Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1913
7 kettő, hogy annak a fejlődő tanulónak fizikuma nem fejlődött arányban a sokféle kívánalmakkal, hogy annak elméje nem nőtt együtt a tananyag szaporodásával, növekedésével, hogy az elme most is csak egy bizonyos quantumot képes a fejlődő szervezet kára, ártalma nélkül eredményesen befogadni. így áll elő igen tisztelt értekezlet az anyag szaporodás, melyen én nem a tantárgyak eddigi anyagának bővülését, hanem a folyton szaporodó iskolai és iskolán kívüli rendkívüli elfoglaltságot értek, bárha kétségtelen az is, hogy egyes rendes tantárgyak anyaga is bővült. Ezen anyag szaporodáshoz hozzájárul egyes túlbuzgó tanárok azon eljárása, hogy nem elégedvén meg azzal, amit a tankönyv nyújt s nem gondolva azzal, hogy a tanulóknak más tantárgyat is kell tanulniok, házi feladat meg foglalkozásként oly sok elvégezni valót hagy a tanulóra, hogy azt mind elvégezni lelkiismeretesen majdnem képtelen. Nem mintha nem lenne meg benne a jóakarat és igyekezet, hogy elvégezze, hanem mivel nincs fizikai ideje rá. Ennek az előálló, tűrhetetlen helyzetnek nagy részben a túlságos szakrendszer is oka, mert minden szaktanár a maga tantárgyát tartva legfontosabbnak, azt igyekszik a tanítás központjába tenni, nem igen, vagy nagy ritkán törődik azzal, hogy más tantárgyból mennyi is van feladva a tanulónak. A mai iskola sokat akar a tanulónak nyújtani; egyes szaktanár szaktudóst akar tanítványából nevelni már a középiskolában. A régi iskolában több tantárgy volt egy kézben, az osztálytanár áttekinthette a másnapra feladott egész pensumot s tudta magát tájékozni a feladott anyag mennyiségéről. A régi iskola igaz, kevesebbet adott, de minthogy kevesebb volt, jobban megrögzítette s biztosabb volt a tudás. Hogy mi mindent és mennyit kell egy tanulónak odahaza elvégeznie, hogy másnap nyugodt lélekkel mehessen előadásra, azt azt hiszem csak azok tudják igazán, kiknek maguknak van középiskolába járó gyermekük s figyelemmel kisérik gyermekeik házi elfoglaltságát s talán részt is vesznek gyermekeik házi munkájában. Nem szólok e sorokban a rendkívüli stúdiumokról s arról az időről, melyet a.rendkívüli stúdiumok igényelnek, csak azt akarom föltűntetni, hogy tisztán a rendes tantárgyak megtanulására és az ezzel kapcsolatos mellékteendők elvégzésére mennyi időre van szüksége egy alsóosztályos tanulónak. Lássuk, mivel telik el egy délutánja. Tegyük föl, hogy van neki másnap délelőttre 8—9 magyar, 9 10 latin, 10—11 számtan, 11 —12 földrajz, 12—1 torna. Hazaérkezik, ha közel van az intézethez ‘/42-re, ha messzebb lakik, mert ilyen is van minálunk is nem egy s nem kettő, Megebédel 2 órára. Ebéd után pihenhet, sőt kell is pihennie egy órát, de 3 órakor hozzá kell kezdenie a tanuláshoz,
