Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1958-03-16 / 10. szám
fra 60 filler FEUGYHAZI KÖZLÖNY III. évfolyam, 10. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Kiskunfélegyháza, 1958. márc. 16. MÁRCIUSI IF3USÁG Történelmünk egyik legdicsőbb fejezetének, az 1818. március 15-i forradalomnak 110. év. fordulóját ünnepeljük. Március nevétől elválaszthatatlan az ifjúság és a forradalmi ifjúság vezetőjének, Petőfinek neve. aki egyszemélyben költője és politikai vezére volt a forradalmi eseményeknek. Nem akarjuk eltúlozni szerepét, tudjuk, az események nélküle is bekövetkeztek volna, de fellépésével és költészetének mozgósító erejével hatalmasat lendített a történelem kerekén. Az 1848-as márciusi forradalomnak kettős jelentősége volt abban az időben. Megteremtette, hosszú évszázadok küzdelme után — ha rövid időre is — az önálló magyar államot, kivívta függeetlenségünket, és felszámolta a feudalizmust egyik napról a másikra. A Petőfi és társai által vezetett kis csoport mozgásba hozta a tömegeket és megoldott olyan kérdéseket, amelyeknek megoldására a nemesi országgyűlés eddig képtelen volt. Ünnepeltük és a hivatalos úri Magyarország is ünneppé nyilvánította március 15-ét a fel- szabadulás előtt is. Ez az ünneplés azonban vagy a forradalmi balszárny nvílt rágalmazása, vagy a mozgalom osztálytartalomtól való megfosztása volt. A magyar uralkodó osztály melldöngetve beszélt arról évtizedeken keresztül, hogy a nemesség egyedül a világon nálunk mondott le önként és nagylelkűen előjogairól. Lebecsülték és megpróbálták agyonhallgatni azt a szerepet, amit a forradalmi pesti tömegek nyomása játszott ebben a „nagylelkűség”-ben. A forradalom vívmányai a bukott szabadságharccal elvesztek. Három emberöltővel később, 1919-ben került sor 1848. félbemaradt kérdéseinek megoldására. A hivatalos úri Magyarország hiába próbálta magának kisajátítani 48 örökségét, ennek az örökségnek igazi őrzője csak a dolgozó nép volt, és tegyük hozzá büszkén, a mi városunk kiskun népe is. 1867. után, amikor Ady Endre szerint „fátyol borult, asztal terült, s örült az úri rend a deáki tettnek” az egyszerű emberek tömegei tudták, hogy a kiegyezés március elárulása. A magyar forradalom és szabadságharc idején nemzetünk az európai haladás élvonálába került, és a világszabadság zász- . lóhordózója lett. A munkásmozgalom nagy vezetői és tanítói, Marx és Engels is a teljes elismerés hangján beszéltek róla. Rámutattak, hogy az 1849-ben elveszett forradalmi örökségnek a várományosa az új, fejlődő társadalmi osztály, a proletariátus. Így tehát a magyar munkásmozgalom az első pillanattól kezdve magáénak vallotta Kossuth, Petőfi és Táncsics harcát. 1945. megoldotta a két nagy kérdést: a nemzeti függetlenségét és a feudális maradványok felszámolásának problémáját. A föld a dolgozó parasztok tulajdona lett, és megvalósult a r.égyszázéves harc után a független Magyarország. 1945-ben és azóta azonban tovább is mentünk Petőfinél és Kossuthnál. Ha csak átvettük és nem fejlesztettük volna tovább követeléseiket, vívmányaikat, ez forradalmi szellemük elárulása, megtasadása lett volna. Ezek után méltán tehetjük fel a kérdést, hogyan használhatta fel az októberi ellenforradalom kalózlobogóul a 48-as forradalmárok, a hős márciusi ifjak zászlaját? Hogyan fonhatták körül 48 glóriájával az ellenforradalmi szennyes airadotot? Tudjuk jól, százezernyi megtévesztett ember, különösen fiatal, abban a tévhitben ringatta magát, hogy ők a márciusi fiatalok utódai. Nagyon sokan már későn, nagyon későn eszméltek fel kábulatukból. Vannak, akik még ma sem látják be, hogy tevékenységükkel nem Petőfi, hanem a népelnyomó Metternich utódaivá lettek. Forradalmárok, Táncsics Mihályok