Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1913

IX.

Iskolaorvosi jelentés az 1913—14. iskolaévről.

JIz egészségtan tananyagának programmja. Az egészségtan tanítása a gimnáziumokban csak nem régi vívmánya a középiskolák oktatási tervezetének. Évszázadokig fejlődött és virágzott már hazánk és más művelt nemzetek kultúrája, de az iskolai tantárgyak közé még mindig nem volt külön tárgyként felvéve az egészségtan, mely pedig értékénél, — gyakorlati fontosságánál fogva szinte külön szempontot, külön mértékegységet és elbírálást érdemel. Hisz ennek tanulságait egész életünk folyamán szakadatlanul mindannyian értékesíthetjük.

Egészségtan ? „hisz ez talán nem is valami külön tudomány, hisz minden józaneszű ember tud vigyázni az egészségére" ! — vélekednek, — sajnos — még sokan manapság is, akik annak anyagát sem iskoláikban, sem az életben át nem tanulmányozhatták. De nem szenvedhet kétséget, hogy ugyanezek a sokszor jelentékeny általános műveltséggel biró körök némi zavarba jutnának, ha valamely mindennapi fontosságú egészségügyi kérdést kellene megoldaniok, pl. hogy egyebet ne említsek, — a húsnak, a tejnek, az ivóvíznek, vagy a természetes és mesterséges világításnak közegészségügyi jelentőségét? Avagy menynyivel kínosabb zavarba jutnának még jóval többen, ha pl. hirtelen eszméletét vesztett embertársuk, esetleg legközvetlenebb hozzájuk- tartozónak kellene első segélyt nyújtaniok! „Mennyei Isten, mit tegyek vele? lefektessem, talpraállítsam, rázzam, locsoljam?“

Pedig hány baleset, — vérzés, eszméletvesztés, ájulás, vértódulás, mérgezések és több más hirtelen megbetegedés követelheti bármikor a gyors és célszerű segítséget addig, míg a nehezen várt orvos meg nem érkezik! Az egészségtan tudománya ugyanis az életmentésre és első segélynyújtásra is megtanít.

Ezen általános szempontok figyelembevételével tanításom irányául és tananyagom programmjául azon fejezetek tárgyalását tűztem ki, amelyek a gyakorlati életben legfontosabbak és olyan tanmódszer