Félegyházi Közlöny, 1964 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1964-12-04 / 49. szám

AZ EGESZ TÁRSADALOM UGYE Mindannyian felelősek vagyunk a fiatalokért A PETŐFI NßPE FÉfcEGTHAZI KIADÁSA Szakmunkás vizsga után: érettségi Tájékoztató az iparitanuló-iskola jövőjéről Az újjáépített iskolában sok minden megváltozott. A nap­fénnyel együtt a helyes elhatá­rozások, tervek is betörtek ide. Serege elvtárs, az igazgató, köz­ben már a jövőt tervezi. Kevés a hely, sok a szakmunkásjelölt. Örömmel mondja, hogy az új iskolán dolgoznak már az IPARTERV mérnökei. Közel 9 milliós beruházás lesz és a tervek szerint 1966-ban készül el. így aztán minden objektív fel­tétel biztosítva lesz, hogy a jö­vő szakembereinek alapos fel­készülést adjanak. Ezek közé tartozik, hogy az iskola három évének elvégzése után lehető­ség nyílik a felnőtt esti szak- középiskolában kétévi tanulás­sal érettségi bizonyítványt sze­rezni. Az iskola szinte minden szakmával foglalkozik. Kőmű­ves és ács, esztergályos, épület- gépész, asztalos és villanysze­relő, talán ezek a legdivatosab­bak. A jövő iskolaévben közel 400 új tanulót vár az inté­zet. Megszívlelendő az érett­ségizett tanulók számára is a jelentkezés, mert számos példa van arra, hogy az érettségizett és szak­munkásvizsgát is tett tanulók a műszaki egyetemen folytatták tanulmányaikat és természete­sen, jelentős előnnyel indulva, jól állták meg a helyüket. A szakmunkásképzés célja, hogy a jövő perspektíváit is figyelembe véve, a technika rohamos tempó­jú fejlődésével lépést tart­va, a szakmunkások kép­zettségét technikusi színvo­nalra emelje. Erre minden lehetőség megvan az iskolában és a nevelők érzik ennek felelősségét is. Érdemes végigsétálni az iskola mindig tiszta folyosóján, a tanulók ál­tal készített ügyes vizsgamun­kák között. A mesterség min­den fortélyát elsajátító diákok alapos képzés után kerülnek a munkapadok mellé. Az iskola hatalmas ablakai szinte jelké­pek. Tágasan, széles jókedvvel árad be a fény, beragyogva a tantermeket és az értelmesedé emberkék gondolatait. Tóth György Olyan könnyen kiszalad a szánkon egy legyintés kíséreté­ben: „... mai fiatalok”! A napokban a presszóban ül­tem. Mellettem négy-öt fiatal, lehettek vagy 15—16 évesek. Fiúk, lányok. Az egyikük a fel­szolgálót hívta. Konyakot kért. A felszolgálónak a szeme sem rebbent, elsietett és már hozta is az aranysárga italt. Körül­néztem. Senkinek se tűnt fel. Ittak. És akkor jött két gon­dolat: 18 éven alul szeszes italt nem lehet felszolgálni. Róluk — mint mondani szokták — üvöltött, hogy messze vannak a kritikus kortól. S a másik: jónéhányan ültünk még ott, fiatalabbak, idősebbek, de egyi­künk se tett észrevételt, senki sem szólt a fiataloknak, vagy a felszolgálónak. Miért? Vég­eredményben mi közünk ahhoz, hogy a gyerekek konyakot isz­nak. Miért ártsuk bele magun­kat mások dolgába? Különben is sietünk! Én is siettem. Én is hallgattam. Hallgattunk vala­mennyien, mint a cinkosok. Következtetés: Amikor olyan sok gondot, törődést okoz a tár­sadalomnak, hogy a felnövő nemzedék méltón folytassa a megkezdett munkát, mért va­gyunk