kiszabadítása helyett a nép ellenségeit zúdították nyakunkra a börtönökből. Nem a népek összefogását, testvériségét hirdették, hanem a háborús veszélyt felidéző hírhedt revizionista jelszavakat, a ,nem, nem, soha” gondolatát dobták felelőtlenül az emberek közé. Hamis, gyökerestől hamis az a párhuzam, amelyet 1848. és 1956. között szerettek volna vonni. A történelem nem ismétli meg önmagát. Ha valaki ma harcol Petőfiék célkitűzéséért, a polgári forradalomért, az visszalépést jelent. Általában beszélni szabadságról és egyenlőségről pedig népámítás. Nagyon sokszor az ellenforradalom idején a szabadság nevében támadtak — Petőfi nevét felhasználva — a diktatúra ellen. Elhallgatták, meghamisították azt, ami Petőfi lényege. A kérlelhetetlen harcot, a meg- nemalkuvást, a „belső bitangokkal”, a forradalmi ellenségeivel szemben. Ez a tisztán és mesz- szelátó fiatal költő nem általános szabadságot és demokráciát hirdetett, hanem akasztófát követelt a királyoknak és kötelet a dicsőséges nagyuraknak, a nép ellenségeinek. Tudta azt, hogy a forradalom vívmányai csak diktatúrával, népi-diktatúrával védhetők meg, és tanulhatunk tőle forradalmi kérlelhetet- lenséget. Ifjúságunk Petőfihez szeretett volna méltó lenni, és nem kismértékben mi is hibásak vagyunk azért, hogy a hősi romantikát rossz úton kereste. Helyesen fel kell tárnunk és meg kell mutatnunk nemzeti hagyományaink valódi ártalmát, értelmezését. Akkor lesz ifjúságunk méltó Petőfihez, ha nem általában a szabadságot kívánja, hanem a nép szabadságáért küzd. Ha nem külsőségekben és jelszavakban próbálja követni példaképeit, hanem átveszi azoknak forradalmi magatartását. Ha nem von hamis párhuzamot a népelnyomó cári rendszer és a világ első szocialista hatalma, minden elnyomott nép reménysége, a Szovjetunió között. Végül, ha felismeri, hogy melyik a legfejlettebb demokrácia, és hogy a szovjet hadsereg közbelépése a nemzeti öngyilkosságtól mentett meg bennünket. Az ellenforradalom idején megpróbálták, de tartósan nem tudták Petőfi és 48 nevét be- szennvezni. Kötelességünk az ö valódi szellemében élni. Igenis példaképek voltak és maradnak, és most az évforduló idején tartozunk azzal emlékezetüknek, hogy hamisítás nélkül állítsuk őket ifjúságunk elé. c l nőnap után Városunkban soha ilyen méltó módon nem ünnepeltük ezt a napot. Legkézzelfoghatóbb bizonyíték erre, hogy a Községgazdálkodási Vállalat virágüzlete tízszer annyi virágot adott el, mint az elmúlt évben. De rekordforgalmat ért el az édességbolt, az illatszer és még egy egész sor más áruház is. A dolgozó nők ünneplése elkezdődött már 7-én, de még 10-én is ünnepelte nődolgozóit a Vendéglátó Vállalat. A városi nötanács nőgyűlésr. a Móra Ferenc Művelődési Házban zsúfolt hallgatóság előtt folyt le, ahol megjutalmazták a nőmozgalomban legjobban dolgozó nőket. A színes, tarka műsorból ki kell emelni a Katonafelségek Tanácsa női karát Kapus Béla vezetésével, a Vörös Csillag Tsz kultúrgárdáját, amelyben helyet foglalt a három apró Szabógyermektől Hideg János elvtársig a tsz tagsága- Megérdemelték a sok tapsot. A nőgyűlést bál követte, amelyen a Vörös Csillag Termelőszövetkezet zenekara húzta a magyar nótákat Lezajlott a nőnap. Sok apró. kedves epizódot lehetetett ösz- szegyűjteni a férfiak ügyeskedéseiről, akik kissé ügyetlenül, de annál nagyobb igyekezettel készítették elő a különböző meglepetéseket. A nők kérése bizonyosan az lenne, hogy ezt a segíteni akarást, kedveskedést ne tegyük el újra egy esztendőre, hanem gyakoroljuk az év minden napján, így jövő március 8-án még jobban fog menni minden, mint az idei nők napján. T. M. Városunkban, falvainkban, pártgyűléseken, tanácsgyűléseken, vagy tömegszervezeteink által szervezett más megmozdulásokon