Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1927
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen. Intézetünk múltja. Intézetünk majdnem egykorú a török hódoltság idején elpusztult és elnéptelenedett Félegyháza újjászületésével. Mária Terézia királynő idejében 219 családból álló és Jász-Fénszaruból beköltözött raj szállja meg 1743-ban a város régi határait. A rohamos fejlődésnek induló város lakossága a maga erejéből már 1809-ben, tehát 66 év múlva magánjellegű négyosztályos grammatikális iskolát állíttat fel. A kecskeméti gimnáziumba mennek át a tanulók évenkint az érvényes bizonyítvány megszerzése végett vizsgázni. Ez az állapot 1827. február 27-ig tartott. Ettől kezdve „gimnasium minor“: kisebb gimnázium a neve, nyilvános jellegű, törvényes bizonyítványt is állíthat ki. Az ötvenes években megindult a vasút. Amilyen mértékben szolgálta az a termelő város jólétét és emelte az árakat, oly mértékben csökkentette a tanárok megélhetését és az intézet fenntartásának lehetőségét a régi összegből; és mikor a város a beneficiális kasszát (birtokossági vagyon), mely az intézet költségeit fedezte, átadta a birtokosságnak, bekövetkezett a kisebb gimnázium legszomorúbb napja 1854. május 30-án: az intézetet a felsőbb tan hatóság bezáratta. A város közönsége azonban újra sorompóba lép és a helytartó tanács 1862. szeptember 4-én megadta az engedélyt az algimnázium visszaállítására, majd 8 évi szünetelés után. Neve ezentúl „Kiskunfélegyházi városi róm. kath. algimnázium“. Fordulópontot képez az algimnázium életében az 1883. év. Az ezen évben kelt középiskolai törvény kényszeríti a modern középiskolák sorába az 1809. óta fejlődő tanintézetet. A tanulók létszámának rohamos emelkedése azonban arra bírta a város közönségét, mint a „félegyházi algimnázium“ fenntartóját, hogy ezen középiskolát tovább fejlessze. Az 1890.
