Félegyházi Közlöny, 1968 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1968-01-19 / 3. szám

FflfGYHÁn Köm bi i«— " " 11 I »uni A PETŐFI NEPE KISKUNFÉLEGYHÁZI KIADÁSA Gyors ütemben Kiskunmajsa Sok jót és hasznosat igér az új esztendő az iparosodó község szorgalmas lakóinak Kiskunmajsa, mint a megye egyik nagyobb köz­sége, 1968-ban tovább ha­lad a fejlődés útján. Űjabb négy kilométerrel bővül a portalanított utcák hossza. Ezen felül a központból ki­induló és Kiskunma jsát Szánkkal összekötő ország­utat az Országos Olaj- és Gázipari Tröszt korszerűsí­ti állami támogatással. A tröszt a 20 milliós költség 80 százalékát vállalta. Az utcák modernizálásá­val párhuzamosan a közvi­lágítás további korszerű­sítése és a vízhálózat bőví­tése is megtörténik. A zavartalan vízellátást szolgálja majd egy új kút fúrása — 400 ezer fo­rintos költséggel. Az új sportpálya építését 1969-ben fejezik be, de már az idén a víz és villany odavezetésével egyidejűleg elkészül az öltöző; több mint félmillió forintot for­dítanak erre a célra. Különösen ipari vonatko­zásban ígér sok jót az új esztendő Kiskunmajsának. Január elsejével ugyanis a Bács megyei Finommec­hanikai Vállalat helyi te­lepe Bács megyei Drótfo­natgyártó Vállalat néven önállósult. Jellemző az üzem fejlődésére, hogy míg 1962-ben 62 dolgozóval in­dult, jelenleg már 350 munkást foglalkoztat. Alapításának első évében 5 millió forint értékű gyártás volt a tervük, s 1967-ben már 80 millió forintos tervet teljesítet­tek. Az üzemnek megvan min­den adottsága arra hogy a tervnek megfelelően to­vább fejlődjék és 1970-re 700 munkást tudjon majd foglalkoztatni. A község másik jelentős vállalata a gépjavító állo­más, amely ez idő szerint 320 dolgozónak ad munkát. A gépjavító, 1970-re ugyancsak 700-ra emeli dolgozóinak létszámát. A Bács megyei Csomagoló­Az ital juttatta a vádlottak padjára Vörös János 19 éves szan- ki (Félegyházi út 19. sz. alatti) lakos, segédmunkás, fiatal kora ellenére már harmadszor került összeüt­közésbe a törvénnyel. Két évvel ezelőtt lopás miatt javító-nevelő munká­ra ítélte a pestvidéki já­rásbíróság, 1967. július 12-én pedig ugyancsak lo­pás miatt 8 hónapi szabad­ságvesztéssel sújtotta a Kecskeméti Megyei Bíró­ság. Ezt a büntetését tölti jelenleg Nagyfáiban, onnan vezették elő arra a tárgya­lásra, amit a közelmúltban a kiskunfélegyházi járásbí­róságon tartottak. Nem is egy, hanem két. ittas állapotban elkövetett bűntett miatt vonták fele­lősségre; 1967. október 12-én ittas állapotban haladt el a szanki kultúrház előtt, s az ott őrizetlenül hagyott kerékpárok közül egy újat magához vett és azon foly­tatta útját hazafelé, lakása közelében azonban egy bo­zótban elrejtette. Másnap a nyomozók találták meg. Két nap múlva, október 14-én, nagyobb mennyiségű •• Ügyeletes állatorvos Kiskunfélegyházán ja­nuár 20-án, szombaton dél­után és 21-én. vasárnap egész nap az ügyeletet dr. Lombár László főállatorvos tartja. Lakása: Lónyai u. 2/a., telefon 490. Ugyanezen idő , alatt Gátér, Kunszállás, Petőfi- szállás és Pálmonostora községek részére az ügye­letet dr. Csőke András tart­ja. Lakása Lónyai u. 15., telefon: 283. bor és pálinka