Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-06-28 / 25. szám

HT TLÉÍRÁS Kievben és környékéik Kievtől kb. 60 km-re voltunk egy kolhozban, _ amelyet Vörös Ukrajnának hívnak. Ott az el­nökről valamennyien feljegyez­tük, hogy a szerénység mintaké­pe. A kolhoz adataiból néhá­nyat: a területe 6500 hektár, 14 tehergépkocsi, 2 személykocsi, 100 televízió, 15 traktor, 8 kom­bájn, 48 villanymotor és sok más mezőgazdasági gép van a kolhoz tulajdonában, önálló kórháza van 8 orvossal. 1100 család él itt. Kb. 1000 gyermek jár iskolába. 40 tanító és tanár oktatja a gyermekeket. 3 tíz osz- osztályos, a többi 1—4 osztályos. Az elnök 25 éve tölti be tiszt­ségét. Fekete zubbonyban, szür­ke, csíkos nadrágban, barna szandálban volt. Szakállas. Be­szélgetés közben derült ki, hogy sofőrünknek máshová kellett volna vinni bennünket. Az el­nök megkérdezte, hogy »ilyen­nek képzeltük a kolhoznacsal- nyikot«? Kérte, hogy a dohányo­sok sodorjanak cigerettát dohá­nyából. Példát mutatott, de mé­reteiben követni nem lehetett. Nagyon megelégedetten nyilat­kozott az utóbbi három évről. A kolhoz önállóan gazdálkodik. Jó az emberek munkához való viszonya. Most telepítenek 100 hektár gyümölcsöst, 8 hektár szamócát. Megtekintettük a gaz­dasági épületeket, a jószágállo­mányt. Az istállókba csak láb­törlő ládákon keresztül lehetett bejutni. Kíváncsiak voltunk egy kol­hoztag lakására. Engem nagyon érdekelt a kemence, amelynek tetején alusznak. Kevés gyalog­lás után megérkeztünk az egyik lakáshoz. Három falép­csőn kellett felmenni egy olyan eresz félére, ahonnan egy elő térbe értünk. Itt szerszámok és fa volt tárolva. Innen 2 ajtó nyílt: a kamra- és égy szobaaj­tó. Beléptünk és láttuk a ke mencét. Kb. 6 négyzetméter a teteje, mellette kb. ugyanekkora deszkapriccs, körül a többi fal nál deszkapad. Az ajtóval szem­ben lévő sarokban az oltár. Ez volt a szoba összes bútorzata. A tisztaság a mi tanyáinkon ta­lálható tisztaságnak felel meg. Innen egy ajtón át egy másik szobába jutottunk. Fehérre gya­lult és súrolt padló és egy szek­rény, amelynek kétharmada tükör, és egy vaságy (nehéz, dí­szes és nikkelezett), asztal 4 székkel és a család fényképei a falon. A fényképet tartó szögek köz­vetlenül a mennyezet alá vap-, nalc verve. Minden fénykép na­gyon érdekesen van dekorálva, illetve körülvéve kézimunká­zott fehér vászonnal, amely függönyszerűen a földig ér. Ez; a szoba ragyogott a tisztaságtól. Sokan közülünk Kievben ma­radtak. Egyéni programjaik vol-! tak. Sajnálták, hogy nem lát-? hattak egy lakást a kolhozban. Másnap, városnézés közben megtekintettük a kievi történel­mi múzeumot. Szörnyű doku­mentumok vannak itt. Százezer fiatalt hurcoltak el. Kétszázezer embert lőttek agyon Kievben. Itt említem meg, hogy az emlí­tett kolhoz 9Ö0 tagja fekszik kö­zös sírban, akiket egy pillánál alatt végeztek ki. Így érthető, hogy az emberek egyetlen vá­gya az, hogy ne legyen soha töb­bé háború. Láthatók itt az őskori fegy­verektől a ntetropolita hintójá- ig, a szép festményekig minden, Nagyon sökáig elgondolkodva álltunk egy festmény előtt, amely a földesúrakat ábrázolja, árúikor a jobbágyokért kutyákat cserélnek. Kíevet a háború teljesen le­rombolta. Teljesen új épületei vannak. A 30—40 méter széles utakon rengeteg a fa és a bo­kor. A közlekedés érdekessége, hegy a gyalogosra semmiféle közlekedési szabály nem vonat­közik. Bármilyen útkeresztező­désnél bármilyen szögben ke­resztülmehetnek. A forgalmat irányító lámpák csak a jármű­veket szabályozzák. Eleinte rossz volt nézni, ahogyan a gya­logosok méntek a gépkocsik kö­zött. Előfordult, hogy nagyobb forgalmú utcán, kb. egy km megtételéhez több idő kellett gépkocsival, mint gyalog. Egyik este Moszkva