Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1919
Baróti LENGYEL IMRE 1869-1919. Súlyos csapás érte intézetünket 1919. november hó 6-án. Rövid szenvedés után váratlanul elhunyt Lengyel Imre, intézetünk derék tanára, a jó kolléga és az ifjúság szeretett „bácsi“-ja, tanári szolgálatának 26-ik évében. Férfi korának delén, erejének teljében döntötte ki a halál sorainkból, gyászbaborítva szeretett családját és intézetünket. Lengyel Imre a Háromszék megyei kies Barőton született 1869. október hó 29-én. Atyja tanító volt, ki gyermekeit gondos nevelésben részesítette. Középiskolai tanulmányait a brassói állami főreáliskolában végezte, melynek elvégzése után a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem mathematikai és természettani fakultására iratkozott be 1890. szeptemberében. 1892. június 1-én alapvizsgázott, 1894. október 11-én szakvizsgázott s 1895. május 15-én a kolozsvári országos tanárvizsgáló bizottságtól tanári oklevelet nyert. Már mint szakvizsgálatot tett tanárjelölt meghívást nyer Holló László akkori főgimnáziumi igazgatótól a mathematika és fizikai tanszékre, melyet 1894. szeptember 1-én foglalt el, mint helyettes tanár. 1895. augusztus 11-én a városi képviselőtestület rendes tanárrá lépteti elő s ezen működik egész haláláig. Mint rendes tanár megnősül, boldog családi fészket alapít, melynek derült egét csak egyetlen Imre fiának eleste az olasz harctéren vont be először a bánat felhőjével. De ez a seb mélyen sebbzett s az általa okozott fájdalmat még növelte a kitört forradalom és az ezt követő proletárdiktatúra, mely vallásos és hazafias érzését mindegyre próbára tette. E kettős lelki betegség fájdalmai között erőt vett rajta testi betegsége, mely a tavaszon kitört rajta s mely ellen az ő kedves Brassójában keresett enyhülést és orvosságot jó édesanyja körében. Hiába! A gyilkos kór elhatalmasodott rajta s hiába való volt az orvosi beavatkozás, hiába a leggondosabb és leggyöngédebb ápolás, egészsége többé vissza nem tért s hervadt napról-napra a sír felé, mígnem november 6-án, éjfél után csendesen elszenderült. Temetése az egész város óriási részvétele mellett november hó 7-én ment végbe. A főgimnázium nevében dr. Porst Kálmán igazgató búcsúztatta el a megboldogultat, hosszabb beszédben méltatva a megboldogult tanári és közéleti szereplését. „Lengyel Imre — így szólt — a régi gondolkodású és érzésű magyar tanárok mintaképe volt. Templomnak tartotta az iskolát és oltárnak a kat- hedrát, melyről nemes eszményeket és magasztos igazságokat hirdetnek annak papjai. E nemes eszményeket magával hozta bérces kis hazájából, szép Erdélyországból. A hazaszeretet, a vallásosság, a kötelességtudás, a munkaszeretet nála nem frázis volt, hanem lelki meggyőződés, mely rugóját és szabályozóját képezte iskolai, társadalmi és közéleti szereplésének. Mint a mathematika szakl*