elfogyasztá­sa után motorkerékpáron közlekedett Szánk és Kis­kunmajsa között, persze jo­gosítvány nélkül. Rendőr­járőr igazoltatása után or­voshoz került, vérvétel és véralkoholvizsgálat céljá­ból. A városi és járási ügyész­ség ittas állapotban elköve­tett gépjárművezetés és an­nak jogtalan használata miatt emelt vádat ellene, s a járásbíróság a tárgya­láson négyhónapi Szabad­ságvesztésre ítélte. eszköz Gyártó Vállalat, amely telepét áthelyezi a gépjavító állomás és a drótfonat gyártó vállalat tőszomszédságába, hatva­nas létszámát már az idén 200-ra emeli. Kiskunmajsa szociális, gazdasági és kulturális fej­lődésére a gimnázium új épülete teszi fel a koronát. A 10 millió forintos költ­séggel épülő létesítmény alapjának lerakása már megtörtént és úgy tervezik, hogy az építkezést év vé­gére befejezik, 1968. szep­tember 1-én pedig átadják rendeltetésének. A községben újabb 250 házhelyet osztanak ki még ebben az évben. Kiskun­majsa így tehát nemcsak hosszában, hanem széles­ségében is terjeszkedik. Üj utcák létesülnek a régiekkel párhuzamosan, vagy azok­tól ellentétes irányban és hamarosan eljön majd an­nak az ideje is, amikor he­lyi autóbuszjárat beállítá­sáról kell gondoskodnia a tanácsnak. Horváth József Jutalmazások Szép ünnepség keretében több, mint ötven sportvezető­nek és kiváló sportolónak nyúj­totta át Kovács Rudolf két év eredményes munkájának elis­meréseként a JTST művészi ki­vitelezésű plakettjeit. Fekete János, a járási és* városi ta­nács, valamint a két pártbi­zottság nevében meleg szavak­kal köszöntötte a megjelente­ket, kihangsúlyozva megnyitó­jában, hogy minden elismerés azoké a lelkes sportvezetők^: é^_ sportolóké, akák Egyrészt' sza­bad idejük javát áldozzák ar­ra, hogy minél több szocialista szellemben nevelt sportoló öltse magára a különböző egyesületek külön­böző szakosztályainak mezét, másrészt, mint aktív sportolók, nem a minden áron való győ­zelemre, hanem a mindenkori sportszerű életmódra, s visel­kedésre törekednek. Arra, sajnos nincs lehetőség, hogy mind az ötvenkét megju­talmazott nevét és tevékeny­ségét felsorolja, de néhányat szeretnék személy szerint is megemlíteni anélkül, hogy ez valamiféle rangsorolást jelente­ne. A tömegsport fejlesztéséért, intézetének sportkörében vég­zett irányító, nevelői, tevékeny­ségéért kapott megérdemelt plakettet Bódi Tivadarné test­nevelő tanárnő. Városunk bir­kózó sportjának fejlesztését a Vasas sportkör birkózóinak ki­váló edzői tevékenységét jutái­Régen volt, amikor az ős­ember a tűzgyújtást megta­nulta és a tüzet a maga szol­gálatába állította. Az azóta lepergett évezredek alatt, ta­pasztalatból megtanulta azt is, hogy a tűz, ha megfelelő kor­látok közé szorítják, jótevője az embernek, ám ha elveszti uralmát felette, úgy a leg­alattomosabb módon, a leg­nagyobb ellenségévé válhat. Sajnálatos dolog, hogy a mai civilizált ember sem tud mindig megfelelő módon vé­dekezni az ellen, hogy a tűz, egy nemvárt pillanatban, ne­héz munkával összegyűjtött javaira, életére ne törjön. De példát is hozhatok fel néhányat. Ebben az évben már három tűzesethez vonult ki a tűzoltóság. Rácz János tsz-dolgozó, XI. kerület 474. szám alatti tanyáján