külterü­letén sétálgattunk hárman — magyarok. Már megszoktuk az új közlekedést. Az útkereszte­ződésnél leléptünk a végtelen kocsisor közé. Nyikorog a fék. A nadrágófnat érintve megáll egy kis luxuskocsi. Mi tovább megyünk. Az autó elfordul és leáll. Kinyíllik az ajtaja és jó ízes magyar tájszólással a sofőr elkezd dicsérni bennünket és közeli rokonainkat. Arra szá­míthatott, hogy úgy sem értjük meg és most az egyszer magya­rul kiöntheti gondolatait. Hogy ez biztosad így volt, azt igazolja, hogy miután magyar nyelven tetszésemet fejeztem ki modora iránt, úgy elhajtott, hogy egy pillanat múlva már látni sem lehetett. (Folytatjuk.) Czinege Gábor tanár □□oDnoanDfxiDDDnoGaDDa Láttuk, hallottuk... Láttuk, hogy a Szabadság téri park közepén lévő szökőkút kör­nyéke mind hétköznap, mind vasárnap estefelé inkább a sze­métlerakó helyhez hasonlít, mint a pihenési lehetőséget nyúj­tó szép parkhoz. Igen sok édes­anya és édesapa látja, hogy gyermeke eldobja a papírt, vagy különböző szemetet dobál bele a medencébe. Még csak véletle­nül sem figyelmezteti gyerme­két, hogy ilyet nem szabad ten­ni. Nem is beszélünk arról, hogy a gyermekek előtt éppen ők jár­nak elql a szemetelésben. Min­den vilíailypóznán ott van a sze­métkosár, de sajnos, azokat na­gyon „kímélik” a megterhelés­től. Érdemes volna talán egy-két embert megbírságolni, hogy a többiek észrevegyék és betart­sák a parkok tisztántartását! A Félegyházi Közlöny f. hó 21-i számában az egyik cikk foglalkozott a pedagógusok ajándékozásával. A cikket ala­pos, elmélyült és jó munkának tartom. Egyetlen szépséghibája van csupán: az általánosítás. Az ált. isk. Rendtartás 109. §-a kimondja, hogy a pedagógusoknak a szülőd­től ajándékot, szívességet el­fogadni nem szabad. A hiba forrását ott kell ke­resni, hogy a szülői munkakö­zösségek nem ismerik eléggé munkaterületüket. Munkájuk célja nem az, hogy a pedagógus­nap alkalmával versengéseket szítsanak a szülők között az ajándékozás érdekében. Felada­tuk az iskolai oktató-nevelő munka támogatása. Feladatkö­rüket a Rendtartás 172. §-a ha­tározza meg. Szó sincs itt a pe­dagógusok ajándékozásáról. A fehti paragrafus (11) bekezdése csupán a tanulók ajándékozásá­val, jutalmazásával foglalkozik. Ha e bekezdésben foglaltakat — a pedagógusok ajándékozása he­lyett — megszívlelnék, akkor nem fordulnának elő olyan saj­nálatos esetek, mint a Petőfi ált. iskolában, ahol a pedagógusok a saját fize­tésükből vett könyvekkel jutalmazták az év végén a tanulókat, vagy a Gátér—Sallay-majori is­kolában, ahol Bense Sándor ta­nító szintén a saját fizetéséből látta cl tanszerekkel a tanítványait a tanév folyamán, mert egyes szülők hanyagságból, tiemtörő- ségből erre nem gondoltak. Pártunk és kormányunk a megbecslés mellett tisztességes fizetést és illetményföldet is biz­tosít számunkra, hogy anyagiak terén a szülőktől függetlenek legyünk. Nincs szükségünk könyörado- mányra, alamizsnára. így kí­vánja ezt népünknek tett eskünk cs lelkiismeretünk. Arról nem tehetünk, hogy egyes szülői munkaközösségi tagók és kartársak nem tartják meg az ajándék és a szívesség elfogadásának ti­lalmát, amely fegyelmi büntetést von­hat maga után. Éppen ezért bántó az általánosítás. Nem vagyok érzékeny termé­szetű. Amikor a pedagógusna­pon virágot vagy könyvet nyúj­tottak át, lelkiismeretfurdalá- saim támadtak, hogy vajon meg­érdemeljük-e ezt a szeretetet? Láttam a tanítványaim és a szü­lők szeméből a felém sugárzó szeretetet, melegséget. Ez többet ért mindennél, mert feledtette velem gond­jaimat. Ugyanakkor sajnáltam a virá­got, mert letépték és elhervadt szegény. A pedagógusnapon mindig fenntartással fogadtam a szere­tet és a ragaszkodás megnyilvá­nulásait. Legtöbbször érdek