Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-03-03 / 9. szám

2 Fétegyházi Közlöny A bizalom fis együttmuüödés utján a falusi árteimlsággal Ahogy járjuk a községet, vilá­gosan bontakozik ki az új élet csí­rája és zsugorodik össze az ellen- forradalom mérgező gyoma. Az értelmiség, ezen belül pedagógu­saink előtt a maga meztelenségé­ben mutatkozik ki az ellenforrada­lom aljassága, népellenessége, még akkor is, ha a szabadság, függet­lenség, demokrácia mély tartalmat jelentő jelszavaival, a Forradalmi- és Nemzeti Bizottságok és Nemzet­őrségszerveivel álcázta is önmagát. Az elmúlt napokban iskoláink ablakai nem bámultak sötéten a sötétségbe. A párt, tanács és pe­dagógusok lépteitől lett hangos az iskolák folyosója. Kigyúlt egy-egy terem villanya és nevelőink be­szélgetése törte meg a terem csend­jét. Mi történt járásunk községeiben ? Miért világítanak az esti sötétség­be az ablakszemek? Miért nem zárkóznak be szobáikba a neve­lők? Válasz rövid, világos és így hangzik: Az új. tiszta, félelemtől mentes élet rügyei fakadoznak tan­testületeinkben. A MSzMP Járási Bizottsága megtalálta azt az utat, amely úton keresztül a községe­inkben élő pedagógusokkal oly kapcsolatot teremt, ami a kölcsö­nös bizalom, megértésen, szocialis­ta együttműködésen alapszik, ami biztosítja a szocialista konszolidá­ciót, községeinkben, a szocialista oktató, nevelő munkát. Október 23. óta Kiskunmajsán, Petőfiszálláson, Tiszaújfalun és Alpáron először találkoztak a ne­velők a Párt és tanács vezetőivel, úgy helyi, mint járási szinten. Ál­talában az a megállapítás történt, hogy bár a múltban is megtörtént volna ez, de ilyen formában. Mi a múltban, jelenben és a jövőben is többségünkben a népi demok­rácia katonái voltunk, vagyunk és leszünk Mi többségünkben nem voltunk a párt, kormányunk és né­pünk ellenségei, de nem voltunk ellenforradalmárok az ellenforrada­lom ideje alatt. Találkoztunk mi a vezető elv­társakkal a múltban is. De akkor legtöbb esetben a begyűjtés, adóbeszedés, tsz. szervezés érdé-) kében voltunk összehíva. Szavunk, | jelzéseink csak a pusztába kiáltás szavai voltak, érdemleges reagálás nélkül. Erről beszéltek őszintén az al­pári nevelők a baráti találkozáson. De csak erről ? Nem 1 Balogh Béla bácsi, Szabó Ilona, Judik, Garai nevelők és a fel nem soroltak fé­lelem nélkül sorolták fel a helyi párt és tanács vezetőinek hibáit, az országon belül, a politikai, gaz­dasági és kultűrális téren, de nem kendőzve saját hibáikat, nézetei­ket sem. Világosan és érthetően foglalnak állást a Párt és kormány mellett és egységesen megállapí­tották, hogy az októberi események ellenforradalom volt, melyet he­lyi példákkal illusztráltak. Szabó Ilona nevelő az írószövet­ség és az Irodalmi Újságon vetített reális képet az ellenforradalomról és hozta a dolgozók hangját, akik mélységesen elitélik azokat az író­kat, akiknek biztosították a gond­talan alkotó munkát és az első alkalmat felhasználták a népi de­mokrácia ellen. Garai nevelő a múlt hibáira mu­tatott rá. Mint mondja, nem na­gyon mert a falukba kimenni, mert adó, vagy begyűjtési végrehajtó­nak nézték. Nem egy esetben azon gondolkodott, hogy kiírja a hátára, hogy ezekhez semmi köze, ő ta­nulmányi felügyelő. A baráti beszélgetések azt mu­tatják, hogy nézeteink, álláspont­jaink az ellenforradalom megítélé­sében, a kibontakozás útjának megjelölésében, módszerekben és még sok kérdésben azonos, vagy azonossá vált, vagy egyeseknél azonossá fog válni. A JB. részéről jelenlévő Dóka elvtárs országos és helyi példák­kal világosan megmutatta október 23. igazi arculatát. Beszélt Nagy Imre, majd Mindszenty „ősi jussá­ról,“ mely nem ismeretlen a jelen­lévők előtt sem. De világosan látják a tenniva. egy névtelen levélre k Barátodnak szólítottál a hozzám címzett névtelen levélben, én ezt nem tehetem, mert nem tudom, ki vagy és nagyon igényes vagyok a barátok megválasztásában. Név­telen levélre különben nem szokásom vála­szolni, de kivételesen néhány tévedésedet szeretném helyesbíteni: 1 Azt kifogásolod, hogy már a halotta- kát sem hagyjuk pihenni, erről