Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-07-28 / 29. szám

2 Félegyfeázi Közlöny A társadalmi tulajdon védelméről A Magyar Népköztársaság min­den dolgozójának alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a társadalmi tulajdon megfelelő módon gyara­podjék és észszerű felhasználás mellett, minden pazarlásból, lo­pásból, sikkasztásból, hanyag ke­zelésből eredő kárt elhárítsunk. Most különös tekintettel a nép­gazdaság helyzetére, az ellenfor­radalom okozta károkra, nagy je­lentősége van a társadalmi tulaj­don megvédésének. Az ellenforra­dalom országosan hatalmas káro­kat okozott. Ez alól nem kivétel Kiskunfélegyháza sem. Az „össz­komfortos sztrájk,“ az ellenforra­dalom, a Gépgyárban 7,517.000 Ft, a BB. gyárban 10 millió Ft. kárt okozott. A többi szocialista szek­tort, tsz-eket, kereskedelmi válla­latokat vizsgálva megállapítható, hogy itt is jelentős károk és zava­rok keletkeztek. A Magyar Szocialista Munkás* párt központi és helyi szervei fel­figyeltek olyan jelenségekre, ame­lyek a társ tulajdont, a termelé­kenység növekedését veszélyezte­tik. Nálunk sok dolgozó megértette azt, hogy most az ellenforradalom után, a politikai és gazdasági ki­bontakozásnak ebben a szakaszá­ban, az ellenforradalmi elemek, Horthyt, Szálasit visszaváró csend­őrök, horhista tisztek és lumpen elemek, fondorlatos módon a nép­gazdaság alapját, a társadalmi tu­lajdont támadják. Nem riadnak vissza a fosztogatástól, rongálás­tól, sikkasztástól és más cselek­ményektől sem. Üzemeink, szocialista szektora­ink dolgozói, vezetői intézkedései ellenére, mégis fellelhetők azok a hiányosságok, lazaságok, amelyek nagymérvű károk okozói lehetnek. Találkozunk olyan jelenségek­kel, mint az üzem, tsz. belső szer­vezeti feladatainak hiányosságai, az ellenőrzés lazasága, az anyag­nyilvántartás elhanyagolása, a bi­zonylati fegyelem hiánya, melyet egyes elemek kihasználnak, saját maguk hasznára spekulálnak, s megkárosítják a társadalmi tulaj­dont. így használták ki az ellenőrzés lazaságát Fabó György és társai, akik a BB. Gyárban külső szere­lési munkálatokat végeztek és a vállalat anyagából abrikter gépe­ket, vaskaput stb. készítettek el­adás céljára. Lényegében 14.000 Ft-ot loptak el a társadalmi tulaj­donból. A revizori jelentés alapján, a könyvelés lazaságából, bizonylati fegyelem hiányából kifolyólag a Mélyépítő Vállalatnál Farkas Zol­tán és Horváth János az építési anyagok felhasználása körül 75.000 Ft-al károsította meg a társadalmi tulajdont. Vannak olyan területek is, ame­lyek kiesnek az ellenőrzés ható­sugarából. Ilyenek pl. a földműves­szövetkezek, ahol az utóbbi idő­ben lopásból, sikkasztásból és ha­nyag kezelésből eredően számot­tevő összeggel károsították meg a dolgozókat. így pl. a pálmonostori fm. szövetkezet az elmúlt két év alatt 200.000 Ft-os leltárhiánnyal zárt. A fm. szövetkezetnél a bolt­vezetők felelőssége és egyeseknél a szocialista szektor iránt érzett laza erkölcsi felfogás következté­ben keletkezhetnek nagy károk. Alpáron a fm. szövetkezet boltve­zetője Kópiás Mihály folyamato­san lopott a kezelésére bízott árú­ból és 41.000 Ft értékben károsí­totta meg a társadalmi tulajdont. Annak a két tényezőnek a ta­lálkozása, mely szerint az ellen- forradalmi elemek politikai és gaz­dasági tekintetben kártevő tevé­kenységet igyekeznek kifejteni és a lazaságok, hiányosságok, melyek lehetőséget biztosítanak a társa­dalmi tulajdon fosztogatására, ko­moly intelmet jelentenek mindany- nyiunk számára, hogy a társadal­mi tulajdon