a ké­ménybe beépített gerenda tü­zet fogott: hosszú lappangás után kitört a födémtűz, s tél­víz idején leégett a család fe­je felett a tető. Ugyanígy járt Major Gyula is, aki a Vak Bottyán utca 34. számú ház­ban lakik. A vályogból épí­tett kémény oldalát kifúrta az egér(?) az egérrágta tör­melék meggvúlt és felgyúj­totta a lakóházat. Legszomorúbb azonban az a csójyospálosi tűzeset, amely emberhalált is követelt. Sle- zák Lajos 68 éves alkalmi munkás egyedül lakott a ta­nyáján. A szomszédok elbe­szélése szerint nagy dohányos volt az öreg. Újságpapírba csavart cigarettát szokott szív­ni. Egy ilyen cigaretta okoz­ta halálát. Valószínű, hogy az ágyban, dohányzás köz­ben elaludt és meggyűlt az ágynemű; A szomszédok reg­gel vették észre, hogy a la­kásból füst szivárog. Hozzá­fogtak az oltáshoz és értesí­tették a tűzrendészeti pa­rancsnokságot. Mire a tűzol­tók kiérkeztek, a tüzet már ők, a szomszédok eloltották, és amikor a nagy füstben be­hatoltak a szobába, az ágy helyén, amely teljesen ha­muvá égett, már csak a sze­rencsétlen ember elszenese­dett holttestét találták. Nem célunk, hogy olva­sóink idegeit több ilyen tra­gédiával felborzoljuk. Ezt a kiragadott példát azonban szeretnénk felhasználni arra, hogy az éberséget élesztges­sük és ne hagyjuk egy pil­lanatra se elszunnyadni. Saj­nos, az olyan példákat lehet­ne még sorolni, amikor leg­több esetben a figyelmetlen­ség, a gondatlanság okozza a tragédiát. Tóth Miklós mazta a TST. Jelinek Kálmán, mint a járási labdarúgó-játék­vezető tanács gazdasági felelő­se, Magony József, mint a pál- monöstori községi sportkör ve- z ttője kapta meg áldozatos sp ■ emunkéjáért a megérde­melt jutalmat. Sorba szólította a plakettek átvételére Kovács Rudolf a meghívottakat^ s ör endetes, hogy milyen sokan voltak a ju’alrrazottak között aktív SS.-V. t#lók. Egyet-kettőt emel­jünk ki közülük is: Hevér Mik­lós nemcsak megyénk kiváló tanuló, kiváló sportoló verse­nyének győztese, de egyidejű­leg a félegyházi sakksport fej­lesztésének is egyik úttörője. Iványi Ilona és Tamasi Mária kosárlabdasportunk reménysé­ge. Iványi Ilona azonban, mint az intézeti sportkör elnöke, a Kilián-mozgalomban is szép eredményeket ért el. Tamasi Mária pedig a mérkő­zéseken mutatott példás, lelkes magatartást. Mindketten megér­demelték a kitüntető plakettet. S hogy a labdarúgók között is akad sok lelkes, lelkiismeretes játékos, arra példa Bolya Já­nos, aki mind magánéletében, mind a sportpályán tanúsított mintaszerű magatartásáért ré­szesült kitüntetésben, s még azért is, hogy amikor megtud­ta sporttársának eltört a lába, külföldi szabadságát megszakí­totta, s így csapatának rendel­kezésére állt. A plaketten kívül oklevelet is kapott — az ifjúság nevelé­sében elért eredményes mun­kája elismeréséül — Vakulya Károly és Takács István. Is­métlem, valamennyi név felso­rolására nincs lehetőség, a szép plakett azonban örök emlék lesz valamennyi kitüntetettnek és ösztönző is további áldoza­tos munkájukhoz. B. L. Még halálán túl is segített TÖBB, MINT NEGYVEN ÉV őszinte, meleg barátsá­ga, s ezen belül elsősorban az ifjúság, a sport és váro­sunk szeretete kötött össze Túlit Péterrel. A