Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1930
II. Beszéd Szent Imréről. A jubileumi ünnepélyen mondta: Szirák Ferenc dr. Kedves Ifjak! Ti már sokat hallottatok ebben az évben Szent Imréről beszélni; kiváló és arra hivatott magyarázók rajzolták elétek glóriás alakját. Életét kiszőtte hínies szálaival az új életre kapott régi legenda, melyből az ő isteni fénytől övezett arca mosolyog felétek; hívogató szava mint szent toborzó zenéje zeng fületekben, hív benneteket liliomos zászlója alá tiszta leventének, diadalmas lelkű ifjú harcosnak az élet harcmezejére s keménykötésű, meg nem alkuvó magyarnak oda, hol nemzeti értékek, ősi tradíciók megmentése körül folyik ma dúló harcunk idegenek éhes föld- és hatalomvágya miatt. Tiszta levente és kemény magyar: e két fogalom az, mellyel Szent Imrét előttetek leginkább jellemezni tudom. Ez a két jellemvonás emeli ki őt a testetlen ábrándképek honából és kapcsolja bele életetekbe ma is. Ott áll ő minden ifjú keresztútján s mint szent útmutató mutat az istenes élet magaslatai felé; szent példakép arra, hogy miként kell az ifjú életet eltölteni úgy, hogy azokból az Isten gondolatai szerint alakult egészséges magyar élet legyen. Mert Imre maga az egészséges magyar élet, a test és lélek csodálatos harmóniája, első virágba szökkenése szent hitünk áldásos magvai- nak az akkor még alig feltört, szűz magyar talajon. Az Isten őt egy alakuló világ közepébe állította bele, félig kérész* tény, félig pogány az a kor, melynek határmesgyéjén Szent Imre született. Véres harcok keserű emléke sajog még a magyarok szivében. Imre nagyapja, Géza abban a meggyőződésben van, hogy csakis a fegyver éle az, mely itt új világot teremteni képes. Előtte a hit terjesztése a fejedelmi tekintély kérdése volt s miközben terjeszti azt, a saját hatal* mát erősíti vele. Géza parancsol, a magyar vagy engedelmeskedik, vagy beverik a koponyáját. A krónika őt véres kezűnek nevezi, az is volt. A térítéstől politikai előnyöket várt, ö maga még nem értette meg * a kereszténységet, neki ez csak eszköz volt arra, hogy nevét rettegetté, hatalmát pedig mindenhatóvá tegye a magyarok előtt. Érthető, hogy az efajta térítés inkább gyűlöletet, mint megértést váltott ki a pogány ma* gyarok leikéből. Még Imre nagyapja, Szent István is, ki pedig már tiszta keresztény és tökéletes apostol volt, egyik kezében a kardot tartja és irgalmatlanul sújt vele ha kell, de már a másik kezével hinti az áldást is, mely begyógyítja a felszaggatoít sebeket. Szent István nem*
