Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-06-30 / 25. szám

Felegyhazi Közlörrv Nincs titokzatos dolog KELETEM Dr. Fazekas Lajos cikksorozata. XI. rész intézményekkel. Hogy mit tarta­nak régi társadalmi és gazdasági berendezkedéseikről, arra épen év­tizedeinkben adtak gyakorlati vá­laszt. Európaiak — divatból vagy költészetből úgy képzelődnek, hogy a vén Ázsia csúfondárosan nevetgél az európai tülekedésen, erőlködésen, önmarcangoláson és azon, hogy mi csüggünk a termé­szettudományokon és a technikán. Más szóval, egyes utazók és ki­adványaik el akarják velünk hi­tetni, hogy a modern ázsiai ele­gendőnek tart valamilyen bölcs mosolyt a szenny, az elmaradott­ság, a leigázottság ellen. Az igaz­ság az, hogy az ázsiaiak, akiknek épúgy megvan a magukhoz való eszük, mint nekünk, megnézik a mi görög szobrainkat, fülig merül­nek Rembrandtba, elálmélkodnak a dómjainkon, meglátogatják köz- gazdasági és szociológiai tanszé­keinket, elcsodálkoznak egy mai gépkocsi vonalain, ahogy az bele­simul a végtelen fehér betonúiba, a tudománnyal és költői szárnya­lással teremtett sebességbe. Köz­tük a tisztafejűek azon vannak, hogy mindent megtanuljanak tő­lünk, kiforgassák sarkaiból egész étetüket, minél rövidebb úton ve­hessék át Európa természet- és társadalomtudományos vívmányait. Igyekeznek megszabadulni sok olyan „bölcsességtől“', melyek né­hány európai szerint felülmúlhat-- tatlansk, el aka-nak végleg sza­kadni a piszoktól, betegségektől, kikörővárosaik sikátoraitól, st több- nejűségiől és gésáiktól. Azoktól az európaiaktól pedig, akik agresszí­ven vise,kedtek arrafelé, már leg­nagyobbrészt meg is szabadullak. Ha szemtől-szembe látja ez em­ber ezt a gigantikus ,.tanfolye,mot“, akkor büszke lesz kicsit erre a mi Európánkra. Hát persze, egy kis harmadrangú koreai városkában találkoztam Beethovennel úgy , hogy a megafon az Eroicát szórta szét az utcákon, Egyszer Phenj^nba utaztam és a szomszédom, egy fiatal kínai tiszt, Schillerről és Pus­kinról faggatott, úti olvasmánya pedig Petőfi volt kínai fordításban. Azon izgatta magát és azt bizony­gatta, hogy ezek a költők olyan egy fából faragottak és a végén mintegy csattanóul besorolta hoz­zájuk Byront is. Én, ha azelőtt ilyeneket olvastam, mindig, éltem a gyanúval, hogy a beszámoló írója jóindulatú lelkesedésből ta­lán eltúlozta a dolgokat, Deháb most láttam. Azt is láttam, hogy nem Néró érdekli őket Európából, hanem Perikies, nem II. Fülöp, hanem aa encikfopédisták, nem Mussolini, hanem Pavlov vagy Koch Róbert. Ez megnyugtató. A keletiek így szűrik Európát, meg­tisztítják salakjától és hóbortossá­gaitól, élvezik savát-borsát, dialek­tikáját és hősi lelkesültségét. A tisztult folyadékhoz aztán hozzá­adják saját hagyatékukat, kincsei­ket és észjárásukat. De nem akar­nak élni a régi módon, semmi­képen. Az előbb tanfolyamról tettem em­lítést, amire hozzánk járnak. Hátra volna még azt megállapítani, hogy ideje lenne valami viszcní-tanfo- lyamot venni tőlük. Van ennek szüksége és volna haszna. Helyi sajtónkban ezeket az írá­sokat Koreáról most befejezem. Nemcsak a nyári szabadságok mi­att, hanem mert, úgy vélem, egy pár dolgot már megmutattam. Igaz, hogy csak sebtében, olyan zseb­lámpás módszerrel valami nagy­méretű raktárban. Dehát a legtöbb embernek elég pár színfolt vagy »ceruzavonás, a többit elvégzi fo­gékonysága és képzelőereje. Kína nyilván jobban feszíti a hazai ér­deklődést és egy kis szünet után, talán az ősszel, írok majd hathe­tes kínai utazásomról, ami bete­tőzése és jutalma volt egy éves koreai szakmunkámnak. Talán sok minden érdekesebbet lehet el­beszélni a zsúfolt kínai élmény­anyagból. Mégis azt hiszem, hogy a Távolkelet szőröstől-bőröstől ben­ne van Koreában is, ahogy egy fa összes ereje a magvában van benne. Ez azt is jelenti, hogy tu­lajdonképen óriási témához nyúl­tam műkedvelős riporterkedéssel, De ez menteget is az ellen a fel­merülhető kifogás ellen, hogy any- nyi minden fontosról nem