írok a „Nyitott szemmel“ rovatban. Nem a ha­lottakat bíráltam, hanem az élőket, akik el- • hanyagolják a temetőket, ahol „vendég- marasztaló" sár uralkodik, ahol ellopják a hősök temetőjének kerítését és- az új fa­kereszteket is. Figyelmesebben olvasd el, Vagy olvasni is úgy tudsz, mint írni? 2 Azt írod, hogy gödrösek a járdák, • azt nem látom meg, És hogy te is bent voltál a pártban velem együtt. A gödrök nem október óta keletkeztek. Miért nem szóltál akkor, amikor a pártban voltál? Azért, mert olyan „se hideg, se meleg“ tag voltál akkor is. Most is azért nem mered a leveled aláírni. Különben, olvasd el a Közlönyt, majdnem minden heten írt a járdák rossz állapotáról, meg arról is, hogy a Rákóczi-utcát cementlappal kövezik ki, mert az ottani lakók az újságtól kérték, de a nevüket is becsületesen aláírták. J Hol van a Kossuth-cimer a tanács- • házáról? Levették, mert csak ideig­lenesen, keménypapírra volt festve, a szél és eső is megrongálta. Most készül az új, az előírásnak megfelelő. A Hogy nem lépsz be az új pártba, az zt‘ a te magánügyed. Még az sem biztos, hogy bevennének. Megnyugtatlak, még én sem vagyok tagja az MSZMP-nek, de az elmúlt 12 évet nem tagadom, nem is szé- gyelem, hogy annak a kerületnek voltam a párttitkára, amelyik mindég a helyes úton igyekezett járni, nem kalandozva cl nagyon se jobbra, se balra. De erről fölösleges is írni, mert ha 12 év alatt nem vetted észre, ez a levél kevés neked. C Abban tévedsz legjobban, hogy a Horthy-rendszert is dicsértem. Szép kis párttag voltál, ha ezt akkar nem merted megmondani. Talán a: a baj, hogy „druszák“ voltunk ? Nevemet a nagyapámtól örököltem, aki 1848-ban született, tellát előbb lett Miklós, mint Horthy. Hogy „szolgáltam“ a Horthy- rendszert, az szószerint igaz. Tanú rá az egész város, hogy édesapám (középiskolai és szakiskolai végzettséggel) iskolaszolga volt és néha engem is beállított tantermet seperni. /T Újságírói tevékenységem most kezdő- dőlt, de ha ilyen „hálás“ olvasóim vannak, gyorsan be is fejeződik. Legfeljebb több időm marad családom számára. Nem akarok több lenni, mint aki vagyok, nem vágyom cím és rang után, ezt is bebizonyí­tottam az elmúlt 12 év alatt. Hogy a szer­szám mellett a tollat is próbáltam forgatni. ezt is csak városom iránti szerzetből tettem, hogy tőlem telhető apró bírálatokkal, javas­latokkal egy kis lépéssel előbbre segítsem a boldogulás, a fejlődés útján. Hogy nem így sikerült, nem rajtam múlott. Ismeretlenül üdvözöl: 7M& Ohikt&d lóikat, és ezért egységesen állást- foglaltak a rend, nyugalom, béke. biztonság mellett, de nem a pasz- szív szemlélet utján, hanem az aktív cselekedeteiken át. Végül pedig a MSzMP Járási Bizottsága oly úton halad, ami biztosítéka lesz a községeink szo­cialistakonszolidációjának. Q J —PETŐFI MOZI MÖSORB­Március 2-7. Szombattól csütörtökig Íz élet háza Nyugatnémet orvosi film. Vasárnap matinéműsor: Egy éj Velencében A sörivók nevében ... Óvást emelünk a Vendéglátó Vál­lalat Falatozónak és Borozónak cím­zett Népbüfféjének azon intézkedése ellen, hogy csapolt sört nem szol­gálnak ki, hanem csak úgynevezett családi sört másfélliteres üvegben. Itt ugyanis a helyzet a következő: Bemegy a szegény szomjas vendég és kér egy pohár sört. Nincs kérem — hangzik a válasz — csak üveges családi sör kapható. Anyagi oldala ennek az érthetet­len intézkedésnek a következő: Egy üveg családi sör 7 80 Ft, az üvegért betétet kell fizetni, mert bizalom nincs, amit nálunk Félegyházán úgy mondanak, hogy »sógor, nem sógor, le a vasútról.