védelem iránti megla­zult felelősséget fokozzuk. Sokan úgy vélekednek, hogy a társadalmi tulajdon védelme egy­szerűen rendőri, ügyészi, vagy igazságügyi feladat. Vannak vi­szont olyan nézetek, melyek sze­rint a társadalmi tulajdon védel­mével kapcsolatos feladatokkal törődjenek a vállalatok. Mindkét felfogás elszigetelten helytelen. Kö­zös társadalmi feladat és elsősor­ban nevelési, politikai kérdés, szer­vezési és technikai probléma ez. Természetesen a társadalmi tu­lajdon védelmében vannak olyan feladatok, amelyek alól egyetlen vállalat* fm. szövetkezet, tsz. stb. sem mentesülhet. Ilyen pl. hogy a károk minimumra csökkentése ér­Ssellő súg iával.. . Ránk köszöntött az első este. Ünnepélyes zászlófelvonáshoz, tábortűzhöz sorakozó, hal­latszik a parancs. Röviddel utána felharsan a kürtszó és felszalad a rúdra a piios- fehér-zöld színű úttörő zászló, hogy két hé­ten át hirdesse, hogy itt úttörők táboroznak. Utána kis kultúrműsor következik, sok vi­dám úttörőénekkel. A jókedvű fiúk vidám éneke és a tábortűz fénye odacsalogatja a környék fiataljait és észrevétlenül omlik le a gát a város és tanya, munkás, paraszt és értelmiségi származású fiatalok között és fonódik szorosabbá az úttörők és a KISZ kapcsolata anélkül, hogy ezt valaki erősza­kolta volna. Minden este szaporodott a ven­dégek létszáma. Ez i® bizonyította, hogy tet­szik nekik a műsor, jól érzik az úttörők közt magukat és, hogy igazi barátság fejlődött ki közöttük. Takarodó! — szót a parancs és a tábor aludni tér, csak a napos őrs marad ébren, hogy őrködjön az alvók nyugalma felett. Éj­fél is elmúlik már, a szúnyogok is jólakot- tan térnek nyugovóra. Riadó! — riasztja az őrség a sátorban szu­nyókáló társait. Ellopták a zászlót! Oda az őrs becsülete! Mint megbolygatott méhkas, olyanná válik az egész őrs. Keresik a zász­lót, de hiába! A zászlónak és a tetteseknek nyoma veszett. Reggel: parancskihirdetéskor táborvezető elvtárs visszaadta a zászlót, meg­fedte az őrséget és felhívta a figyelmét az egész tábornak, hogy úgy vigyázzanak ez­után rá, mint a szemük fényére, úgy vigyáz­zanak erre a jelképre, mint ahogy a vörös lobogót védték a szovjet pionírok a Nagy Honvédő Háború idején. Bőséges reggeli után irány a Tisza, für­dés egészen délig. A jóízű ebéd után, me­lyet Udvardi Jánosné és Fejes Mária készí­tett, kötelező pihenő kezdődik. Pihenő után uzsonnáig őrsi foglalkozás, ilyenkor készül­nek az esti tábortűzre, valamint az úttörő próbák anyagát veszik át, majd fürdés kez­dődik vacsoráig. Vacsora után számháború csatát vívnak naplementig, amikor meggyul­lad a tábortűz. Felzúg az ének, mint egy jelt adva a környéknek, hogy itt a szocia­lista hazánk legfiatalabb tagjai táboroznak. Az egész napos tiszaugi kirándulás, a na­gyobb csónakkirándulások, valamint a József Attila iskola úttörőinek látogatása és a láto­gatás visszaadása tette színesebbé, hangula­tosabbá a kéthetes táborozásunkat. Azt, hogy úttörőink felejthetetlen emléke­ket szerezve, gondtalanul táborozhattak, el­sősorban lelkes,, gyermekeinkért fáradtságot nem ismerő Üttörő Szervező Testületünk­nek, annak minden egyes tagjának, de külö­nösen Fejes Károly és Némedi Imre elv­társaknak köszönhetjük. De köszönettel tar­tozunk a Gépgyár vezetőségének is, hogy a Bagolyvárat két hétre rendelkezésünkre bo­csátotta. Ha mér a megköszőnéseknél tar­tunk, akkor köszönjük a Kenyérgyár, Vágó­híd, Tüzép, Petőit tsz., tiszaújifaluí tsz. hat­hatós segítségét,, amely lehetővé tette, hogy úttörőink gondtalan, vidám kéthetet