fű­ződhetett ehhez. Egyes szülők egész éven át zaklaltják a pedagógusokat, sőt még a magánéletükkel is be­hatóan „foglalkoznak”, mért nem részrehajlók és nem haj­landók a gyermekeknek meg nem érdemelt osztályzatot adni. Miért ez a felesleges, sokszor hízelgésének, képmutatásnak látszó érzelemkitörés? Annak sincs semmi értelme, hogy úgy ünnepeljék a pedagógusokat, mint az egyik közeli nagyköz­ségben. Az ünnepség előtt már egy héttel előbb tudtuk, hogy a szülői munkaközösség — éppen a pedagógusok ajándékozása miatt — két táborra szakadt. Még szerencse, hogy a finom kö­rítéssel feltálalt „ajándékozási kampány” nem valósult meg. Teljesen kiábrándító volt az is, hogy éppen itt a nyugdíjas kartársak meg csak virágot sem kaptak, pedig ők- érdemelték volna meg igazán! Köszönjük az ilyen aján­dékozást, de riém kérünk belőle, ha nincs benne figyelmesség, szeretet és önzetlenség. Az meg teljesen kiábrándító, hogy egyes kartársnők a szülők­kel együtt beülnek a cukrászdá­ba szórakozni. Nem a szórako­zás és a társaság ellen van itt kifogás, hanem a számla rende­zése körül. A járásban és a vá­rosban kb. 6ÓÓ pedagógus van. Itt mindannyiunk tekintélyéről cs becsületéről van szó. Hol itt a lelkiismeret, amikor egyesek kisfizetésű, csalá­dos emberek nehéz -munká­jával szerzett forintjaiból vett kardigánt vagy asztali­lámpát tudatosan elfogad­nak? Köszönjük á szülői munkakö­zösségek ragaszkodásának meg­nyilvánulásait. Kérjük, hogy ilyen ajándékokkal ne bántsák meg emberi méltóságunkat cs pedagógus öntudatunkat. Számunkra az a legnagyobb %-\ öröm, ha törődnek gyerme­keik tanulásával és jó szívvel, maradéktalanul végrehajtják mindenütt a Rend­tartásnak a szülői munkaközös­ségek feladatait tárgyaló 172. §-át. A jó szívvel nyújtott könyv, vagy virág, amelyekben egy-egy kedves, szép világ van, értéke­sebbek számunkra, mint a világ összes kardigánja, mert ezeknek elfogadása után emelt fővel áll­hatunk mindenki előtt. Megelőző tűzrendészen szabályok az aratás megkezdése előtt és alatt Az aratásra vonatkozó alábbi tűzrendészen szabályokat fel­tétlen tartsuk be. különösen az aratás előtt és alatt. A vasút mellett elhúzódó ga­bonatáblákon az aratást mindég a sasát melletti oldalon kell megkezdeni. A kereszteket a va­súttól 60 m-en túl rakjuk ösz- sze és a keresztcsoportoknak a vasút felé éső végétől számított 5—10 m távolságra, a vasútvo­nallal párhuzamosan 3—4 ba­rázda széles védőszántást alkal­mazzunk, ami a tarló teljes szc- lessérében húzódjon és csatla­kozzon a szomszéd terület vcdő- szántásával. Aratás után a tarlót a legrö­videbb időn belül fel kell ge­reblyézni, Amennyiben a íarlc- hárúást az aratás után 3 napon belül néni végzik cl, a kérészi- csoportokat £—3 barázdaszples yédőszántással körül kell szán­tani. A tarlón ne rakjunk tüzet és ne dobjunk el égő cigarettát vagy gyufát. Ha a tárló közelé­ben mégis tüzet rakunk, azt ne hagyjuk felügyelet nélkül és ha már nincsen szükségünk rá, azonnal oltsuk cl. A tökéletes oltást vízzel, vagy földdel való való lerakás útján végezhetjük. A vonatból vagy egyéb jár­műről j <>0<K>0<><>CX>0<H>CK><><KKK>0<KK) CK>0<><K> CKKKKKKKKKKKJOOÍKK) O Qhjitoit izemmel a üárúihiui „Ünnepre jöttünk...