« Aki tehát egy pohár söröcskét le akar önteni a torkán L50 Ft-ért, annak 17'80 Ft-tal kell rendelkezni s az egy pohárnak megfelelő 3 deci sör helyett kénytelen lesz másfél liter sört meginni, vagy a Vendég­látó nagymamáját emlegetni. Ezúton is kérjük a Vendéglátó Vállalatot, hogy ezt a népszerűtlen intézkedést szüntesse be, hogy a vékonyabb pénzű, szomjas polgár­társaink is hozzájuthassanak egy pohárka sörhöz. —D— I0OO0000O0O0O000O0OO000OO00OO0000OO0000OO0000OOOO0G00000C0OOO0OO00O00000O00OO0OO00O000000GO0O0O0OGO0OO0OOGG0G' A járás kommunistáinak aktíva ülése 1957. február 23-án a járás kom­munistáinak küldöttei aktívaérte­kezletet tartottak. Az aktíva elő­adója a Félegyházán is jól ismert Németi József elvtárs volt. Előadá­sában többek között értékelte az ellenforradalmi események okait. Ma már világos, hogy az esemé­nyek kirobbantására, a belső re­akció és a kapitalista államok ál­tal támogatott, nyugaton élő reak­ciós emigráció, régóta szervezetten készülődik. A régi vezetésből adó­dó hibák miatt meglévő elégedet­lenséget, egyes belső körök felna­gyítva, eltorzítva támadták. Az úgy­nevezett „pártellenzék“ Nagy Im­rével az élén a vitát nem a párton belül folytatta, hanem az utcára vitte. így az ő neve alatt gyűlt ösz- sze az irányzat is, amely a marxiz­mus revízióját akarta, később az ellenforradalom is. Az a hiba, hogy sem 1956. nyarán, sem az esemé­nyek idején nem határolták el ma­gukat az ellenforradalmi irányzat­tól, végülis visszavonhatatlanul a szocializmus ellenségeinek táborá­ba vitte őket. Az első időszakban az ellenfor­radalom a „hibák kijavítását“, ál­demokratikus jelszavakat hangoz­tatott. Nagy Imre jelen volt és meg­szavazta a szovjet csapatok segít- ségülkérését és a statáriumot. Ezért „elvbarátaitól“ szemrehányást ka­pott. Ettől kezdve ténykedése, kör­nyezete egyre jobbra tólodott. „Tár­gyalt“ soviniszta írókkal, egyetemis­tákkal az ellenforradalmi csapa­tok vezetőivel, a kormány össze­tételében egyre jobboldalibb ele­mek tűntek fel. A parlamentben már egyenruhás horthysta testőrök, volt nagybirtokos dzsentryk is meg­jelentek. Mit tett Nagy Imre? Meg­hirdette a „semlegességet“, — a nyugati imperialistáktól kölcsönvett „nemzeti kommunizmus“ jelszavai alapján. Ugyanekkor már az utcán haladószellemű embereket gyilkol­tak és ez ellen a „kommunista“ miniszterelnöknek egy szava sem volt. Szervezte a küldöttséget, hogy november 5 —6-án Londonba és Varsóba mennek, ENSZ csapato­kat behívni és felmondani a var­sói szerződést! Végülis ellenállásra hívott fel a szovjet csapatok ellen, mindenféle reakcióssal teletűzdelt, szétesett „kormánya“ és egyéni hatalma érdekében. Világháborús tűzfészket csinált volna az ország­ból. Az árulás nyilvánvaló! Az or­szágot, a munkás-paraszt hatalmat, eddigi eredményeit meg kellett men­teni. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az összes nemzetközi jog­szabály betartása mellett kérte a szovjet csapatok segítségét. A forradalom-ellenforradalom vi­tája eldőlt. Ahol haladó szellemű embereket gyilkolnak, választott törvényes szerveket igyekeznek megsemmisíteni, ahol ezérholdakat akarnak visszaszerezni, ott nem beszélhetünk „forradalomról“. Még akkor sem, ha az akcióban félre­vezetett tömegek vettek részt. A tények feltárásával a kommunisták feladata a tömegek tisztánlátását kialakítani, türelmes munkával. Beszélt az előadó a gazdasági problémákról is. Elmondotta, hogy a termelés terén javulás van, de az infláció veszélye még mindig nem múlt el. Fontos az ipari ter­melés sürgős javulása, különösen a munkafegyelem terén. A tsz-ek erőszakos szétverése ellen továbbra is keményen lép­jünk fel. Beszélt arról, hogy a parasztság­nak a beadás ellöilése 6 milliárd forinttal növelte a jövedelmét, en­nek ellenére visszaesés mutatkozik az adófizetés terén. Az adó az ál­lam egyik gazdasági alapja, adó­fizetésre feltétlenül szükség van. A hatalom kérdése eldőlt. A ha­talom a dolgozók kezében maradt, a vezető erő a kommunisták pártja. Befejezésül a párt belső kérdé­seiről, a fegyveres erőkről, az ifjú­ságról beszélt az előadó. Az előadáshoz nagyszámú hoz­zászólás hangzott el. A hozzászó­lások az ellenforradalom helyi meg­nyilvánulásaival, a hatalom kérdé- déseivel, az ifjúság kérdésével, az írók, az értelmiségiek felelősségé­vel foglalkoztak. Beszéltek arról, hogy egyes munkástanácsokban még mindig vannak, akik saját ér­deküket helyezik előtérbe. Az aktíva résztvevőinek határo­zata alapján közös felvonulással résztvettek a Vörös Hadsereg 39. évfordulója alkalmából, a szovjet hősi halott katonák síremlékének koszorúzási ünnepségén. — ég —

Next

/
Oldalképek
Tartalom