kell nyúlni a fiatalok­hoz és tekintetbe véve az őszi nyolc hazai mérkőzést, bizto­sak lehetünk abban, hogy nem kell izgulnunk a kiesés miatt. MOZAIK •• Ügyeletes állatorvos Kiskunfélegyházán július 5- én, szombaton délután és 6- án, vasárnap egész nap dr. Kiss Lajos, lakása Baj- csy-Zs. u. 2., telefon 523. Ugyanezen idő alatt Gá­tér, Pálmonostora, Kunszál­lás és Petőfiszállás közsé­gek részére az ügyeletet dr. Csőke András tartja. La­kása: Lónyai u. 15., tele­fon: 283. — SZEMÉLYI igazolvá­nyának elvesztése miatt 500—500 forint bírság meg­fizetésére kötelezte a rend­őrkapitányság szabálysértési előadója Vörös Lajos Kis­kunfélegyháza, Izsáki u. 20. és Kürtösi Sándor Kunszál­lás 15. tanyaszám alatti la­kost. — TALÁLTAK három férfikerékpárt, számuk: TD 93 027, 4 062 610 és 2 302 437, egy női karórát és 5 darab kulcsot. Igazolt tulajdono­saik a rendőrkapitányságon átvehetik. könyvet aláírták. Az úttö­rők szavalatai után Farkas Károly a munkásőrség helybeli szakaszának pa­rancsnoka üdvözölte az if­jú munkásőr-gyermekeket”, s átadta a szakasz, és a községi gazdasági szervek ajándékát. Kollár Pálnak, a községi pártbizottság tit­kárának köszöntője után a nőtanács képviseletében Születtek: Laczkó Róbert (anyja neve: Jaksa Katalin), Fehér Róbert Sándor (Sípos Magdolna), Ladnai Attila La­jos (Homoki-Szabó Erzsébet), Krum Emőke Éva (Sándor Te­rézia), Kapus Mária Éva (Kampmüller Mária), Kis <Jó­A hazai hét mérkőzésből négyet megnyertünk, három döntetlenül végződött, ezzel szemben vidéken mindössze három pontot sikerült szerez­nünk. Igaz, néhány mérkőzé­sen a szerencse is elpártolt csapatunktól. (Szegedi Vas­utas). Legfájóbb vereségünk a Cegléd, legszebb teljesítmé­nyünk a Mezőkovácsháza elle­ni mérkőzés volt. Nagyszerűén küzdött csapatunk a KISTEXT ellen is. Ha játékosaink egyé­ni teljesítményét nézzük úgy szembetűnő, hogy amíg Bolya sérülése miatt nem védhetett, egyik tartalék kapusunk sem tudta őt pótolni, pedig mind­kettő tehetséges, sőt olykor bravúrokra is képes. Sok ed­zéssel a legjobbak közé ke­rülhetnek. Bolya csak az idény végén lépett pályára, de né­hány mérkőzésen bizonyította, hogy biztos pont a csapatban. A hátvédek közül elsősorban Cserkút kell említeni. Egy-két mérkőzéstől eltekintve csapa­tunk legjobb játékosa volt, fejelésben szinte felülmúlha­tatlan. Bense is megállta he­lyét, kár hogy néhány mér­kőzésen játéka túllépte a ke­ménység határát. Fekete gyor­sasága dicsérhető, az idény végére alaposan feljavult. A fedezetek közül Sahin nyúj­tott szinte mindig átlagon fe­lüli formát, az utolsó mérkő­zéseken fájós lábbal is nagy­szerűen helytállt. Makai nem tudta nyújtani múlt évi tel- j esitményét, de szorgalmasan, fáradhatatlanul küzdötte végig a szezont. Ugyanezt mondhat­juk Villányi játékáról Is. Fel­futásai, szabadrúgása „életve­szélyesek” voltak. Kicsit több, s főleg komolyabb edzéssel legjobb játékosa lehetne a Vasasnak. Kelemen bármelyik poszton játszott, csillogó tech­nikája maradéktalanul érvé­nyesült, kár, hogy néhány fontos mérkőzésről hiányzott. Csatársorunk