Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1913
4 formán támadja a középiskolát s míg egyik fél azzal vádolja, hogy á gyenge gyermeki elmét a sokféle elvont ismerettel túlterheli, másik fele a középiskola methodikáját ostorozza, melyet a mai korba he nem illőnek túlhaladottnak tart s részben ebben látja a középiskolai oktatás és nevelés alig kielégítő, sokak szerint nem kielégítő eredményét. Midőn minden téren fölhangzik a reformálás jelszava, majdnem a középiskola kérdésénél a leghangosabb az s főleg a gimnáziumot éri a legerősebb támadás, mert annak fundamenntumát, talpazatát a klasz- szikus tudományok tanítását támadják meg s sürgetik a humaniák tanítására fordított idő megrövidítését, a reáliák intenzívebb tanítását; sürgetik a latin és görög nyelvnek kiküszöbölését és élő modern nyelveknek behozatalát ; az utilitarizmussal ajkukon rárontanak az Alma Maternek évszázadok nemes patinájával bevont falaira, mely falakat pedig zseniális iskolamesterek építettek s évszázadok nemes hagyományai szenteltek meg s mely falak oly sok igazi nagy embert neveltek és adtak világító fáklyául a fejlődő emberiségnek. E reformátorok új világba akarják vezetni az ifjúságot, mint valami új Mózesek egy új ígéret földjére, mely új világot azonban sem ők, sem más még nem látott, ki akarják rúgni lábuk alól a földet s egy új, még ismeretlen bolygóra, vagy üstökösre akarnak lépni. De ezen új Mózesek nemcsak a klasszikus tudományokat akarják kidobni az iskolából, hanem le akarnak térni az erkölcsi nevelés talpazatáról, ki akarják dobni a vallást, a hittant is a tantárgyak közül s frigyszekrény helyett az arany borjúval akarnak az Ígéret földjére lépni. Ezen új Mózesek minden avatosság és bölcsmérséklet nélkül kiáltanak „pereat“-ot középiskolai oktatásunk és nevelésünk egész mai rendszerére. Vajon e reformátorok, kik halált kiáltanak a holtnak nevezett klasszikus nyelvekre, a latin és görög nyelvek kiküszöbölésével és a modern nyelveknek, az angolnak, franciának vagy olasznak behozatalával és kötelezővé tételével talán közelebb fogják hozni a középiskolákat a gyakorlati élethez? Vagy talán azt hiszik, hogy a nemzeti tartalommal telített magas fokon álló francia, angol, német műveltség forrását nem az antik műveltség képezi-e, vajon Brittania és Gallia — Rómának leányai — nem az antik műveltség emlőin növekedtek-e föl s a hatalmas Germania műveltsége nem a klasszikus műveltségben gyökerezik-e ? Azt hiszem, a reformátorok sem vonják ezt kétségbe. Miért törnek hát az antik műveltség ellen, miért akarják a latint és görögöt a középiskolából kidobni ? Csak tán azért nem, hogy nemzetünk legyen az egyedüli, mely a klasszikus tudomány és műveltség ne közvetlen szűz tiszta forrásából merítsen, hanem német, angol vagy francia retortakou