hát annyira közönyösek, amikor tenni kéne valamit? Le- gyinteni persze kényelmesebb. Szidni, elmarasztalni persze egyszerűbb. Még mindig nem látjuk, hogy a mi társadalmunk­ban meg kell hogy valósuljanak olyan törvények is, amelyek az emberiség íratlan törvényei és amelyet nem fenyeget büntetés­sel a törvényhozó. Lássuk be végre azt, hogy ilyen apró ügyekben és a nagyobbakban is, talán mi is, az olyan feddhetet­len és olyan könnyen véleményt nyilvánító felnőtt-társadalom, mi is ludasak vagyunk. Más­részt: nem szabad a mi fiatal­jainkban csak a rosszat látni. Annyi nagyszerű, elismerésre méltó és emberséges dolgot csi­nálunk és ez az érem másik oldala. Ha valamennyien ma­gunknak éreznénk ezt az ügyet, ha nem intéznénk el egy kéz- legyintéssel ... ha akkor én is felálltam volna és szóltam volna annak a felszolgálónak ... szó­val, ha a szavak mellett néha tennénk is valamit! Ügy hiszem ez mindenkinek hasznosabb len­ne. A mi fiataljaink se rosz- szabbak, mint apáik voltak. De más légkörben, más problémák­kal és igényekkel. A fenyítés mögött kell, hogy szeretet is le­gyen. Enélkül nem lehet embert nevelni. Tízmillió forint kézimunkából A Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet tekintélyes tényező­je városunknak. Amellett, hogy ezer nőnek ad munkaalkalmat, ezer családnak biztosít maga­sabb életszínvonalat, az egész világon ismert kézimunkái nép­gazdaságunknak is hasznot biz­tosítanak. Kevés anyagráfordí­tással, de annál több munka­igénnyel, nagy hozzáértéssel, szorgalommal és türelemmel ké­szítik a félegyházi asszonyok és lányok a szebbnél szebb export­cikkeket: kézzel kötött norvég­kesztyűket, leheletfinom csipké­ket, habkönnyű női blúzokat, gyermekruhákat. Ezek az apró Csínytevés vagy szabálysértés? Éjfél után harminc perc. A modem kandeláberekkel megvilágított főtéren és Kossuth utcán hármas-négyes csopor­tokban fiatalok igyekeznek hazafelé. A központon ügyeletes rendőrt behívták a Kiskunságba, és amíg ott intézkedik, a tanácsháza mellett készenlétben tartott, lelakatolt kerékpár­jához settenkedik egy fiú, kiszedi a kerekekből a szelepe­ket és eldobálja. Éppen a végszóra érkezik vissza a rendőr. Igazoltatás következik: Seres János 20 éves, Batthyány utca 5. szám alatti lakos. Jelen pillanatban még nem tudni, ártatlan csínytevésről van-e szó, vagy meggondolt szabálysértésről. Esetleg bűn­tényről, ha véletlenül a kerékpár nem lett volna lezárva. Bár­hogyan ítélik meg az illetékesek, egy bizonyos: Seres János az ügyeletes rendőrt akadályozta volna abban, hogy bajba­jutott polgárok segítségére siessen, gyors segítséget nyújtson, ha éppen ekkof fordulnak hozzá. A szurkolóknak MOZAIK — A kiskunmajsai művelődé­si ház egy népi zenekarral is rendelkező népi együttest szer­vezett. A honismereti szakkör­rel együtt elhatározták, hogy megörökítik a község és a kör­nyék népi hagyományait. La­kodalmi szokásokat, nótákat, vőfély-verseket gyűjtenek. Egy egész estét betöltő önálló mű­sor rendezését tervezik. A pró­bák már serényen folynak. Az anyaggyűjtés a befejezéshez kö­zeledik. A felszabadulás '20. év­fordulóján megrendezésre ke­rülő