általában gyen­gélkedett. A fiatalok tehetsé­gesek, de még nem érettek. Egy-két év és Kőkai és Far­kas, akik ma «lég inkább ígéretek, a legjobbak közé ke­rülhetnek. E sorban Ézsi nyúj­totta a kellemes meglepetést. Ebben az idényben végre iga­zi formájában játszott, igaz az edzéseket is ő vette a legko­molyabban. Másik kellemes meglepetés az idény végére nagyszerűen feljavult Sántha volt. Ha az őszre is hasonló szellemben játszik, ő is a leg­jobbak közé kerülhet. Az ér­tékelést a jövő heti számban folytatjuk, Ledniczki Gyuláné mondta el jókívánságait, és adta át a szép ajándékokat. A község életében ese­ményszámba menő kis ün­nepség kedves színfoltja volt Ágoston Béláné óvónő vezetésével a kis óvodások műsora, mely után legifjabb társukat egy szép mackó­val ajándékozták meg. zsef (Szász Rozália Gizella)* Vízhányó József Lajos (Márta Sarolta Ilona), Kürtösi Béla (Kónya Regina) Mészáros Erika Erzsébet (Kasza Erzsé­bet), Lajos József (Bozsik Má­ria Magdolna), Korom József (Tapodi Katalin Julianna), Martus Anikó (Guth Irén), Házasságot kötöttek: Takó Gyula József — Csóti Anna, Szabó László .Ferenc — Gut Rozália, Pintér József — Ret­kes Erzsébet, Tóth István — Tarjányi Erzsébet Mária, Kör­mendi János István — Fodor Erzsébet Etelka Rádi Antal — Tóth Ilona, Földi István — Gál Anna Mária, Rogozsán Sándor — Fülöp Erzsébet Már­ta, Fehér Gusztáv — Babos Mária. Meghaltak: László Györgyné Gulyás Rozália 75 éves, Al- mási Rozália 77 éves, Kardos József Balázs 40 éves, Nagy- Herda István 60 éves, Hernádi Jánosné Szabó Rozália 68 éves, Fekete Ferenc 60 éves Dávid Mihályné Farkas Margit 44 éves». Balog Andrásné Tar Má­ria 69 éves, Némedi Varga Lő­rinc 70 éves, Varga Imre 63 éves, Kocsis Pálné Szabó An­na 81 éves, Opelcz Jakab 91 éves, Kovács Béláné Kovács Mária 66 éves, Túri Jánosné Bodri Mária 61 éves, Lajkó Vincéné Hambalkó Anna 71 éves, Vízhányó Mátyás 57 éves korában. Szabálysértők Rokolya Dezső, 48 éves szanki lakos (Halasi út 6) Szánk község belterületén, az utcán, másfél méteres karóval bántalmazott két járókelőt. 1800 forint bír­ság megfizetésére kötelez­ték; Varga István, 43 éves Kiskunfélegyháza, X. kér. 102. szám alatti lakos csa­ládja és más személyek kö­rében garázdálkodott. A bírság: 2100 forint Patyi Sándor, 18 éves Kiskunfélegyháza, Nádasdy u. ■ 4. szám alatti lakos a félegyházi bisztró előtt tett- leg bántalmazott egy fér­fit. Szabálysértésért 1600 forintra bírságolták. Bábán József, 38 éves, Kiskunfélegyháza, Űj Élet u. 29. szám alatti lakos, az alpári úti italboltban és az előtte lévő úton garázdál­kodott: poharakat tört, sö­rösüvegeket dobált az út­testre, zavarta a nyilvános hely rendjét és nyugalmát, felháborodást és riadalmat keltett, 1800 forint bírság megfizetésére kötelezték. A szurkolóknak így szerepeltünk a tavaszi idényben Anyakönyvi hírek KISKUNFÉLEGYHÁZA GSZü ÜljJ ao Az esőcsináló lábukat a hűsítő vízsugárral. Nem szabad azonban elhall­gatni Jelűnek Kálmán másik fontos ténykedését sem. (A harmadikat: a balesetelhárítási munkáját most nem is