tölthes­senek el és Kaposi tanár bácsinak, ki gép­kocsijával mindig a tábor rendelkezésére állt és szállította az utánpótlást. Külön meg kell köszönni Zámbó János alpári cukrász­nak ingyen fagylaltjait és olcsó, de annál na­gyobb krémeseit. Végül, de nem utolsósor­ban köszönjük a Városi Tanács és Földmű­ves Szövetkezei pénzbeli támogatását. Alig kezdtük meg és máris vége lett. Nem is olyan régen húztuk fel a zászlót és máris sorakozó az utolsó tábortűzhöz, zászlólevo­náshoz. A búcsúzás fájó érzése tölti el a sziveket, mikor az úttörők, helyi kiszisták, Félegyházáról kijött vendégek, öregek, fiata­lok kézt-kézbe téve körül fogtuk a tábor­tüzet, mintha egy nagy család lettünk volna — vagy talán azok is voltunk — és el­énekeltük : Szellő zúg távol, alszik a tábor, Alszik a tábor, csak a tűz lángol. Rakd meg, rakd meg kedves pajtás ezt a tüzet, Jövő nyárig ágy sem látunk megint ilyet. izemmel a tmműmít . . A város közepétől 2 km-re, ott, ahol né­hány évvel ezelőtt $ még búza- és kukoricá­ja földek terültek el, áll váro­si sunk büszkesége, a Bányá­ul szati Berendezések Gyára JÉ hatalmas, modern épület- S tömbje. v\ Mintha az angol,francia, V vagy talán a nyugatnémet 7? gyárak egyikébe, a Ruhr- y vidéki Krupp gyárba tévéd­íj tem volna újra. De szebb u azoknál és kedvesebb, mert v\ a mi gyárunk. A népi de­ar mokrácia építette. Ha mást semmit se ka- U pott volna városunk a fél­je szabadulás után, csupán ezt az egyetlen gyárat, V akkor is nagyon hálásnak jj, kellene lennünk. Ott, ahol ezelőtt néhány S család fejadagja termett, 5 most többszáz dolgozó, M sokszáz családtagnak ke­li resi meg a mindennapi — S nem is szűkös — kenyeret. K Itt élünk ebben az alföldi városban és sokan nem veszünk tudomást arról, hogy gyártulajdonosok let­tünk, hogy máról-holnapra, szinte a földből nőtt ki ez _ a csupa beton, vas és üveg S ~ gyáráriás. Gondozott park, szép » nyárfasor, széles betonút, ^ a város főterének is díszére E váló épületek. Iparvágány. S Modern gépek. És a munkások? Ahogy elnézem a termelési érte­kezletre összegyűlt nőket és férfiakat, idősebb és sok fiatal arcot, amikor Kalocsai igazgató elvtárs „rájukolvassa" a sok dicsé­retet és bírálatot, amikor szétosztja köztük a 40.000 forint jutalmat, nem akarom elhinni, hogy kilenc hónap­pal ezelőtt ezek a munká­sok haragudtak volna a kommunistákra. Akik között ma már 8é párttag van. Haragudtak a kommu­nistákra? Akik nekik a gyárat építették? Inkább talán azokra, akik a pártot rosszul képviselték. Luttár párttitkárra, aki hagyta és elősegítette, hogy úgy osz­tályozzák a dolgozókat, ki ad kövérebb libát. Ma már megértették, hogy maguk alatt vágták a fát, amikor sztrájkoltak, amikor a munkáshataiom ellen cselekedtek. Restell ik ők is, hogy hallgattak a Tóth lános-féle „vezetők"- re (T. 3. mint rab kezdte a gyárban pályafutását), Somogyi Lászlóra, akinek „csak" két malma volt, feleségének 150 holdacs- kája. Forgács Tivadarra, K aki a kecskeméti villany- fi telep tulajdonosa volt, R Pőlöskeire és társaira, akik w a többiekkel együtt ennek az országnak 25 milliárdos kárt okoztak, akiknek soha- R sem volt és nem is lesz ff azonos érdekük a munka- * sokéval. Akik 10 millió jf forinttal megkárosították a a gyárat. Akik miatt 20 millió m forinttal csökkent a ren- ff deiés, 141 fővel lett keve- ^ sebb a dolgozók létszáma, jr Akik ludasak abban, hogy W elmaradt 50 bányászati ^ lakás építése városunkban ~ és eltolódott 14 milliós beruházás. Talán az igazgató elvtárs beszámolója kinyitotta a szemét