Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-01-20 / 3. szám
n. évfolyam, 3. S2ám Ára SO fillér Kiskunfélegyháza, 1957 január 20 A felemelkedés útja A kormány közzétette nyilatkozatát, melyet régen vártak már az emberek. Ez a várakozás jogos volt, hiszen a gyárakban, bányákban és a földeken egyaránt tisztán akarták látni a kormány részletes elvi állás- foglalását az ország jövőjét illető legfontosabb kérdésekben. A szóbanforgó nyilatkozat természetesen nem részletes program — ez a későbbi idők feladata —, de reális felmérése napjainknak, tárgyilagos értékelése legfontosabb tennivalóinknak. A kormánynyilatkozat a politikai konszolidáció útját követi, de tovább küzd az ellenforradalom politikai megsemmisítéséért, az anarchista, álmarxista és revizionista nézetek, irányzatok szétzúzásáért. Nem lehet elmondani, hogy osztatlan Öröm, lelkesedés kísérte diadalútján a nyilatkozatot. Ez teljesen érthető. Nem mindenki akarja még, hogy országunkban nyugodt élet és szorgalmas munka follyon. Szerencsére azonban többen vágynak rendre, nyugalomra, a békés kibontakozásra. Ezért az utóbbi fog győzedelmeskedni. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány már eddig is az intézkedések egész sorát hozta, melyekkel lényegesen javította a lakosság egy részének életkörülményeit. Több jogos követelést teljesített. Elegendő megemlíteni a beszolgáltatási rendszer eltörlését, a korábban törvénytelenül megvont nyugdíjak rendezését, a munkabérek átmeneti rendezését, a kisipar, a kiskereskedelem fellendítésére hozott intézkedéseket. Megteremtette a munkásönigazgatás alapját, stb. A kormány eltökélt szándéka, hogy az ország alapvető kérdéseinek megoldását a szocialista demokrácia kiszélesítésével, elmélyítésével kívánja megoldani. Szakít az önkényeskedéssel, a régi vezetési elvek- i kel. A népi demokráciában létesített, | választott közigazgatási szerveket \ megtisztítja a bürokratikus kinövő-i sektől, beilleszti a nép által életre-; keltett munkástanácsokat demok- ráciánk megtisztuló rendszerébe. Súlyos gazdasági helyzetünk át-; hidalására, az infláció elkerülésére komoly erőfeszítéseket tesz a kormány. Kölcsönök igénybevételével, de elsősorban a magunk szorgalmas; munkájával, takarékossággal igyekszik megoldani gazdasági nehézségeinket. A nyilatkozat nem takargatja gazdasági nehézségeinket, nem kelt illúziókat, mint ez korábban szokás volt. Teljes valóságában tárja a nép elé a keletkezett károkat, bajokat. A nyilatkozat azonban megmutatja a kivezető utat, megjelöli a bajok leküzdésére a tennivalókat, ezért nem kelt Desszimizmust az emberekben. Becsületes munkával felülkerekedhetünk a bajokon, ha „világnézetre, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül, minden munkás, paraszt és értelmiségi, minden igaz hazafi nemzeti ügynek tekinti az ország előtt álló feladatok mielőbbi sikeres megoldását.“ (gái) A Tüzép telepnél hosszú embersor kígyózik. A vásárlók százai várakoznak, hogy rájuk kerüljön a sor és a feketegyémántból — ha keveset is, — de mégis vigyenek haza, hogy a családi otthonba meleget tudjanak varázsolni. Munkatársunk meglátogatta a családi otthonok melegét biztosító központot és annak vezetőjét: Fejes Károly elvtársat. A telep kapujában a szénrevárakozók sokasága vár. Idősek, fiatalok. A várakozók egyrésze türelemmel várja, hogy sor kerüljön rá, mások hangoskodnak, szidják a vezetőt, szidnak mindenkit. Vannak olyanok, kik türelemre, nyugalomra intik a hangoskodókat. Nagy nehezen átjutva a gyűrűn, egy pillanatra feltartóztatjuk Fejes elvtársat, a nehéz és sok türelmet igénylő munkájában és érdeklődünk, hogy mi a helyzet a szén, fa és az építőanyag frontján. A vezető elvtárs kérdésünkre elmondja, hogy az októberi események óta eddig még sikerült — ha szűkösen is — az igényeket átmenetileg kielégíteni. Október kában 17 vagon szenet vettünk át és továbbítottuk a dolgozó családoknak, 20 kg-os személyi kiutalásokkal közel 13.000 mázsa fával csökkentettük az igényeket. A közel kéthónapos sztrájk hatását —■ sajfiPS — az egész páros lakossága erősen megérezte, de érzi még ma je, Meg kell mondani, érezni fogja a közeljövőben is, November, december hóban egyes üzemeink átérezve a súlyos helyzetet, lakosságunk segítségére sietett. A Dohánybeváltó és a Terményforgalmi a tartalékából 3950 mázsát adott át. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosság minimális ellátása mellett a kenyérgyár, a vágóhíd zavartalan működését biztosítani tudjuk és így kenyeret, zsírt és más szükségleti cikket tudjunk családjainknak biztosítani. Megkérdeztük Fejes elvtársat, hogy mi a helyzet a jelenben és mit hoz a közeljövő az ellátás frontján. Válasz rövid és tömör: a szénbányászok a kormány melletti állásfoglalásukat a termelés fokozott növelésével igazolták be. Ma már az október előtti termelés 50— 60 százalékát érik el. Ez nálunk is érződött. 15—16-án 4 vagon szenet kaptunk a lakosság részére, aminek kiosztása folyik 50 kg-os tételekben. Egy vagon kovácsszenet kaptunk, amit a kovácsok és más kisiparosoknak osztottunk ki és ezzel biztosítottuk termelő munkájukat. A következő napokban 1500 mázsa szenet várunk, Romániából tűzifát. A kislakás építés sem fog leállni, mivel Jugoszláviából 1 vagon faragott fűrészáru érkezik és egy vagon cement. Ha a következő időkben nem is dúskálhatunk a szénben és tűzifában, de dolgozóink Igényét minimálisan kielégítjük és továbbra is mindet} családi fészekbe biztosítjuk a meleget. Figyelő. Mindannyiunk érdekében A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a közelmúltban számos intézkedést tett a dolgozók sérelmeinek megszüntetésére. Kormányzatunk a kötelező biztosítást 1957. március 31.-vel megszüntette, ezután a biztosítás önkéntessé válik. Az köt biztosítást lakóépületére, földjére, aki azt szükségesnek tartja. Helyes, ha minden dolgozó elgondolkozik ezen, hiszen városunk felett talán egyetlen év sem múlt el jégverés nélkül. Biztosítás esetén államunk a keletkezett kárt megtéríti. Kormányzatunk megszüntette a parasztságot legjobban sújtó begyűjtési rendszert. Megszűnt a 4 százalék gyermektelen adó, a mezőgazdasági fejlesztési járulék. Az iparosoknak és kereskedőknek törölték az 1956. II. félévi adójuk 50 százalékát. 1956. november 1-vel megszűnt az alkalmazottak után fizetett általános jövedelemadó. 1957. január 1-től nem írnak elő adóelőleget, illetve végleges adót azok számára, akik 65. életévüket betöltötték, vagy 100 százalékos hadirokkantak, illetőleg háborús polgári rokkantak, akiknek kizárólag szolgáltató, vagy javítóipari tevékenységből van jövedelmük, feltéve, hogy társas viszonyban nincsenek, gépi berendezéssel nem rendelkeznek, agy tanulónál több alkalmazót" tat nem foglalkoztatnak, A felsorolt intézkedések, a megadott kedvezmények arra köteleznek minden adófizetőt, hogy fennálló tartozását, elsősorban azok, akiknek 1950. évről hátralékuk van, sürgősen rendezzék. Azok, akik adótartozásaikat december 31-ig rendezték, 2 százalék kamattérítésben részesültek. Ezen adózók is már most, az év elején kezdjék meg a? évi adójuk törlesztését. Sokan felvetik a kér* dést: mennyit? A végleges kivetés megtörténtéig az 1956. évi kivetést kell alapul venni, vagyis február 15-ig a múlt évi adó 25 százalékát, május 15-ig, amennyiben a kivetés nem történne meg, ugyancsak 25 százalékát kell befizetni. Természetesen az előző évről fennmaradt tartozást is. Dolgozóinknak, adófizetőinknek tisztában kell lenni azzal, hogy országunk nehéz gazdasági körülmények között van. Ahhoz, hogy iskoláinkban gyermekeink zavartalan tanulásához az alapfeltételeket biztosítsuk, pénzre vén szükség. 4? utak fenntartása, a közlekédés, % termelés fokozottabb vitele mind költséget jelent, melynek egy részét t hamunk a befizetett adóból fizeti zért tartja minden dolgozó állam- polgári kötelezéttségének adójánalc időben való rendezését. Ha a dolgozók rendezik tartozásaikat, megkímélik magukat a kamatok fizetésétől Ne várjuk azt, hogy a törvényesen kivetett adó megfizetésére kényszerintézkedéseket foganatosítsanak. Naponta 90 mássa kenyeret süt a Sütőipari Vállalat A kiskunfélegyházi Sütőipari Vállalói négy üzemében naponta kilencven mázsa kenyeret készítenek a lakosság kenyérellátásának biztosítására. Ezen kenyérmennyiségen felül naponta még 15.000 péksütemény (vizeskifli, zsemlye, vajaskifli és teperiősgagácsa) is készül. A félegyházi üzemhez tartozó kis- kunmajsat üzemben naponta 30 mázsa kenyér és 3000 db péksütemény kerül ki a kemencékből. A kenyérellátás biztosítva van. A Sütőipari Vállalat raktárában állandóan 15—17 napos lisztkészletet tárolnak, így a kenyérvásárló nagyközönség nyugodtan számíthat arra, hogy kenyérsziikségletét minden sorbaállás nélkül megvásárolhatja az üzletekben. A tüzelőellátás jelenleg 8—10 napra elegendő, azonban a széntermelés örvendetes emelkedésével a szénkészlet Is hosszabb időre lesz biztosítva. Szegedi vágott és zsúrkenyér. A közeljövőben az eddigi péksüteményeken felül tervezik a közismert szegedi vágott és zsúrkenyér sütését is, hogy a fogyasztók nagyobb választékban válogathassanak. Ezek rövidesen a piacra kerülnek. Új kenyérüzletek nyílnak Két új kenyéraziet nyitását vette tervbe a Sütőipari Vállalat. Az első még Januárban megnyílik a Sütőipari Vállalat Molnár Béla utcai központi székhazában (volt Schweiger-féle péküzlet.) Ezt az új kenyérüzletet a közönség jobb és zavartalanabb kiszolgálása érdekében nyitja meg. A másikat februárban nyitják meg. Qly,iiúU nemmel a imn&ŰMui. ., Uc idegen ember ór- ** kenik Félegyházára, nem minden irigység nélkül csodálja meg szép fasorunkat, amely s vasútállomástól kétoldalas szegélyezi a Kossuth-utcát, Sajnos, mi „benszülöttek" nem értékeljük, nem becsüljük meg városunknak ezt a legszebb részét úgy, ahogy azt megérdemelné. Elsősorban gondolok itt " arra, hogy — nagyon helytelenül — felszabadítottak a fasort a kerékpárosok részére. Nem vagyok a kerékpárnak ellensége, 30 éve magam is kerékpártulajdpnos vagyok és együtt mérgelődtem a többi sorstárssal s rázós út miatt, azt azért helytelennek tartom, hogy a sétálók testi épséget előlről- hátulról veszélyeztessék. Legalább az egyirányú hajtást bevezetnék. A kerékpárosoknak nem sajkát jelent az aránylag rö.vid szakasz felszabadítása, a Dózsa Gy örgy és Ady Endre utcáktól az Izsáki ésMajsai út elágazásig, a gyalogosok pedig állandó rettegésnek vannak kitéve„nem beszélve az apró gyermekekről. Sokkal helyesebb lenne a kocsiút két oldalán egy-egy méteres kerékpárút létesítése egyirányú közlekedésre. S zépítsük városunkat! Ezt nagyon elősegítené a fásítás. A fásítást a Városéi Községgazdálkodási Osztálynak kellene kezdeményezni, úgy,, hogy már most tárgyalna valamelyik erdő- gazdasággal és a tavasz beköszöntésekor már a városban lenne az ingyenes facsemete, amit örömmel ültet nének el az utcákon, mindenki a maga háza előtt. Helyes, .ttogy a főútvonalakon az egységes fasorok az állam tulajdonét képezik, de az az intézkedés Bfttn mozdítja elő a fásítást, hogy a mellékutcák fáira is igényt tart a tanács. Helyesnek tartanám, ha azok a háztulajdonosok tulajdonában maradnának, skin, ültették, védik és ápolják, de .csak fa- kitermelési engedéllyel lehetne kivágni. Ha megérett ß kivágásra, kötelező lenne heiyérp fiatal fa ültetése. Jó lenne azt is nyilvánosságra hozni, hogy milyen fákat szabad az utcái# kiültetni. A Jókai utcában elültetett egységes, de girbe- görbe fácskákat nem tartom valami meseszépnek. Kár volt a már megerősödött fákat ezek kedvéért kiirtani. Ha így becsüljük meg a fákat, sohasem lesznek évszázados faóriásaink. Németországban láttam, hogy utcarendezés közben egy hatalmas fa éppen a gyalogjárda közepébe került. Nálunk kivágták volna, ott kőrülöntötték aszfalttal és szívesen kerülgetik a járókelők. M ég pár sort a Kossuth utcán elültetett élő- sövány.ről. Megfigyeltem a nyár folyásién, hogy ültetés után nem sokat törődött szegény cserjékkel senki, mindössze egyszer locsolta végig az öntözőautó. De annál többször láttam, amint iskolás fiúk végiggy alogolták, vígyfeya, hogy mindegyiknek poáteöSíj a tetejébe lépjenek. Azt is iittarn nem egyszer, hogy felnőtt emberek keresztül-kasul jártak rajta, vagy autóbuszra várva, Unalomból cipöorral rugdosták ki a gyenge növényeket. E z még asm minden, amivel szebbé, egészségesebbé tehetnénk váró. sunkat, de az egész lakosság összefogásával elérhetnénk, hogy Túiegyháza is üde, fás- bokros város leone, T. H. Ml Uisag a TÜzÉP-nfil?
