Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1928

Az 1922/23. tanévben vette fel iskolánk a „Kiskunfélegyházi városi katli. Szent László főgimnázium“ nevet. Az 1924/25. tanévben pedig a reálgimnáziumok közé soroztatott (francia modern nyelvvel).

Az intézet e tanévvel (1809/10—1928/29.), a nyolc évi szünetelést figyelembe véve, a 111-ik tanévét fejezte be.

H.

I Csókán Lajos

1866-1929.

Mély fájdalom és nagy veszteség sújtotta ez év február 17-én intézetünket, midőn Csókán Lajos halálát hozta a hír. Megrendültünk valamennyien és könnyező szemekkel álltuk körül ravatalát, mert mindenikünknek volt siratnivalója. A gyászoló család a jó férjet és rokont, tanártársai a megérző lelkii igaz barátot és kollégát, volt tanítványai feledhetetlen emlékű mesterüket sirratták, a város társadalmának széles rétege pedig a tehetséges, agilis és mindenkihez egyformán aranyszívű embert, kinek széleskörű közéleti tevékenysége nyomán csak áldás és hála fakadt.

Értékes emberek elvesztésénél a veszteség nagyságát legjobban az az űr mutatja ki, mely halálával azon munkakörben támad, mely életének fegföbb energiáját vette igénybe, melyre működésének súlypontja esett. Csókán Lajosnál ez a veszteség különösen sokol- oldalú és súlyos. Halála nagy űrt szakított pályatársainak munkássága körében, fiatalabb kollégái fájdalmasan nélkülözik most az ő megfontolt s őszinte irányító szavait, tanítványai pedig egyik legértékesebb tanárukat gyászolják.

Élete fényes példája annak, hogy az igazi tanár a tanulást az egyetem padjaiban kezdi s csak akkor fejezi be, ha a halál angyala hívja. Csókán Lajosnak is csak akkor esett ki kezéből a könyv. Az önművelést, mint a tanár legszentebb kötelességét folyton hangoztatta közöttük, ezt kötötte mindig az intézetből távozó tanítványai lelkére is s mindenütt maga járt benne jó példával