Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1913
anyaga, mint óraszáma redukálható a tárgy sérelme nélkül. Ez csak egy példa s nem az én feladatom most e tárggyal kapcsolatban megállapítani azt, mit lehet redukálni. De hogy lehet, azt tudjuk mindnyájan. Most van küszöbön a középiskolai reform ; e reformnak olyannak kell lennie, hogy a túlterhelést is megoldja s másfelől az iskolát közelebb hozza a gyakorlati élet kívánalmaihoz. Ezt azonban csak úgy oldhatja meg, ha a gyakorlatias stúdiumokat előadó rendkívüli tantárgyakat a mai rendes tantárgyak közé viszi be. Ezt azonban csak úgy teheti, ha a mai rendes studium anyagát redukálja s az így fölszabadult óraszámot e tantárgyakra fordítja. Ezt tartva szem előtt és legfontosabbnak, javaslatom a következő: 1. Mondja ki az értekezlet, hogy a rendes stúdiumok anyagának reductióját elodázhatatlan szükségesnek tartja. 2. A középiskolai reformmal kapcsolatban a valóban szükséges vagy legalább bizonyos pályákra lépő ifjaknak nélkülözhetetlen előismeretet nyújtó rendkívüli tantárgyak (mint egészségtan, ábrázoló geometria, gyorsírás, szabadkézi rajz, reálnál latin) mint egyetemesen kötelező, illetőleg mint fakultatív tantárgyak a rendes tantárgyak közé veendők. 3. Az összes hittan órák lehetőleg délelőttre helyezendők. 4. A rokon rendkívüli foglalkozások (játék, tornakor, céllövészet stb.) összevonandók. 5. A rendkívüli elfoglaltságok korlátozandók. Igen tisztelt értekezlet! Tudom és érzem, hogy a kérdést meg nem oldottam, de igyekeztem legalább a módot és eszközt keresni, miként lehetne az iskola és élet követelményeinek ütköző pontjából kiragadni a fejlődő gyermeket s megszüntetve a túlterhelést, megtartani őt a középiskola kapujáig igazi gyermeknek, hogy ne váljék belőle a túl sok teljesítendő miatt idő előtt kora vén, blazírt, cinikus ifjú, hogy nagyobb életkedvvel, üde lélekkel, erős hittel é3 eszmékkel lépjen ki az életbe s legyen munkakedve. A jövő iskoláját az fogja megalapozni, ki a mai középiskolát a gyakorlati élet követelményeivel harmóniába hozza s a nélkül, hogy csákánnyal menne neki a középiskola századok hagyományaival megszentelt falainak, a gyakorlatias stúdiumoknak is helyt ád a középiskola rendes stúdiumai között s tenni fogja ezt anélkül, hogy letérne az erkölcsi nevelésről, az utilitarizmus talpazatára állana. Ha sikerült szerény előadásommal igen tisztelt Kartársaimban ezen cél elérésére legalább gondolatot fölkeltenem, munkám bőségesen jutalmazva látom. Kérem javaslatom elfogadását.