Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1911
Tükörsima jég fedi a padlót; a menyezetről költői össze-visszaságban függnek alá a legkülönfélébb jégalakzatok. — Elragadóan szép látvány! Fiaink itt korcsolya hijján csúszkáltak és csodálták a természet e csodáját. E barlangban különböző alakú jégoszlopokat láttunk, melyeknek felülete számtalan szalaggal és csipkedíszszel van felékesítve. Itt láttuk elsősorban az „oltárt“, impozáns jégoszlop, ezzel szemben van a 2 év alatt képződött „uj oszlop“. Egy kicsiny vízér, amely a barlangon végig folyt és a jégben eltűnt, arra indította Ruffinyi dobs, bányamérnököt, hogy a vízér eltűnése irányában aknát furasson. E művelet folytán felfedezték a mélyebben fekvő alsó barlangot. Ez az üreg a „nagyterem“ alatt félkör alakjában vonul végig és így a felső két teremnek jégpadlója. A jégrétegek vízszintes lerakodása bepillantást enged a természeti erőknek évszázadokon át való fontos teremtési munkájába, mert a jégtörabnek bizonyos időszakban való növekedését mutatja. A bal folyosón végighaladva, egy 10 m. hosszú összekötő alaguton át az alsó barlang második részébe jutunk. Ezt is az egyik oldalon hatalmas sziklafal, a másikon pedig óriási jégfal határolja. Az eleinte szűk hasadék idők folyamán széles üreggé tágult. Ez az u n. „pokol“. Ebben az üregben láttuk a „karáesonfát“, fenyőhöz feltűnően hasonló jégképződmény ; a „függönyét, a „Niagara vízesést“. Mielőtt e barlangot elhagytuk, rázendítettek ifjúink a „Hynmus“-ra. A barlang megtekintése után visszamentünk Dobsina városba, hová esti ‘/-jlO-kor értünk. A mai napnak kellemes emlékeivel eltelve, éjjeli pihenésre tértünk. 3-ik nap, junius 29. Dobsina városból reggeli fél ötkor indultunk vissza Bánrévére, hóimét Miskolc felé vettük utunkat, hová ‘/■i 10 órakor érkeztünk. Tartózkodási időnk teljes 3 óra volt, mit a város megtekintésére fordítottunk. Megtekintettük a
