Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1914
9 Jól jellemezte őt egy kiváló paedagogus: „Eszénél csak a szíve volt nagyobb.“ Megemlítjük még irodalmi munkásságát is. — Nevezetesebb értekezései a következők: „A latin nyelv a rokon nyelvek körében és történetének forrásai“; ezen művével a Tud. Akadémia 1877-iki nagygyűlésén dicséretet nyert a fiatal tanár. „Az indogermán összehasonlító nyelvészet újabb iránya.“ — „Az új grammatikusok és alapelveik.“ — „A classikus ókor ismertetése gymnasiumainkban.“ — „A görög színház.“ — „A reáliskolai kérdéshez.“ — „Az egységes középiskolai kérdés.“ — „Észrevételek a gymnasiumi német nyelvi tantervhez és utasításokhoz.“ — „Tanárképzés és tanárképződés." stb. E hosszas értekezések mind alapos tudásról és szakképzettségről tanúskodnak. A magyar középoktatás mintaszerű, ideális, lelkiismeretes, szigorú kötelességtudású vezérférfia volt. Önzetlensége, szerénysége bámulatra méltó. Nem hajhászta a kitüntetést, mely az ő nemes lelkét közömbösen hagyta. Élt-halt hivatásának; fáradtságot ő sohasem ismert. — Szeretete a szt. ügy iránt örök időkön át követendő példa gyanánt fog ragyogni. Ő elmondhatta magáról szt. Pál apostollal: „A pályát megfutottam . . . végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, melyet meg ad nekem ama napon az Úr, az igaz bíró.“ Az örök dicsőség koszorúja övezi már homlokát; — ott fent várt elismerését, jutalmát immár élvezi. Mi pedig őrizzük kegyelettel, szeretettel mindvégig drága emlékét! Eyszrich György.