koporsó­jánál, sírjánál elhangzott beszédek költői, Urai hang­nemben emlékeztek meg Kiskunfélegyháza köztiszte­letben és nagy megbecsü­lésben állott kitűnő test­nevelő tanáráról. Én a ma­gam részéről egy-két olyan epizóddal szeretném kiegé­szíteni a képet, mely tel­jesebbé teszi egyéniségét. Köztudott dolog, hogy a torna szerelmese volt és a sportgimnázium csapatát nem egy országos győze­lemhez segítette. Nos, ép­pen egy ilyen budapesti versenyre készültek és a Béke Szállóban foglalt szál­lást a fiataloknak. Alig lelt el néhány perc a meg­érkezés után, a földszinten máris azt hitték földrengés rázza a szálló valamennyi csillárját, pedig csak Péter barátom végeztette a leg­nagyobb lelki nyugalom­mal a lazító gyakorlatot fiaival. Nem szerette Budapes­tet, illetve csak Félegyhá­zát szerette igazán. A mi­nisztérium részéről egyíz- ben a TF-et patronáló „Aranka” felvitte az egész családot Budapestre, s meg­mutatta azt a háromszobás, összkomfortos lakást, mely­hez autó használata is járt, s agitálta, hogy foglalja el a felajánlott állást. Péter, tőle szokatlan halk hangon válaszolta: „Arankám én hosszú évekig kerekezek bi­ciklimmel a Kossuth ti. 2-böl a gimnáziumig, mi­kor már régen nem tudom hányadik vezető használja majd a felajánlott lakást és autót.” S persze maradt közöttünk. Közlekedni sem nagyon tudott Budapesten és egyik versenyen az egész tornászcsapattal a piros jelzés ellenére sétált át a körút forgatagában. A rend­őr sípolt, s már szólt is a figyelmeztetés: „Nem lát­ja, hogy pirosat mutat a lámpa?” — Mire Péter nemcsak a legnagyobb nyu­galommal, hanem eréllyel is ezt mondta a rendőrnek: „Maga meg nem látja, hogy csoportos versenyzők va­gyunk?” — A rendőr tisz­telgett, a forgalom leállt, s a csapat folytatta útját. EGYSZER EGY TANYAI általános iskolát végzett, erőteljes fiatal paraszt gye­rek jelentkezett nála felvé­telre. Megkérdezte tőle, milyen sportot űzött az is­kolájában. A gyerek elmon­dotta, hogy más lehetősége nem volt, mint hogy két féltéglát összekötözött és az Anyakönyvi hírek KISKUNFÉLEGYHÁZA SZÜLETTEK: Cser­mely Csilla Judit (anyja: Tóth Judit Teréz), Vidéki József (Móré Mária), Pere­gi Ildikó (Parádi Erzsébet), Görög Éva Erzsébet (Ivá­nyi Franciska), Tabajdi Miklós - (Rokolya Mária), Csomány Tamás (Surányi Veronika), Puskás László Sándor 'Vincze Rozália), Nagy Károly László (Re­kedt Franciska), Konkoly Katalin (Gondi Julianna), Solymosi Sándor (Kovács Erzsébet Franciska), Szabó József Zoltán (Barkóczi Ro­zália Magdolna). Fábián Gyöngyi (Papp Lenke), Csikós Anikó (Kádár-Szél Anna), Holló Szabó Imre Csaba (Hidegkúti Jolán Anna). HÁZASSÁGOT KÖTÖTT: Bodor László — Tajti Má­ria Éva. MEGHALTAK: Rádi Jó­zsef né Tóth Veronika 80 éves, Terecskei Jánosné Pap Mária 81 éves, Iványi Mihályné Timár Mária 79 éves, Hevér Miklósné Tár- jányi Veronika 84 éves. FÉLEGYHAZI KÖZLÖNY A Magyar Szocialista Munkás- oárt Kiskunfélegyházi Járási- Városi Bizottságának lapja. Petőfi Népe kiadása. Főszerkesztő: F. Tóth Pál Felelős kiadó: dr. Mezei István Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kiskunfélegyháza, Szabadság tér. Telefon: 113, 143, 273 A lapot árusításban a félegyházi