azoknak is, akik eddig csukva tartották. M Remény van arra, hogy » az elérteredményt a követ- w kező hónapokban meg­szilárdítják, sőt fokozzák. A hibákat kijavítják, az anyagra, energiára még ® jobban vigyáznak és leg- M alább olyan egészségesek 3 lesznek, mint télen, nem ~ lesz nyáron se naponta 30 —35 „beteg“. Akkor meg­kapják a 13. hónapi mun­kabért is, az osztalékot. | Mi kell hozzá? Munkás- , öntudat. Osztályhűség. Be­csület. Hazaszeretet! | Tóth Miklós dekében elsősorban belső szerve­zéssel kell gondoskodni erről, hogy minden' anyag, eszköz, szerszám, úgy fegyen kezelve, raktározva, ki­adva és összegyűjtve, hogy ahhoz illetéktelenül senki ne férhessen hozzá. Hasonlóképpen kell megóvni akülönböző felszereléseket, munka­ruhát, tsz-nél a termést, állatállo­mányt. Szinte kivétel nélkül min­denütt a társadalmi tulajdon te­rületén vannak sajátos irányú fel­adatok. Lényeges, hogy az ellen­őrzési módszerek tökéletesedjenek és következeteseknek kell lenni a nyiívántaxtások vezetése körül. Az ellenőrzési rendszer pedig segítsé­get nyújt ahhoz, hogy idejében felfedezzük, a kártokozó jelensé­geket. A vállalatok vezetőinek, tsz. el­nököknek, különlegesen fontos sze­repe van a társadalmi tulajdon megőrzésében, kezelésében, védel­mében. Feljelentési kötelezettség, büntetőjogi, felelősség, fegyelmi, anyagi és kártérítési felelősséggel tartoznak a rájuk bízott társadal­mi tulajdon védelmébe®. Ez nem, oldja meg önmagában a társadalmi tulajdon védelmét, különösen ha nincs megfelelő se­gítség és ellenőrzés, az ellenőrzés­nek társadalmi módja kialakítva. Amikor ezeket az elvtársakat a társadalmi tulajdon keze­lésével bízták meg, akkor rájuk bízták azokat az értékeket, ame­lyekkel rendelkezve, gazdálkodnak a dolgozó nép érdekeinek megfe­lelően. Ugyanakkor ezeknek a ve­zetőknek nem mindig alapnélküli az a panaszuk, hogy nem kapnak megfelelő segítséget és támogatást az illetékes szervek részéről. E te­kintetben javítani kell, az állam­igazgatási szervek munkáját is és minden vonatkozásban nagyobb segítséget kell nyújtani a nagy fe­lelősséget vállaló, felelős beosztású elvtársak munkájához. Vannak olyan esetek, amikor felelős vezetők elmulasztják felje­lentési kötelezettségüket, vagy kés­ve tesznek annak eleget. Házilag „nyomozgatnak“ és ezzel veszé­lyeztetik a társadalmi tulajdonban okozott károk megtérítését és a nyomozás eredményességét. Ilyen­nel találkoztunk a Gépgyárban, ahol 1957. március havában egy db. 6400 Ft értékű villanymotort loptak el és a feljelentést csak 1957. június havában tették meg. Ilyen anyagnak az eltűnését idő* ben kellett volna észlelni, hogy megfelelő módon lehessen nyo­mon követni. A társadalmi tulajdon védelme az egész nép érdeke. Társadalmi probléma. Nevelni kell a dolgozó­kat, hogy éberen figyeljenek fel minden olyan jelenségre, amely lazaságként mutatkozik. A párt- szervezetnek segíteni kell üzemen belül, üzemen kívül az ilyen fel­adatok megoldásában. Be kell vonni a szakszervezeteket, azok népes táborát, a dolgozók kollek­tíváját, meg kell szüntetni minden kontárkodást üzemen belül, hogy a társadalmi tulajdon megőrzése, észszerű felhasználása megfelelő módon történjék. Az ott dolgozók érezzenek felelősséget saját üze­mük, termelőszövetkezetük, keres­kedelmi szektorukban felhalmo­zott értékek észszerű gyarapításá­ért, védelméért. így el tudnak há­rítani minden belső és külső, apró és nagyobb akadályt a szocialista tulajdon gyarapítása és megóvása érdekében. Deák József

Next

/
Oldalképek
Tartalom