kulturális szemlén kíván­nak bemutatkozni. — Eredményesen működnek Kiskunfélegyházán és a járás községeiben a nőtanácsok sza­bó—varró szakkörei. Gátéron, Kiskunmajsán és a félegyházi Lenin Tsz-ben húszán látogat­ják a szakkört, A kiskunfélegy­házi nőtanács említett szakkö­reinek foglalkozásain több mint ötvenen vesznek részt. — Egyesült a kiskunfélegyhá­zi Felszabadulás és Dózsa Ter­melőszövetkezet nőbizottsága. A vezetőségválasztó értekezleten több mint ötven szövetkezeti asszony és leány vett részt. Az értekezlet számba vette a leg­sürgősebb tennivalókat is, en­nek során elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a háztáji baromfinevelés fellendítésére. A két tsz asszonyai az idén 900 mázsa baromfit adtak el szer­ződésre, háztáji gazdaságaikból. FELEGYHÁZI közlöm? > A Magyar Szocialista Munkáspárt) Kiskunfélegyházi Járási- i Városi Bizottságának lapja ( Petőfi Népe kiadása. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. ( Felelős kiadó: Mezei István. ? Szerkesztőség és kiadóhivatal: ) Kiskunfélegyháza. Szabadság tér ( Telefon: 1-15 és 2-6X A lapot árusításban a félegyházi lárás postahivatalai - terjesztik. í Bács-Klskun megyei Nyomda V. ( Kecskemét — Tel.: 11-85 í Indes: 25 803 > — Nagyszabású télapó-ünnep­séget rendeznek Kiskunfélegy­házán a Móra Ferenc Művelő­dési Házban a Lenin Tsz gaz­dái. A rendezvényen több mint 150 gyermeknek kedveskednek ajándékcsomaggal, miután meg­tekintették a művelődési ház bábjátszóinak előadását. — Ügyeletes állatorvos Kis­kunfélegyházán december 5-én szombaton délután és 6-án va­sárnap egész nap dr. Lombár László, lakása: Lónyai utca 2/a, telefon: 490. Ugyanezen idő alatt Gátéron, Pálmonostorán, Pető- fiszálláson és Kunszálláson az ügyeletet dr. Szolnoki László tartja. Lakása: Kiskunfélegyhá­za, Vörös Hadsereg útja 23, te­lefon: 183. Ez a szüret után járványsze- rüen fellépő betegség ilyen né­ven nem szerepel egyetlen orvosi lexikonban sem. Nekem is új, most hallottam a gépkocsivezető­től, aki a majsai úton jó néhány ilyen „beteget” óvatosan elke­rült. A mentők esethaplója is jó­részt ilyen „esetekkel” van tele és egyik este, amikor azért vá­rakoztam a mentőállomáson, hogy egy ilyen „beteghez” én is kivonuljak, megszólalt a telefon. Egy perc alatt már robogtunk is a megjelölt hely irányába. A já­rókelők kíváncsisággal vegyes tisztelettel álltak meg egy pilla­natra, amikor elsuhant az utcán a szirénázó, kék fénnyel «islogó fehér kocsi. A Lónyai utca gör­bületénél, ahol beletorkollik a Széchenyi utcába, az úttest mel­lett feküdt eszméletlen betegünk. Csak pillanat műve volt, hogy a mentők gyakorlott mozdulattal lehúzták róla a bőrkabátot. Fel­kaptam az elhagyott svájci sap­kát, máris a kocsiba. Üjabb pil­lanatok múlva a kórházi liften utaztunk a belosztály felé. Ott } tudtam meg, hogy ki is az ille- ^ tő: T. K. kiskunfélegyházi lakos. > Vasas, jő szakmunkás, de az ital Akik a bajnokságot megnyerték Múlt számunkban röviden fog­lalkoztam a Vasas labdarúgó szak­osztályának ez évi szereplésével, most a játékosokról szeretnék meg­emlékezni, akik labdarúgó csapa­tunkat felsőbb