árás postahivatalai terjesztik volt a „súlygolyója”. Azon­nal felvette, s hogy milyen szeme volt bizonyítja, hogy ma megyénk egyik legkivá­lóbb testnevelő tanára lett a tanyai gyerekből. Másik jellemzője volt, hogy a fe­gyelmet mindenkitől — ön­magától is — megkövetelte. Versenyre készültek, s az egyébként kitűnő tanuló és tornász, Fekete Pali, vala­min elmosolyodott. Abban a pillanatban repült is fe­léje a kulcscsomó. Rosszul célozott, de jól találta, mert az időközben kitűnő peda­gógussá vált Pali helyett a városát, hazáját cserben­hagyó Ilii gyereket találta el, s az két foggal szegé­nyebben kapta kézhez bi­zonyítványát. Vége-hossza nincs a vele kapcsolatos, derűs történe­teknek, mégis szabad le­gyen egy megható epizód­dal befejeznem emlékezé­semet. Néhány nappal a te­metés után megjelent „Lenke néni” lakásán egy harmadikos főiskolás, s megkérdezte; hol van elte­metve Péter bácsi. „Minek kellett ennyi költségbe ver­ni magadat” — hangzott a felelet, mire a TF-es diák elmondotta, hogy több tárgyból vizsgázott, s bi­zony volt olyan, amelyből nem kellő felkészültséggel állt tanára elé. Az első kér­désre nem tudott válaszol­ni — de a másodikra sem. „Mi van veled, fiam...” — kérdezi a tanár. Mire a fő­iskolás elmondja: olyan lelki megrázkódtatás érte, hogy nem tud koncentrál­ni. „Te Kiskunfélegyházán végeztél, Túlit Péter volt a tanárod?” — kérdezte. Igen — hangzott a felelet. „Add ide az indexedet” — így a tanár —, s a fiú megrendülve nézte, hogy a vizsgáztató elégségest ír a jegyek közé. „Lenke néni — folytatta a fiú — én ak­kor kiszédelegve a tante­remből, megfogadtam, hogy első útam Péter bácsi sír­jához vezet... Ö még ha­lála után is segített raj­tam!” A KÉP RÓLA persze még így sem teljes. Egész csak akkor lenne, ha va­laki vállalkozna rá, hogy felmérje: mi lett abból a sok ezer fiatalból, aki az ő közel négy évtizedes tanár­sága idején hagyta el a félegyházi tanítóképző, sport, majd Petőfi Gimná­zium falait. Bálint László Bács-Kiskun megyei Nyomda V, Kecskemét — Tel.: u-85. Index; 33 90% Figyelő A jó és a rossz példa A Batthyány és a Teleki utca sarkán is — mint a vá­ros számos helyén — van egy köz-kút, amit önkéntesen, szocialista megőrzésre vett át az ott lakó Pólyák Istvánná. Akut környékét salakkal fel - töltötte, a fényes vízcsapot VIM-mel tisztogatja és nem tűri ott a legkisebb szemetet sem. Követendő ez a jó példa, nem úgy, mint egyesek „fér­fias” cselekedete, miszerint az utcára kitett szemetes vöd­rök tartalmát kiszórják, az utcai hulladékgyűjtőket fene­kestül felforgatják . . . Már- már attól fél az ember, hogy ezek a garázdák egyszer ma­guk is — a szemét közé ke­verednek. Van már foltbenzin Városunkban, a nem biz­tonságos körülmények miatt, a tűzrendészeti hatóságok nem engedték meg a háztar­tási boltokban a foltbenzin árusítását. Emiatt sok bírálat érte a kereskedelmet. A Bili­től nyert értesítés szerint most jelenthetjük, hogy a Toliüzem melletti 214. számú háztartási boltban megterem­tették a foltbenzin tárolásá­nak, árusításának feltételeit, s ezzel — el is tűnt a kereske­delmünk i* hírnevén esett tojt. J. M, Alattomos ellenség

Next

/
Oldalképek
Tartalom