Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1919
30 tottjának, Szalay Gyulának átadni, aki az intézet ügyeit egész augusztus 25-ig vezette is. A proletárdiktatúra,, mely már itt az intézetben öntudatos proletárokat akart nevelni, meglazította az ifjúság fegyelmét, de csak szórványosan tudott magának elvtársakat szerezni a tanulóifjak között. A testület tagjai között csak egy találtatott, aki az új irány szolgálatába szegődött és támogatta azt. Az előadások május 7-ig tartottak, amikor a tanévet felsőbb rendeletre hirtelen bezárták és az intézetet a IV. vörös hadosztály részére lefoglalták. Ezzel kezdődött iskolánk háborús élete, mert eddigelé az egész világháború alatt semmiféle célra lefoglalva nem volt s rendeltetésétől el nem vonatott. Kiszállottak a Múzsák, hogy a vörös Mars üssön tanyát falai között. A vörös uralom bukása után sem adatott vissza az intézet rendeltetésének, hanem az oláh megszállás alatt fogolytáborrá lett egész a megszállás végéig. Ezzel érte az intézetet a legnagyobb kár. Padjainkat, ajtóinkat föltüzelték, az ablaktáblákat bezúzták, a vízvezetéki csöveket kilukasztották, a klozetteket teljesen használhatatlanokká tették. Csak az üvegezési munkálatok a városnak eddig 30,000 K-ba kerültek. Szellemileg lezűllesztve, anyagilag tönkretéve s otthonunkból kiüldözve értünk el az 1919—20. tanév elejére. Az 1919—20. tanév. E tanévet a 103,224. számú min. rendelet értelmében szeptember 1-én kezdtük meg. Minthogy helyiségünk nem volt, a Constantinum vezetőségétől kértünk ideiglenesen három helyiséget, hogy ott a tanéveleji vizsgálatokat elvégezhessük. Itt tartottuk meg a javító, felvételi és érettségi vizsgálatokat és behatásokat. Minthogy azonban a Constantinumnak is szüksége volt saját termeire, innen is távoznunk kellett s szeptember 18-án a kereskedőtanonc-iskola helyiségeiben kezdettük meg a VIII. osztályosokkal a rendes előadásokat. A többi osztályokkal szeptember 28-án kezdettük meg a tanítást összeszorulva és minden szemléltető eszközt nélkülözve, tanerőkben is megfogyatkozva. Most éreztük csak át igazán, mi a hajléktalanság kenyere! De így is erős elhatározással kezdettünk hivatásunk teljesítéséhez és a proletárdiktatúra romjainak eltakarításához, a meglazult fegyelem helyreállításához és a tanulmányi állapot szintjének emeléséhez, a hazafias és valláserkölcsi nevelés és tanítás helyreállításához. E munkánkban segítségünkre volt kir. Főigazgató urunk, Gaál Mózes is, ki október 31-én a Constantinum tornacsarnokában gyönyörű beszédet intézett az egybegyűlt tanulóifjúsághoz, melyben a magyarság eszményeinek ápolását kötötte a tanulóifjúság lelkére. A tanítás menetét megzavarta és az egész intézetet mély gyászba borította november 6-án Lengyel Imre kartársunk váratlan halála. (Lásd előbb). December elsején dr. Sántha Györgyöt a minisztérium a kecskeméti állami föreáliskolához helyezte át s helyébe ugyanonnan Szimák Ferenc hadviselt helyettes tanárt helyezte mihozzánk. December 15-én
