Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-02-03 / 5. szám
II. évfolyam, 5. szám Ára 50 fillér Kiskunfélegyháza. 1957 február, 5. hét R VÁROSI ÉS JÁRÁSI TANÁCS HETILAPJA makú Gyula a bíróság előtt Értesítjük az érdeklődőket, hogy Makó gyalja. A tárgyalás nyilvános. A tárgyalás Gyula, a Városi Tanács okt. osztálya volt I eredményéről legközelebbi számunkban érte- vezetőjének bűnügyét a helybeli járásbíróság 1 sítést adunk. 1957. február 4-én, hétfőn de. 9 órakor tár-1 — A Kossuth utca aszfaltozása a megye 1957. évi költségvetésében Sok víz lefolyt a Tiszán, mióta tervbevették a Kossuth utca jelenlegi, testet-lelket rázó kockakő burkolatának felszedését és annak betonozását, vagy aszfaltozását. Az 1956. év megyei költségvetésébe már be is volt állítva az aszfaltozáshoz szükséges költség, azonban az utolsó pillanatban a megye másra fordította a pénzt, s így az aszfaltozás elmaradt. Értesülésünk szerint az 1957. évi megyei költségvetésbe ismét beállították a város főutcájának aszfaltozási költségét, ezért felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy éberen figyeljék a Kossuth utca aszfaltozására beállított költség felhasználását. Fokozatosan javul áruellátásunk! Több neylon, több szövet ViVi1rtf»BSBBaaW—Mfl Hkik újra könyökölnek... Múlt heti számunkban cikk jelent meg »Akik még mindig várnak« címmel. A cikkel egyet lehet érteni, de a felvetett problémának van egy másik, nem kevésbbé fontos oldala is, amit a már megalakult MSzMP szervezeteknek figyelembe kell venni. Ahhoz, hogy a Rákosi—Gerő- klikk kialakulhatott, hozzájárult az is, hogy az MDP-be olyan elemek is bekerültek az utóbbi évek folyamán, akiknek csupán az volt a céljuk, hogy mint MDP tagok, különböző vezető állásokat biztosítsanak maguknak. Miután az állást »megszerezték« — kikönyökölték maguknak, nehogy véletlenül a helyükről kikerüljenek, a világért sem mondtak volna ellent semmilyen intézkedésnek, semmilyen vitában nem voltak hajlandók résztvenni. Mindennel egyetértettek, lefelé tapostak, fölfelé pedig alázatosan hajbókoltak. Mikor az októberi események bekövetkeztek, az MDP-nek gyorsan hátatfordítottak és azt is letagadták, hogy valaha párttagok voltak, sőt mint sértett emberek, csatlakoztak az ellenforradalomhoz. Nagy szájjal pocskoltak mindent, amit csak pocs- kolni lehetett. Miután rájöttek arra, hogy az ellenforradalomhoz való csatlakozás nem biztosit anyagi előnyt, igyekeznek visszacsinálni a dolgot, jelentkeznek, mint volt MDP tagok, hogy az MSzMP-ben kívánnak működni, (azaz tovább könyökölni). Hogy ez ne sikerülhessen a könyöklőknek, az MSzMP alapszervezetek keményen lépjenek fel és ebrudalják ki őket. Ha ezt az MSzMP tagsága nem teszi meg, akkor helyet ad a karrieristáknak, ami újabb komoly hibákhoz vezethet. Fontos, hogy az MSzMP olyan őszinte és szókimondó kommunistákból tevődjön össze, akik minden olyan hiba ellen fellépnek, amely a munkások, parasztok, haladó értelmiségek valódi érdekei ellen irányul. Valamikor jelszó volt a párt tisztaságának megőrzése, amit az MDP elmulasztott. Ebből levonva a tanulságot, nem engedjük meg, hogy a karrieristák, újra feltéve marxista-álarcukat, belopakodjanak az MSzMP-be. T. 3. RENDŐRSÉGI HÍREK A kiskunfélegyházi rendőrkapitányság igazoltatta Szobodeczky Imre 27 éves segédmunkás, Budapest, XIV. kér. és Papp András 23 éves, Budapest, XII. kér. lakosokat, akik a szegedi autóbusszal Budapestre akartak utazni. Az igazoltatás alkalmával elmondották, hogy Jugoszláviába akartak disszidálni, azonban Szegeden meggondolták, hogy nem mennek ki és így visszautaztak. Kihallgatásuk alkalmával elmondották, hogy megbánták elhatározásukat és két napi távoliét után úgy döntöttek, hogy nem hagyják ei Magyarországot és szüleiket, hanem visszatérnek munkahelyükre, csak azt kérték, hogy ezen cselekményüket szüleikkel ne tudassuk. A rendőrkapitányság felhívja a város területén lévő üzlet- és háztulajdonosok figyel mét, hogy a téli időjárásra való tekintettel a járdákat állandóan takarítsák a lehulló hó és olvadástól, mert ezzel saját és mások testi épségének megvédését segítik elő. ÁRUELLÁTÁSUNK a múlt év decemberétől kezdve köztudomás- szerűen igen rossz volt. A tartalékok kimerültek, a termelés az ismert okok miatt a minimálisra csökkent, de a tapasztalt felvásárlási láz is hozzájárult a készletek apadásához. A LEGNEHEZÉN már túlvagyunk s nyugodtan mondhatjuk, hogy január második felétől, he* nem m valamennyi cikkben, de jelentősen javult az áruellátás egyrészt a termelés növekedésével, másrészt az importcikkek (rádió, kerékpár, férii és női cipők) piacrakerülésével és az exportra készült árucikkek egy- részének itthoni forgalombahozata- lával. A JAVULÁS ELLENÉRE még korántsem lehet kielégítő áruellátásról beszélni, mert számos olyan cikk van, amiben a félegyházi vásárló- közönség még elvétve sem részesül. Ilyen pl. a színes és fehér ágyneművászon, kész ágynemű, tisztagyapjú szövetek, kész férfiöltönyök, miká- dók és téli kabátok és még számos ruházati és műszaki cikk. A NEYLONFÉLESÉGEKBEN javulás mutatkozik, általában a műanyagból készült cikkek már jobban kaphatók. Az olcsóbb női szövetekben, kerékpár, motorkerékpárban ugyancsak jobb az ellátás, de a kínálat még korántsem fedezi a keresletet. ÁLTALÁBAN a tapasztalatból és a- fejlődés jelenlegi üteméből azt remélhetjük, hogy az első negyedév végére lényegesen jobb áruellátásra számíthatunk. Nehány hiánycikktől eltekintve, Kiskunfélegyháza vásárlóközönsége a II. negyedév folyamán mennyiségben és választékban bőségesebben lesz ellátva a különféle iparcikkekből. A FÉLEGYHÁZI kereskedelmi dolgozók önálló kezdeményezéssel a múltban is mindent elkövettek, hogy a rossz lehetőségekhez képest is zavartalan legyen az áruellátás és erre az elkövetkező időkben is jogosan számíthat a vásárlóközönség. Építsék ki a Bányászati Gyárhoz vezető utat! A Bányászati Berendezések Gyárához vezető megyei műút annak idején nem úgy készült, hogy egy hatalmas gyár forgalmát bonyolítsa le, hanem azt csak a tanyavilág kisebb kocsiforgalmára méretezték. A rendkívül nagy autóbusz-, kerékpár- és gyalogforgalom most már megköveteli, hogy a keskenyre szabott utat mindkét szélén kiszélesítsék és a köve- teményeknek megfelelően portalanítsák. Reméljük, a megye nem zárkózik el a jogos követelés elől és a dolgozók egészségét szem előtt tartva, úgy a kiszélesítést, mint a portalanítást mielőbb megvalósítja. JCinek oatt igaza? (Kiskunmajsai levél) A községben van egy ú. n. dr. Kulcsár Béla ügyvéd úr, aki a népi demokratikus rendszerünkkel szemben ellenszenves. A Kossuth utcában volt egy háza, amelyet annakidején államosítottak. Ebben a házban lakik dr. Scheibl József SZTK fogorvos. A megyei VKG a tulajdonjogot még az események előtt visszaadta dr. Kulcsárnak. Kulcsár az októberi zűrzavart kihasználva önkényesen beköltözött a házba, holott az a fogorvosnak volt hivatalos formában kiutalva. Kulcsár terrorisztikas módon szorította ki a lakásból a fogorvost, az akkori „forradalmi“ tanács tagjai és még egy-két kidobólegény segítségével. Megállapítást nyert, hogy az ügyvédnek két szobás összkomfortos lakása volt Budapesten, amiről állítólag 1957. január 15-én mondott le. A községi tanács jelenleg is jobban támogatja dr. Kulcsár ügyét, mint az arra rászo- rulóbbakért. Nem nehéz kitalálni, hogy miért van ez így, dr. Kulcsár mindennapos vendég a tanácsházán éz éppen a titkári szobában köt ki. Érthető tehát, hogy miért tiltakozik a Kulcsár kilakoltatása ellen pontosan a tanácstitkár, holott erre a megyei szervektől utasítást kapott. Nem kevés részrehajlás a tanács elnökénél is mutatkozik, ö is szívesen elbeszélget dr. Kulcsár úrral, akár politikai dolgokról is. Az érdeklődők azt kérik, hogy az ilyen Kulcsár-félékkel szemben a helyi hatalmi szervek alkalmazzák a törvényes rendelkezéseket, ne féljenek attól, hogy talán, ha nem lesznek „jó- fiúk“, akkor majd az ügyvéd úr számolni fog velük. A tény az, hogy a fogorvosnak van joga a lakáshoz, mivel neki Van kiutalva. A Kulcsár tulajdonjogot kapott vissza és nem lakást, mikor önkényesen beköltözött, a budapesti lakása még megvolt, jelenleg is megvan, tehát itt nincs mit alkudozni. A helyi tanács foglaljon határozott állást és tegyen pontot a Kulcsár-ügy végére. — pol — Piaci képek Reggel 8 óra. A piacon kevesebben vannak a szokottnál, nem tolonganak a vásárlók, nincs nagy forgalmuk az eladóknak. Valószínű, a kemény idő az oka, mert a kintiévá emberek ugyancsak csattogtatják a bokájukat, mintha friss ropogós csárdást járnának. Később élénkül a piac. Nagy a kínálat, minden árúból van bőségesen, azonban az árak miatt keletkeznek kisebb-nagyobb viták az eladók és a vevők között. A tojás ára 2.— Ft-ra csökkent, szalonnát 21.— Ft-ért lehet kapni. Igaz, hogy egy kicsit avas, de senki nem tudhatja, hogy a másik mit szeret. 'Az egyik sarokban gusztusos sertéskolbász kandikál ki a kosárból, 40.— Ft-ért bárki kaphat egy kilót. Az alma ára 6.50—7.— Ft-ra emelkedett. Emiatt a vevők időnként elég erős jelzőket használnak. Hiába, ez már piacon így szokás. Az egyik helyen csirkét árul egy néni, két karjára fektetve a jobb sorsra érdemes jószágot, miközben ropja a Kállai-kettőst. Buzgón kínálgatja mindenkinek, egy komoly szándékú vevő az ár felől érdeklődik. 35.— Ft-ra tartom — feleli a néni. Akkor tartsa, amíg bele nem fárad — feleli a „vevő“ nem kis iróniával, és tovább halad. Hát bizony ez egy kicsit sok. Egy szem csirkéért... Máshelyen a hagyma árát sokallják, talán nem is alaptalanul Forint egy fej fokhagyma, 10.— Ft, vagy ennél is több egy kiló vereshagyma. Talán egy kicsit ez is sok. Lassan azért a vásárlók kosara is megtelik, az eladóknál apad a portéka. Lassan alábbhagy a zsivaj, hogy két nap múlva kezdődjön élőiről, (gól) Qhfitúlí izemmel a naggailágbaji F élegvházi ember, amíg nem mozdul ki városa határából, úgy képzeli, hogy a kiskunok városa a világ közepe. Akkor csodálkozik csak nagyot, amikor véletlenül külföldre vetődik és látja, hogy Kiskunfélegyházát sokan nem is ismerik. Olyan kis pont a nagy földgolyón, hogy nincs is rajta a térképen. Ezt vándorlegény koromban tapasztaltam, esténként, amikor a szállásnál az állandó lakóhelyet kellett beírni. „Kisz-kun-fe-ie- gi-ha-ca" — szótagolfák. „Jessusmaria, de hosszú!" Hiba nélkül egyszer sem tudták leírni. Mindég meg kellett magyarázni, hogy hol van ez a furcsa, hosszú- nevű város. M l AZ OKA, hogy ilyen ismeretien a mi „fatornyos falunk"? Elsősorban mi magunk vagyunk az okai. Amerre jártam, azt láttam, hogy minden városnak van valami nevezetessége. Amelyiknek nagy, híres ember nem jutott, csinált magának valami érdekességet. Most — helyszűke miatt — ezeket nem tudom elsorolni, csupán egyet említek meg. Egy németországi kisváros: HAMELN, arról nevezetes, hogy valamikor régen — így mesélik — egy vándor patkánybűvölő egy szál furulyával íticsalta a városkából a patkányokat. Most kirakatokban, de amerre néz az ember, mindenütt patkányok szobra, képe, jelvénye ötllk a szemébe. Csinálják mindenből: gyümölcsízből, fából, fémből, kalácsból, pamutból, szőrméből sfb. Az élelmes hamelni polgárok egész jól megélnek a patkénymese által odacsalt idegenek pénzéből. Á MI VÁROSUNK sokkal szerencsésebb a nagy szülöttekkel. Itt látta meg a napvilágot a forradalom lánglelkű költője: PfcíÖrí SÁNDOR, és itt született MÓRA FERENC is, a „célszerű szegényemberek" írója. Petőfit már elvitatták tőlünk, hiába írta Félegyházán, hogy „Ez a város születésem helye..." Móra Ferencet még csak most szeretnék elvenni. Vagy nem annak az előjele az a rádiójáték, amelyben Móra Fercsike mint szegedi* kisgyermek szerepel ? Szerencsére, a kortársak még élnek és saját írásai is bizonyítják, hogy Móra Ferenc felnőtt korában volt először Szegeden. IjANF-M ÁPOLJUK, nem ® ■ tiszteljük jobban két nagy szülöttünk emlékét, meg is érdemeljük, hogy elvegyék tőlünk és mi is úgy járjunk, mint a hamelni atyafiak, de patkány helyett gyík legyen a nevezetességünk. A szomszéd városbeliek úgyis azzal csúfolják a félegyháziakat: „ásóra-kapára, gyík ven a határba1!" T. ty.