említ­jük) 1952 óta éjjel-nappal ké­szen áll arra, hogy tűz esetén a tűzoltók segítségére siessen, a vízben szegény területen ke­letkező tűzhöz vizet szállítson. Volt már arra is példa, hogy amikor az állami tűzoltók máshol voltak nagy mentési munkában, megérkezésükig egyedül „tartotta a frontot”. A magasülésről nézve is szép a mi városunk. Elnéz­tem, hogy az újonnan kiköve­zett utcák két oldalát milyen gyorsan virágos kertté vará­zsolták az ottlakók. Még az sem rontja az összhangot, ha egy-két család veteményes kertet létesít a háza előtt vi­rággal beszegve. Fontos, hogy megművelje, gondozza a háza előtti területet. Csak elvétve látunk elha­gyatott, papsajttal, bogáncs­csal, gazzal benőtt kis parcel­lákat, de ezek szinte kirínak a többi közül. Sokszor az ál­lamosított házak „bizonyítvá­nyai” ezek melyeknek lakói talán elvárnák, hogy a tanács­elnök, vagy valamelyik társa­dalmi szerv szálljon ki a helyszínre, nem elégszenek meg azzal, hogy lakást kap­tak olcsó lakbérért. Lehet, most újra haragoso­kat szerzek, de el kellett mon­danom sok polgártársam vé­leményét. Felszabadulásunk negyedszázados évfordulójához közeledve ne legyen már ki­húzó közöttünk, illeszkedjen be mindenki a szocialista épí­tésbe, városszépítésbe ha még egy kicsit nehezére esik is. Tóth Miklós Nagy Imréné Kiskunfél­egyháza, Kálvária utca 16. sz. alatti lakost személyi igazolványának elvesztése miatt 400 forintra bírságol­ták. félegyhazi közlöny \ Magyar Szocialista Munkás­párt Kiskunfélegyházi Tárási- Városi Bizottságának lapja. Petőfi Népe kiadása. Főszerkesztő: F. Tóth Pál felelős kiadó: dr. Mezei István Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Kiskunfélegyháza Szabadság térj Telefon: 115. 143. 273 A lapot árusításban a félegyhá- •1 iárás postahivatalai terjesztik '>acs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tel.: 11-85. Index; 25 90S Az első névadó ünnepség Legeza Sándor fővárosi tanártól kaptam levelet, melyben írja, hogy 1919- ben a Kiskunfélegyházi Ä1­iolog: eljött az egyetlen élő anár is; Mácsay Károly, így azok közül, akik 1919. íúnius 13-án aláírták a kis­sőbb illetékeseknek, akik­nek szemében vörös posztó volt a „kommunista taní­tók” 19-es dipiomája. Mi. akiket az a megtisz­teltetés ért, hogy jelen le­hettünk ezen a családi ösz- szejövetelen, ezen a ritka­szép találkozón, úgy érez­tük, hogy minden egyes „diák” regényt írhatna az eltelt 50 év két 25 eszten­deiéről. Az 50 éve végzett „diá­kokat” a Pedagógus Szak- szervezet, a Hazafias Nép­front, a járási művelődés- ügyi osztály, a tanítóképző intézet legutolsó és a helyén működő Petőfi Gimnázium jelenlegi igazgatója köszön­tötte. A tanteremből a te­metőbe. elhunyt tanáraik és diáktársaik sírjához men­tek, délben a Kiskunság étteremben közös ebéden vettek részt. Legközelebb 1971-ben, a tanítóképző szü­letésének 100. évfordulóján találkoznak városunkban. t ivr Mácsay Károly, az öregdiá kok volt tanára felolvassa az egyik tanítvány: Dr. Zsubori Béla végbizonyítványát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom