Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1941
/ utóbbiak jobbára célzatos írások (A mi padunk 1932. Élet, Kacag a gonosz 1933), valami tanulságos eset (Homo sapiens), valami érdekes megfigyelés (Az egér 1929. Élet) ráhatásainak eredményei, — novellakisérletek a művészi forma még nem hibátlanul szabott köntösében. Jobban sikerűtek az elmélkedései, amelyek közül a Lélekörák című (1941) különösen jellemző. Rövid, töredékes kis írás ez, mégis világosan tükrözi, hogyan kereste a már beteg testbe zárt, sokszor sebzett lélek az eligazodást az élet, a mindenség nagy rejtelmeiben: öntudatosan vallja a lélek fensőbbségét az anyagon; a kiválasztottak között érzi magát. De bántja az egyedüllét, a sok fonákság, az érzéketlenek üres bámészkodása, a „beavatottak“ lekicsinylő mosolya. Akaratának acélos erejét felőrli a kór és a kétség, önbizalma elernyed: „Olyanok vagyunk, mint a pusztában kigyűjtött tűz lángja, hiába nyaldossa az éjtszakát, nem lesz tőle virradat.“ Észményeinek lerombolt világát csak Krisztus keresztjével, a szeretet melegével, a remény lendületével tudja időnkint fölépíteni. Valóban a Krisztus keresztjéből sugárzó isteni erények voltak legfőbb fegyverei egész életében, de különösen a halálos ágyon. Szerette embertársait, megbecsülte tanítványait. Mint tanár mindig finom, lélektani módszereket alkalmazott (A fegyelmezés kérdései 1922, Pedag. Lapok) és nem sikertelenül fáradozott az ifjúság szépérzékének, jóízlésének {Az esztétikai nevelésről 1938) fejlesztésén, ismeretanyagának bővítésén. Irodalmi órái mindig maradandó, sokszor szinte lenyűgöző élmény erejével hatottak. Mint embert az oly nagy szellemi kincsek birtokosától már túlzottnak látszó, inkább megjátszott szerénység, az élet javainak élvezésében igénytelenség, józanság, lángoló becsvágy, szívós, inkább befelé dolgozó akaraterő jellemezte. Szelíd humorának vegyítőedényéből a sok szenvedés lassan elfogyasztotta a mosolyt, élete végére csak a könny maradt. Irtózatos testi megpróbáltatásai amúgy is töprengő lelkét az őrületbe kergették volna, ha nem él benne a szeretet mellett a soha le nem igázható remény és az Istenbe vetett megrendíthetetlen hit. Ezek az erények mentették át öntudatának erejét a szebbik világba és biztosítanak számára — meggyőződésünk szerint — méltó helyet a megdicsőültek körében. Iskolája mélységes elismeréssel áldoz emlékének, és szellemének alkotásait nem hagyja feledésbe merülni. 8 Lőcsei Antal.
