Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1917
6 tanítani akartál! Még pár nappal ezelőtt is, midőn meglátogatva beteg- ágyad mellett ültem, reménykedve szőtted iskelai terveidet. A halál azonban, mely már ott ólálkodott betegágyad fölött, rövidesen keresztül húzta számításodat. Elszóllitotl az örökös hazába az igazi tanárok dicső Palatóriumába, az örökös nagy vakációba ! Te már boldog vagy kedves Károly barátom s mi mégis köny- nyezve állunk koporsód mellett. Igen. könnyezünk, nem, sírunk zokogunk, hangosan jajgatunk, mert gyászos koporsód az ű mindörökre elnémult 41 éves tanár lakójával a mi sorsunkat, a tanári sorsot pályád a tanári pályát jelképezi: telkednek, szivednek■ elmédnek legéttékesebb legdrágább kincseit szórtad két kézzel száz és száz tanítványodra s inig másokat gazdagítottál, magad koldus maradtál; világitó fáklya voltál a tudatlanok utjain s mig magad köré világosságot terjesztettél, időnap előtt fölemésztődtél, elfogytál. Menj hát utadra kifáradt napszámosa a magyar kultúrának, kiket munkájuk fontossága és speciális volta szempontjából még felettes hatósága sem értékel kellőképen s más hivatalokkal helyez egy sorba s te isteni szikra, nemes lélek szállj visz- sza alkotódhoz, Istenedhez. Véget ért már az óra; kicsengetlek. Isten veled. A. Boldogult Kartárs ! Hazádat szolgáltad a béke idején itthon az iskolában az értelmetlenek és irigyek által oly sokszor lenézett tanári pályán, hol lelkes hazafiakat akartál nevelni, kik a tudomány különféle ágaira az iskolában nyerték az alapot. És szolgáltad hazádat a háborúban és hősi halált haltál, dacára annak, hogy nem a harctéren estél el, de halálodat siettette katonai szolgálatod. Te már aiszod a boldogok álmát; nem hallod a legvéresebb világháború ágyudörejét. Nem hallod a nyomor iajszavat. Te megfutottad pályádat. És oda fent bizonyára megkaptad a legnagyobb kitüntetést, Láthatod Istenedet szinről-szinre. Imádkozzál ott hazádért, családodért, volt kartársaidért. Áldott legyen emléked ! E Gy.