beszéltem Tartom magam a címhez, amit cikksorozatom számára választot­tam: nincs semmiféle titokzatos dolog Keleten. Én több hasonló­ságot véltem látni, mint különbö­zőséget. Azt hiszem, a modern ázsiaiak maguk vannak torkig az európai urazók által agyonmagasz­talt keleti ..nyugalommal“, az állí­tólagos furfangos lustálkodással, a mágikus filozófiákkal, a rozsdás visszaadni értelmét, de ha úgy mondjuk, hogy — belső idegekkel összefüggő mirigy­tan — úgy a laikus olvasók is megértik, hogy ebben a könyvben az emberi test élet és értelmi működésének olyan titkait fejti meg a materialista tudós tudománya, mely megfejtések egyben a világnézetek harcá­nak utolsó felvonását jelentik. Sí. Gy. Könnyen szálló, muzsikáló, itt játékos, ott bujkáló vidám szellő: — lenge szellő - simogasd a lombjainkat csókolgasd a dombjainkat, völgybe le és föl a, hegyre ! Víg mosolyod hozd-el exrc! Vigasztald meg nehéz szivem, kisérj, kövess engem híven! Lengd körül bús homlokomat hadd erezzem sóhajodat! Zengjed el a muzsikádban mért sír a szív bánatában ? Mért könnyezek hogyha áthat suhanó,- bús, lenge szárnyad»? Szállá- szellő, miéri nem látlak ? Sehol, sehol nem talállak) nm: talállak... Kalmár Ilona \ | Qlyitott szetmtiel a liaiúvban . . . jj LEGFŐBB ÉRTÉK: I 1 AZ EMBER! 1 a !■ i ........... lr haza, hogy beküldött ira- fait, köztük a munkaköny­II vét is „kiselejtezték". Ezt 3- nem akarom elhinni. Mem hiszem el, hogy a mi or. IC szagunkban ma akad olyan ■ hivatal, ahol így „intéznék 3i el"' a kérelmét annak, aki 29 évig tolta a kubikos 5‘ talicskát. Aki 1908-ban már *■ hordta a követ a buda­pesti országút építéséhez. '* Aki évtizedekkel ezelőtt ásta a Sió-csatornát. Aki 'It dombóvár mellett építette r* Eszterházy herceg uradal- mában a malomhoz vezető '9 kőutat. Aki meglocsolta verejtékével az épülő Kő- a rösi utat, a nemzetközi betonutat, a város körüli al összes kőutat. A többit ár nem tudtam jegyezni, de ta fölöslegesnek is tartom, ig Hivatkozik Farkas Pál >k mérnökre, ilyen és olyan e. nevű magánvállalkozókra, e- akiknek nem voltszívügyük a a inunkakönyvbe beírás és g- mire a munka elkészült, az „iroda" már az ország K- másik részén járt. n, De hivatkozik Hideg ó- Dános elvtársra és a többi íz, félegyházi kubikosra, arra n- a nagy munkáscsaládra, itt ahová tartozott és akikkel Júliusban kerül a közönség elé a GE- RQLSTE1NI KAJ.AND c, új magyar iiim- operelt, amelynek főszerepét Hazy Erzsébet és Darvas Iván,, játssza. A MOSZF1LM stúdióban megkezdték a LENINGRAD! SZIMFÓNIA, c. íúm felvéte­leit. A film történetének alapja Sosztakovics VII. szimfóniájának 1942. évi bemutatója. Megismerjük azoknak az embereknek az éle­tét, akik resztvettek ennek, az ágyúzás köz­ben megtartott mindennapi hangversenynek a megszervezésében. X Az. első iraccia-magyar koprodukcióban ké.-züUs film a híres magyar cigányprímásról, Rigó Jancsiról szól. A film forgatását már júliusban megkezdik, A főszerepeket a ha­zánkban jói ismert Nicoie Courcel és Bús Gy ila a Nemzeti Színház fiatal művésze ala­kít, ii. A nagyszabású színes film előrelátha­tólag karácsonykor kerül a közönség elé. * Genfben nemzetközi filmakadémia nyílik és „Lumiere Fivérek“ alapítvány létesül a nagy francia feltalálók emlékére. ss. A cannesi filmfesztiválon dijat nyert NEGYVENEDIK c. szovjet filmet nagy si­kerrel vetítik Párizsban. st Gérard Philipe pofoz és csókol a „TISZ­TES ÜRIHÁZ‘‘-ban. Zala: Pót—Bouílle (Tisztes úriházj című regényének filmválto­zata. Octave szerepében: Gérard Philipe, Va- liére : Micheliné Luccioni I együtt hegyeket mozdított meg és völgyeket töltött ■ fel. Úgy érzem, köteles- . ségüknek tartják dolgozó- . társuk megsegítését ‘igaz I tanúvallomással és nem , hagyják cserben elnyomo- . rodott szaktársukat, amikor , segítségbe van szükség, r Nem tudom, ez elég-e j arra, hogy a munkásosztály 5 állama folyósíthassa ré- r síére a régen, megérdemelt . nyugdíjat? Ennek érdekében ezeket az adatokat az SzTK-hoz ezennel felterjesztem. A leküldött kérdőív néhány fontosabb pontjára is én válaszolok: Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy Szabó Ferenc rokkant ku­bikos tartós megbízatás alapján fordítói vagy szak­értői tevékenységet, sem ügyvédi vagy magánmér­nöki gyakorlatot nem foly­tat (lehet, hogy ez rossz pontnak számít, de olyan kubikost még a világon nem láttam). Földje nincs, egyszáz négyszögöles kis kertjét úgy kapta haszná­latra és elég is neki körül­csúszni ezt a „birtokot". Bizonyítsuk be itt is, hogy legfőbb érték az ember! Az a szédületes iramú fejlődés, amelyet a materialista tudomány tett lehetővé a vi­lág és az ember megismerésének érdekében, napjainkban újabb magaslatra érkezett, ahon­nan a további fejlődés lehetőségei szinte be­láthatatlan perspektívákkal nyűgözik le a kutató elmét. Vaskos, 1000 oldalas könyv ez a magas­lat, amely ép úgy dicsősége a magyar or­vostudománynak, mint a szocializmust építő népi demokratikus rendszerünknek, amely lehetővé tette megalkotását és megjelenését. Kiskunfélegyházának, városunk szülötte : Dr. Julesz Miklós „Neuro Endokrinológia“ címűt* könyve ez. Szakkönyv. Orvosok, szak­emberek elméleti és gyakorlati tudásának horizontját szélesíti a pavlovi gondolkodás újabb diadalának fényében. Miről is szól? Nehéz, szinte lehetetlen a rövid átfogó is­mertetése ennek a könyvnok, amelyen 6 évig dolgozott Dr. Julesz Miklós, áttanulmá­nyozva az orvosi világirodalmat, kiegészítve a saját tapasztalataival. Óriási adatanyaga, rendszerbefoglaló monumentalitása dacára ez a könyv nem végleges valami, hanem meg­indítója egy világvitának. Olyan világvitának, amelyen végig tündököl a pavlovi gondol­kodás igaza és amelyet Dr. Julesz Miklós kutatásai is újból igazoltak, küiönöskép a „közti agy“ működésére vonatkozólag. Az emberi agy eme részének működésére Dr. Ju­lesz Miklós derít fényt. Úgyszintén a belső elválasztású mirigyek működésének, jellemet, temperamentumot formáló jelentőségét is az Ő kutatása és ismertetése alapján értjük meg. Az elmúlt időszak orvostudománya nagy­jából ismerte a belső elválasztású mirigyek működését, azonban ennek rendszerbesze­dése úgyszólván az egész világirodalomban Dr. Julesz Miklós érdeme. Óriási és meg­döbbentő a szakirodalom, amit felsorol, idéz és magyaráz és mindenben kiegészít. Világ- vita indító könyv, de ebben a világvitában Julesz Miklós érdeme, hogy nem vitatható többé az, hogy nem a szellem anyagfeletti­séggel rendelkező megfoghatatlansága, nem immateriális matériák, vagy testünktől függet­len lélek irányítja az ember életét, hanem az agycentrumok, a szekréciós mirigyrend­szer. Dr. Julesz Miklós minderre tökéletes, dialektikusán materialista magyarázatot ad új útat törő könyvében, amelynek nyomán új orvosi tudományág születik a Neuro En- dekrinológia. Magyar fordításában nehéz A város határát járva, nézegetve a rendkívül ma­gasra nőtt gabonát és a visszamaradt, de most már rohamosan fejlődésnek in­duló kukoricát, ismerőseim elirányítottak a Páka 35-b. számú kicsi tanyához. Ott lakik Szabó Ferenc 75 éves kubikos. Illetve: volt kubikos, mert 1937 óta, húsz éve nem tud járni, mindkét iába összezsugo- I rodott. Két mankó segít- ’ ségével csúszik. Száz négyszögöles kis I kertjében találtam, ahol 1 éppen paprikát palántáit ; nagy üggyel-bajjal.Ember- j feletti erővel és akarattal. > Ebből a kertecskéből, meg Í a jószívű szomszédok: Móczár Antal bácsi és a többiek segítségéből él. Í Nem nagy bizalommal fogadott, beletörődött már sorsába. Próbáltak rajta \ mások is segíteni, de eddig [ nem sikerült. Alig tudok i néhányszót kivenni belőle. \ Annyi adatot mégis össze- [ gyűjtök, amennyi elég a Í ’ „Nyitott szemmel..." meg­írásához. f Iratai már régen az SzTK­i nál vannak Kecskeméten, l egy kevés nyugdíj folyó- ) sítása érdekében. Igaz, p hogy legutóbb egyik szom- I szédja azzal a hírrel jötl Egy magyar orvostudós korszakalkotó műve Tarasszí szél

Next

/
Oldalképek
Tartalom