nem egyszer hangzik el: — ezen az úton akarunk haladni, nincs itt csúszkálás sem jobbra, sem balra! De számtalan megmozdulás tapasztalata arról győz meg bennünket, hogy nemcsak az elismerés hangja csendül ki a szavakból, a gondolatokból, hanem a bizalom is, amely a vélemények őszinteségében, a javaslatokban és tettekben nyilvánul meg. Egy olyan iránytű birtokában vagyunk, amellyel biztonságosan haladunk a cél felé. Ez a párt. Körúton vagyunk járásunkban. Al- pártól le Kömpöcig, Csólyostól Kiskunfélegyházáig vezet az útunk. Városi, községi, párt-, tanácsvezetőkkel beszélgetünk- A tanácsülések jegyzőkönyveit lapozgatjuk, rójjuk tavasszal a megélénkülő falusi utcácskákat, elbeszélgetünk egyénekkel, ösz- szejövetelekre csöppenünk be, ahol vita folyik. Ezek a viták nem a vitáért vannak. Arról beszélnek, hogyan folynak a tavaszi munkák, mit kellene tenni, hogy ne kelljen átmenni a szomszédba nyakig érő sárban, hogyan helyezzék lombtárba a petróleunilámpácskát és helyette egy kattintásra villany- körte gyűljön ki. Hol kellen, bekötőutat építeni, kultúrháza , iskolát, honnét tudunk ésmenj- nyi összeget ezekre biztosi tant. mit végezhetünk el társadalmi munkában, stb. A viták lezárultak. Tervek születtek. Megindult az alkotó munkaK hogy a gépelt sorok szavai, mondatai élő valósággá váljanak. Most már ismét lapozgassuk át a teleírt papírlapokat. Nézzük, miről beszélnek a sorok. Alparral kezdjük. A községben villamosítás indul. Sok kis falusi házból az előző kor még megmaradt maradványát, a petróleumlámpát száműzik. Gát- éron . bővül a vízvezeték, a könyvtár. Jászszentlászlón parkosítanak, járdát építenek- Kis- kunmajsán tanáesváüalatot létesítenek, a villanyhálózatot bővítik. Kül- és belterületi útjait javítják. Törpe vízművet építenek. Kömpöcön fásítanak, utat javítanak. Kunszálláson gyógyszertárat létesítenek. Iskolát és kultúrházat bővítenék. Pálmo- nostorán villamosítanak. Tégla- égetőt létesítenek. Petőfiszállá- son kultúrház, orvosi lakás, iskola épül. Szánkon kultúrházat építenek és tanyai várótermet a kecskémét—bugaci vonalon. Tiszaűjfalun utak, dűlők felújítása, építése és villamosítás indult. Csólyospáloson a villamosítást kívánják tovább szélesíteni. Ezek csak egy-egy kis mozaiklapok községeink tervéből, amelyek egy része már a megvalósulás útján van- Felmerül a probléma: ehhez pénz kell. ás sok ám! Hát igen! Körülbelül négv és fél millió forint. Népi államunk eddig is, de a következő időkben is komoly segítséget biztosít, hogy terveink valóra váljanak. De nem lehet mindig azt mondanunk, hogy »fogjuk meg és, vigyétek!-« Nekünk is van mit tennünk. A szavakat tettekkel kell felváltani. Dolgoztunk. Adtunk is. De még jobban tudunk dolgozni e- többet is adni önmagunknak. Nem egy községünk kért, do a vállalt kötelezettségének csal: részben tett eleget. így emiatt az elmúlt évben is nem egyszer nem egy terv maradt csak puszta papír. Kiskunmajsa 485 000. Petőfiszállás 107 000. Gátér 87 ezer, Kunszállás 79 000 Ft, elmúlt évi be nem fizetett községfejlesztési hozzájárulással gátolta a saját dolgozói által elfogadott és jóváhagyott tervei megvalósítását. E miatt a villamoshálózat bővítése, a csatorna, a járda és más építési munkák és nyugodtan mondhatjuk, hogy az 1938 évre előirányzott tervek már az elmúlt évben valóra válhattak volna, ha a szavakat tettek fedik- így Petőfiszállás. Kunszállás a kultúrházat felépítette volna, illetve Fülöpjakab artézi kúttal lenne már ellátva. Kérdésünkre a község dolgozói minden adott esetben azt a választ adják: akarjuk, hogy életünk szebb legyen holnap, mint ma Igen, ez a mi célunk is. Ezt meg is lehet valósítani. Ehhez még jobb munka és ezzel járó fegyelem kell. CvA nép jobb életéért