“ Tanévzárás idején, amikor az egész város ünnepel, rengeteget lehetne írni, mert olyan sok megható, szülök, nevelők és gyermekek számára egyformán feledhetetlen élménynek lehe­tünk tanúi. A „téma” megválasztása még­is nehéz. Felsorakoznak előt­tem az elmúlt hét eseményei: az óvodák apró művészei, az általános iskolák jutalomban nem szűkölködő évzáró ünne­pélyei, a Kossuth utcai iskola VIII. osztályos, fehérblúzos, bal­lagó leányai. De fülemben cseng még most is egy szép este művészi hang­versenye, az „Ünnepre jöttünk” megnyitó akkordjaitól a műsor végén, ráadásként adott „Szabad szél”-ig. így hát már választottam is, a mai írásam a Petőfi gimná­zium hagyományos hangverse­nyéről szól, mert úgy érzem, a héten ez volt a varos legkiemel­kedőbb kulturális eseménye. A néhány mondatból álló elő­zetes bejelentés válami oknál fogva kimaradt a műit heti Közlönyből. Az idő se kedve­zett, mert az eső esett. Kíván­csi voltam, hogy a szabadtéri­nek hirdetett hangversenyből Icsz-e valami. Nyolc órakor már zsúfolásig megtelt az intézet tornaterme. és amikor az emelvényen elfog­lalták helyüket a vegyeskar tagjai, még a légy zúgását is meg lehetett volna hallani. Nem vagyok zeneszakértő, az én iskolás koromban csak ha­rangozni tanultunk, így nem is vállalkozom a hangverseny szak­szerű leírására. De a lelkes és műértő közönség tetszésnyilvá­nításaiból. a műsorszámok meg- ismételíetéséből ítélve úgy lát­tam, másoknak is az a vélemé­nye, hogy az összes dicsérő jel­zőt nyugodtan felsorolhatnám. * Országos hírnévnek örvendő kórusunk tudása nem maradt alul és nem törpült el a vendég­szereplő Joviczky József opera­énekes és dr. Vasadi Balog La­jos zongoraművész, az Állami Operaház művészeinek tudása mellett. (Zsiga László gordon­művészt síjnalatos baleset érte: alig kezdte el rtiűsöíszámát, el­szakadt a gordon húrja.) * Énekeseink nem a rádióból is közismert, vagy már sokszor elcsépelt könnyű darabokkal akartak olcsó sikert aratni, ha­nem fáradságos munkával beta­nult új, komoly művek előadá­sával pályáztak a közönség el­ismerésére, amit a legteljesebb mértékben meg is kaptak. Bébi­ne dobjunk le ego gyú- öOó<HKKHXKKHKKKK>OOCKKKKK fát, cigarettát, szivart, mert ez­^zel is tüzet okozhatunk, fel­gyújthatjuk az út mellé eső ga­bonatáblát. Ha a fentieket pontosan be­tartjuk, megakadályozhatjuk a gabonatüzek keletkezését és ez­zel nagyobb darab kenyeret tu­dunk biztosítani dolgozó ember­társainknak. ♦ ................................ zonyitotlák a szereplők és hall­gatók, hogy a „nehéz” műfajnak is van városunkban közönsége. Külön kellene dicsérni Kapus Béla kórusvezeíőt, az intézet ének- és zenetanárát, aki ezt a kórust létrehozta és a hang ver-X senyt megrendezte. Az én meg-0 állapításaim helyett a mögöttem^ ülő szakemberek csodálatát tol-ó mácsolom, amikor az ő szavai kát ide leírom: „ki hinné, hogy ennyit ki lehet hozni egy közép iskolás vegyeskarból.” Nem vé­letlen tehát az országos hírnév, a sűrű rádiószereplés. Komoly, céltudatos, kollektív munka eredménye ez. Dicséret helyett elmondom, hogy az emelvényen, a hangver­seny fegyelmezett szereplői kö­zött felismertem azokat a fiatal­embereket, akik hétköznapokon a Kossuth utca kövezésén dől goznak, akik netféz fizikai mun­kával, félmeztelenre vetkőzve, építik nekünk a sima utat. Akik nemcsak énekelni, de dolgozni is tudnak. Akik között ledőlt már az oszetályokat, rétegeket elválasztó korlát. * Komoly és céltudatos nevelő munka eredménye ez is. Rövi-; den: a munka megbecsülése. Tóth Miklós ! ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Ágoston Mária, Sö­rös József, Haj'dú Imre, Boda Veronika, Mészáros Julianna, Ajtai Terézia, Gőg Gergely, Hi­deg Margit, Vörös Attila, Roz­inán György, Barkó István, Pá­rád! Erika, Nagy Aranka, Kőkai Julianna, Klucsics László, Sza­bó László, Fekete Veronika. Házasságot kötöttek: Magony József és Bajáki Gizella, Szabó O András és Berkes Julianna, Do­ra Sándor és Palotás Lucza, Budai JdJsef és Nagy Ilona, Hajnal György és Belicsik Ro­zália. Meghallak: Pintér Ferencné (Pintér Mária) 75 éves, Lovász András 80 éves, Barna Erzsébet 42 éves, Vízhányó Ferencné 31 éves, Czakó Kálmán 47 éves ko- rábanj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom