Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-07-07 / 26. szám
Félegyházi Közlöny 3 Uj kenyér! Az őszi árpát aratják. Itt-ott már a kenyérgabonát is vágják. Addig míg az aratás befejeződik, sokszor és sokat nézünk az ég felé, figyeljük a jövő-menő felhőket. Szép a határ. Jó termés Ígérkezik. Jó jelenség ez. Annál is inkább, mert nem igen volt még olyan évünk, amely annyi bizonytalansággal indult volna, mint az idei. A vetés, az őszi munkák idején nagy volt a bizonytalanság. Az ellenforradalom zűr-zavara,semmi biztosítékkal nem szolgált. És hogy most az új kenyér elébe nézhetünk, az annak az eredménye, hogy a mi paraszt népünk évszázadok óta soha sem hagyta cserben a földet. És erről az ellen- forradalomnak azok az ügynökei is meggyőződhettek, akiket a lází- tásukkal, a fegyveres handaban- dázásukkal együtt a falvak népe elzavart. A paraszt népünk szántott és vetett, helytállt és mező- gazdaságunk nagy vonalakban sértetlenül élte át az ellenforradalmi időszakot. Persze kór történt. Milliós vagyonok itt-ott bűnös szét- hurcolása, előnyösebb termelési feltételekkel felruházott nagy táblák széttagolása apró parcellákra, az ország parasztságának egészét nézve bizony sok kárt okozott. A járásban — részben előzetes munka eredményeként — viszonylag nem sok ilyen kár történt. Ősszel nehezebb volt a munka. A vasút nem szállította a szükséges műtrágyát és vetőmagot. A gépállomáson alkatrészek hiányoztak, az ellenforradalom zavara bizonytalanságot okozott, üzemanyag hiány volt. Az állami szervek segítsége hiányzott. Ezek a szervek voltak is, nem is. Bizonytalanság uralkodott a kollektív gazdálkodósban. A paraszt emberek megbirkóztak gazdaságaikban, termelőszövetkezeteikben a nehézségek nagy- Tészével. Valamivel kevesebbet vetettek, mint szoktak, de a földek meg vannak művelve. A parasztság szorgalommal, a föld sze- retetével dolgozott. Bizalmát és Melyik a fontosabb? — teszik fel a kérdést a haleszi szőlőtulajdonosok — a szőlő és gyümölcs, vagy a vadnyúl? Nem vagyok mezőgazdasági szakember, igy a kérdést továbbadom az illetékeseknek, válaszoljanak rá, melyik a fontosabb ? A nyulakat nem akarom megsérteni, mert nagyon szeretem vadasan, gombóccal. A bortermelőket sem, mert a nyúl- vacsora mellé a bor is fontos. D* valami áthidaló megoldást kellene mégis keresni, hogy a nyúl is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, mert arról van szó. És nemcsak a káposztát eszik meg, hanem összerágnak és kipusztítanak mindent. A negyedik vagy ötödik dűlőben megszólítok egy maszatos kis legénykét. A nevét nem akarja megmondani, de amikor a nyálra terelem a beszédet, megoldódik a nyelve: — „Méd a tutyátat isz medeszit!" Ez persze egy kicsit túlzás, de az igaz, hogy nagyon sok kárt tesznek. Majd minden fiatal facsemetét megrágnak, sok még most is be van kötözve, mint télen. Egyik helyen 400 négyszögöl babot tettek tönkre, másik helyen a borsót, napraforgót és mindent, csak a dohányt nem bántják. Legfeljebb játéka közben törik össze. Azt beszélik, hogy évek óta nem járt vadász ezen a területen. Fordultak már panasszal többfelé, de azt a választ kapták, hogy a nyulak többet jövedelmeznek az államnak, mint az apró szőlő- és veteményes parcellák. Ez nem vigasztalja meg őket. Egész évi zöldségféleség megy tönkre, nem beszélve a fiatal fákról, drága pénzen megvett csemetékről. Valami más, kézzelfoghatóbb választ várnak a halesziak. T. M. elégedettségét fejezte ki a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynyal szemben, mert megértést, emberséget tapasztalt részéről, a begyűjtés és a parasztságot sújtó terhek enyhítésében, vagy eltörlésében. A pártnak, a kormánynak hetek- hónapok folyamán rengeteg, sokirányú gonddal kellett megküzdenie a rend helyreállításában, a nép legközvetlenebb életszükségletének biztosításában, a károk kiküszöbölésében, az ipari munka megszervezésében és elindításában. A mezőgazdaságra alig jutott idő figyelmet fordítani. Jóformán csak a szövetkezetek ellen megindult tavaszi romboló hadjárat ellen tudott a párt és a kormány fellépni, hogy a termelőszövetkezetek meg tudjanak állni a viharban. Az utóbbi időben egyre több kormányintézkedés látott napvilágot a szövetkezetek, de az egyénileg gazdálkodó parasztok javára is. Magába a termelésbe a párt és a kormány közvetlenül nem szólt bele. Éz a bizalom jele a parasztság felé. A jól megmunkált földek és terméskilátások arról tanúskodnak, hogy a parasztság a nehéz időkben méltó volt erre a bizalomra. * Nem volt könnyű az út idáig. Es most sem mennek a dolgok simán. A nehezén túl vagyunk, a népi hatalom sértetlenül megvan. Az ipar és a mezőgazdaság termel és ha ez a termelési színvonal emelkedik, akkor megbirkózunk majd más nagy feladatokkal is. Fontos, hogy a kenyérgabonát ami most megterem, minél kevesebb vesztességgel arassuk le, takarítsuk be és így juttassuk népünk asztalára az új kenyeret. A párt és a kormány arra kéri a parasztságot, hogy amilyen becsülettel gondozták eddig a határt, azzal a szeretettel és körültekintéssel végezzék el az aratást, a betakarítást is. Minden szem gabonára nagy szükség van. És gondoljanak erre azok is, akik gépellenes hangulattal késleltetik az aratást és fokozzák a szemvesz- tességet a hirtelen beállott többnapos hőségben. A parasztság az eddigi bizalommal és azt fokozva, gondoljon egész népünk ellátására, adja terményfeleslegét az államnak, lássa el az országot új kenyérrel. A munkásságunk, városi dolgozóink, amikor asztalukra kerül az új kenyér, gondoljanak testvéri megbecsüléssel dolgozó paraszt népünkre. Kereskedelmi szerveink gondosan törődjenek, hogy helyes árúelosztással, jó falusi árúellátással segítsék a falu munkáját. A törvény szervei, az állam hatalma pedig „gondoskodjon“ mindazokról, akik gátolják akármilyen formában minden dolgozó ellátáLáttuk .,. Hallottuk... Olvastuk... Vasárnap talán az egyik legmelegebb nap volt, mindenki menekült a hűvösre, a Kossuth utcán sétálók főként a cukrászdába. Bent talán még melegebb volt, de az ablakok csak annyira voltak nyitva, hogy ne lehessen rájuk fogni, hogy egészen csukva vannak. Kibirhatatlanná vált bent a hőség, sokan elmenekültek. Nem ártana egy ventillátor felszerelése sem, egészen nyitott ablakok mellett. Akik azonban dacoltak a hőséggel, azok is hiába vártak az asztaloknál ülve egy kis fagylaltra, mert csak akkor kaptak, ha vittek maguknak. Helytelen, hogy pont vasárnap nincs elég személyzet a cukrászdában. ■ ■■■ ■ ■■■ Két hét óta figyelem az emberek arcát, amikor a toronyra néznek. Hogy ott mi látható? Óra, az időt mutatja. Mutatja? Nos, hát igen, mutatja. Azt a két héttel ezelőtti időt, amikor megállt. Erre pedig senki nem kiváncsi, Az emberek arcán pedig vegyes érzelmek tükröződnek. Kinek milyen a természete. Egyesek derűvel, mások cinikusan. Vannak akikről látható, hogy meglepődnek, mások bosz- szúsan ráncolják homlokukat. Közben mindenki gondol és nagyobbrészt mond is valamit. Milyen kár, hogy akit illet, az nem hallja. Biztosan gondoskodott volna róla, hogy a közszükséget szolgáló óra végre meginduljon. Mert ugyebár kéremszépen, az emberek szívesen el-elgondolkodnak a múlton, de mégiscsak kiváncsiak a jelen „pillanataira" is. — ég — sát az új kenyérrel. Szép, piros, illatozó, ropogós cipó, testvéri összefogással, jó munkával jusson minden dolgozó asztalára! —ég — Dolgosnak a kombájnokl Perzselő forrón süt a nyári nap, amikor a Vörös Csillag tsz. irodája elé érünk. A hőségben, a távolbavesző sárga gabonatáblák között semmi sem mozdul. Az irodában annál inkább pezseg az élet, Az elnök nagy nyugalommal válaszol olyan kérdésekre, hogy hány 5 holdas, hány 5 holdon aluli, hány 10 holdon aluli táblájuk van. Egyszer csak megunja az ..időszerű statisztikát,“ otthagyja a kérdezös- ködőt és a telefonhoz megy. Hívja a gépállomást. Igazgató elvtárs indulnánk, jöjjenek már az ellenőrökkel. —~ Ügy látszik megfelelő választ kapott, felénk bólint: mehetünk. Az irodából kilépve a távolból halk zúgás hallatszik. A sárga táblák végtelenjében, mint a hajó a tengeren, feltűnik a kombájn. Távolabb még kettő. Még egy utolsó rövid próbaút az indulás előtt. Úgylátszik nemcsak mi találjuk a látványt fontosnak. A közeli betonúton egyre több motor áll le, majd néhány kocsi is. Végül egy-két autó is megáll. Mire a gépállomásról a szakemberek befutnak, a kezdettől ittlévö mezőgazdasági osztályvezető mellé, befut az agronómus is. Valaki nagy igyekezettel tapos egy kerékpárt a betonúton, befordul és lihegve izzadton leszáll a tanácselnök is. Indulnak a gépek. Az első forduló után mindenki a szemvesztességet vizsgálja. Általános a megelégedés. Kedélyes, de tartalmas rövid beszélgetés folyik. A tsz. elnök elmondja, hogy az a kombájnvezető, amelyik a legkisebb szemvesztességgel arat, két mázsa búzát kap ajándékba a tsz-től. A gépállomás igazgató tanácsokat ad a gépvezetőknek. A tanácselnök a forróságra panaszkodik és aggódik, hogy egy-két nap alatt annyi lesz az aratnivaló, hogy nem győzik a gépek. Megegyeznek, hogy nem volt helyes egyik-másik tsz. vezető véleménye, aki a tagságot is rávette, hogy kézzel arassanak. A forró idő gyors érést hozott és sürgősen kell vágni. Jelentkeznek is a gépekért, — elég későn — mondja a gépállomás igazgatója. Ezalatt a gépek tartályai megtelnek. A ,,gumikerekű“ pótkocsija megtelik árpával, indul a kombájn- hőség, mindenki a kenyérrel törődik. A han- szérüre. Gyors megegyezés, még egy vontatót gúlát bizakodó, a Vörös Csillag, a többi tsz. beállítanak, az ebédet kihordják. Mindenki in- is jó termést vár. dal tovább. Segíteni, intézkedni. Hiába a nagy Jó munkát, jó eredményt kívánunk. Hosszú előkészület és sok megfontolás után szerdán reggel elindult az autóbusz a Petőfi általános iskola legjobb úttörőinek első csoportjával, hogy jó munkájuk jutalmául, két csoportban, egy-egy hetet a Tőserdő melletti „Bagolyvár“-ban, a Kiskunfélegyházái Gépgyár üdülőjében töltsenek. Az iskola úttörő csapatának szervező testületé és a csapatot patronáló üzemek, tsz.-ek vezetői a nevelőkkel összefogtak és mindent elkövetnek, hogy ez a nyári tábor feledhetetlen élmény legyen a fiatalok életében. Ez az összefogás, valamint a Városi Tanács VB. és az alpári Községi Tanács VB. megértő támogatása lehetővé tette, hogy a szülőknek csak napi 5 forint hozzájárulást kellett fizztni. Indulás előtt Bérczy doktor bácsi minden fiút megvizsgált és egészségesnek talált. Megérkezés után a szokásos eligazítás, őrsi beosztás, a hálóhelyek kijelölése és elkészítése. Valóságos kis honfoglalás. Réz tanár bácsival bejártuk a tábor határát, azon belül szabad a mozgás. Délelőtti feladat: sátorverés. Nehezen, de mégis sikerült az őrség sátrát felállítani egy nyárfacsoport árnyékában. Ebéd után kötelező pihenés. Délután a Tiszában fürdés, csónakázás, „pecázás“. Öt órakor a napos őrs derék tagjai fájó szívvel búcsúznak a víztől, kullognak a vacsorafőzést elősegíteni, tüzelőt szedni. Este a tábor ünnepélyes megnyitása, zászlófelvonás. A két szakácsnő is „vizsgázott“, volt olyan fiú, aki négyszer „repetáit" a finom tarhonyalevesből. Az élelmet Kaposi tanár bácsi „fuvarozza“ szép új gépkocsiján. Zöldségfélét az alpári Tisza és Alkotmány tsz. ad olvasatlanul, díjtalanul. A gyümölcskérdés még nincs megoldva. Néhány szót a „Bagolyvár“ érdekes történetéről is. Felszabadulás előtt a kecskeméti Platter-gyár igazgatója nagy fába vágta a fejszéjét. A Tőserdő vadregényes vidékén, egy nagy homokdomb tetején — nem rossz ízléssel — elkezdte építtetni ezt az emeletes, erkélyes és teraszos, ártézivízzel és villannyal ellátott „vityillát“ 6—8 szobával. ,,A mostoha sors“ azonban megtagadta tőle a szép kilátás élvezését, az építést a Gépgyár dolgozói fejezték be, munkásüdülő lett belőle. A szülők megnyugtatására nyugodtan mondhatom, hogy jó kezekbe és szép környezetbe került mindnyájunk szemefénye. Szórakozásban, pihenésben, élelemben nem lesz hiány, a volt félegyházi, jelenleg alpári cukrász: Zámbó bácsi jóvoltából már a vasárnapi krémes is biztosítva van. Búcsúzunk. A Tiszáról jövő langyos esti szellő lengeti a tábor nemzeti zászlóját, távozáskor még messze utánunk száll az úttörők vidám éneke. Tóth Miklós J