osztályba segítették. Szinte valamennyi mérkőzésen ugyanaz a gárda szerepelt, s a sikernek egyik titka ebben kere­sendő. Görög Ferenc volt a ka­pus, s egy-két bizonytalanságtól eltekintve — főleg a kifutások idő­zítésével volt baj — legtöbb alka­lommal bravúrosan őrizte a csapat hálóját. Különösen kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott a Soltvadkert és a Honvéd elleni mérkőzéseken. A három hátvéd jól kiegészítette egymást, Talárcsik megbízhatósá­gával, tiszta szereléseivel, a sok fiatal között veteránnak számító Lantos I. kitűnő helyezkedésével és fejjátékaval, Tarjányi gyorsa­ságával, határozottságával tűnt ki. Egészbe véve egyik legkiegyensú­lyozottabb csapatrésze volt a Vasas­nak. áldozata lett. Közben magához < tért és összetett kézzel könyö- \ rög, hogy ne bántsák, mert nincs > se apja, se anyja. Sajnos, közvet- ? len környezete, családja, munka- S társai nem tudják a lejtőn meg- ; állítani. Vagy talán nem is tét- j tek meg mindent megmentése ) érdekében... ; Ez ma a harmadik —* ezzel fo- s gad dr. Fontos Géza, a kórház $ ügyeletes orvosa. A másik kettő- < nek érdekes, de szomorú törté- > nete van. Tanulságul leírom. ) Az 55 éves Cs. G. és 53 éves > felesége jászszentlászlói lakásu- ? kon egy hete disznót vágtak. A S disznótor végkimerülésig, egy > teljes hétig tartott náluk. Amikor <J kifogyott a hordóból az újbor, ) borseprővel folytatták. Kívánta a ; disznó az italt, megfelelt a sűrű. I moslékszerű is. Ez azután betett«.* ' az ajtót. A mentők szállították be ? az „elázott” házaspárt a kór- < házba. < Igaz, hogy jó bortermés volt idén, és edényhiánnyal küszköd nek a bortermelők, de ne akarjo. ezen senki úgy segíteni, hogy gyomrát ajánlja fel hordónak. Tóth Miklós A két állandó fedezet közül Sa- hin végig csapatának legbiztosabb pontja volt, ha fejlődésében törés nem következik be, nagy jövő előtt áll. Sikár néhányszor bizony­talankodott, de főleg az idény vé­gére feljavult és jó labdákkal tá­mogatta a csatárokat. Legszellemesebb csapatrész a csatársor volt, bár néhányszor „rövidzárlat” miatt nem nyújtottak megfelelő teljesítményt. Például Kiskőrös, tavasszal Tiszakécske stb. ellen. Ennek ellenére sok örö­met szereztek a szurkolóknak. Fia­tal, tehetséges erőkből áll ez a csapatrész, s közülük is ki kell emelni a nagy játékintelligenciájú Kiss Illést. Majdnem mindent tud. amit egy jó csatárnak tudnia kell, és az idény végére játéka erőtel­jesebbé vált. De a többi csatár is átlagon felülit nyújtott legtoob mérkőzésen. Bense robbanékony, csupa szív játéka és Soltvadkert ellem mesterhármasa, Lantos n. gólerőssége. Lengyelt remek tech­nikája, gyorsasága, Sántha sok szép elfutása, jól időzített beadá­sai, nem beszélve küzdőképességé­ről, mind-mind biztató jelek arra, hogy az NB Ill-ban sem vallanak csatáraink szégyent. Néhány tartalék szerepeltetésére is sor került, s ezek többé-kevésbé sikerrel igyekeztek helytállni. így Fekete a jobb és bal szélen, Földi a védelemben, s esyszer-egyszer Parádi I. és Vass. F,z a gárda vívta ki a bajnok­ságot, természetesen velük egy sor­ban, ha nem előbb, kiemelkedő része van a sikerekben a csapat edzőjének, Fejes Józsefnek, aki néhány év alatt nemcsak összeszo­kott, ütőképes csapatot alakított ki a nagyrészt ifjúsági korban volt játékosokból, hanem korszerű stí­lust is tudott a csapat játékába vinni. S mellette, ha nem is név szerint felsorolva, említsük meg a lelkes segítőtársakat, s a szakosz­tály kitűnő vezetőségét, dr. Hor­váth Lajossal az élen. Reméljük, a lelkes munkának eredményei az NB Ill-ban is megmutatkoznak. B. L. tűöltések ebben az évben tíz­millió forint értékű külföldi va­lutát hoznak be országunk vér­keringésébe. T. M. Megjegyzés Van már kisszék... A Petőfi tér sarkán levő modern újságos pavilont az elmúlt télen régimódiasan fűtötték: megmelegí­tett téglákkal védekeztek a meg- fagyás ellen. Azóta tettünk egy-két lépést előre: sikerült kábelt sze­rezni és bevezetni, van már hő­sugárzó is, villanyégők is, de még mindig a régi téglákat kell előven­ni, ha melegedni akarnak. Már most csak egy hiányzik: egy áram­mérő óra. Egy régi, gyerekkori vers jut erről az eszembe: „Van már kisszék, csak lába kék — Van már három, még csak egy kék .. Süllyed, vagy nem süllyed? Mi a helyzet a Mártírok útja 2. számú háznál. Városszerte nagy feltűnést keltett és sok szóbeszédre adott alkalmat a legnagyobb élelmiszerbolt és a Nemzeti Bank egyik felének elzá­rása, a háztartási bolt gyors be­zárása és két földszinti lakó kiköl­töztetése. Azt beszélték, hogy a három ut­cára néző nagy ház süllyed, és esetleg szó lehet még lebontásáról is. Egymás után keresték fel a különböző bizottságok, egyik vizs­gálat a másikat érte, s most végre a Bács megyei Tervező Iroda kö­zölte a városi műszaki osztállyal, hogy közvetlen életveszély nem fe­nyeget, az elrozsdásodott pincefö­démet kell majd kicserélni, illetve megerősíteni. Anyakönyvi hírek KISKUNFÉLEGYHÁZA SZÜLETTEK: Petróczi Mária (anyja neve: Tajti Mária), Rádi Aranka (László Mária Rozália), Gö­rög Imre (Dongó Ilona), Tarjányi Katalin (Csenki Krisztina), Tajti Mihály István (Trombitás Erzsébet), Keserű Gabriella Erzsébet (Lajos Erzsébet), Seres Magdolna Katalin (Simon Erzsébet), Tarjányi Kata­lin (Takács Mária Rozália), Bakai Erzsébet (Buzder Margit). Ferenczl Katalin Terézia (Kamas Terézia), ■Vgócs Andrea (Kasza Juliana). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Tóth zászló és Gera Ibolya, Ficsór Jó­zsef és Görög Veronika, Seres Mihály és Tarjányi Erzsébet, Mu- csi János István és Varga Anna, Jókai László és Mihály Róna, Pa- tyi Imre és Száraz-Nagy Rozália Dobák Lajos és Fazekas Ágnes Bukovszki Imre Károly és Bokor Veronika, Tóth László és Patyi Erzsébet, Nagy Imre és Áron Ro­zália, Solymosi Ferenc és Barna Mária, Fekete István és Hegedűs Mária, Ágoston Gabor és Kovács Mária. MEGHALTAK: Vastag Imréné Benedek Rozália, Kiskunfélegyhá­za, Vörösmarty u. 22. Tajti Lajos Kiskunfélegyháza, Hunyadi utca S3 Cseh Gáborné Rőfi Erzsébet, Kis­kunfélegyháza, Árpád utca 12. Pó­lyák Istvánná Kiss Veronika. Kis­kunfélegyháza. Bankfalu. Ftivestő utca 4. Kocsis András, Kiskunfél­egyháza. Vörös Hadsereg útja 25. Rizlingmérgezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom