Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1910
21 — Fáradt utas, még meddig, merre mégy ? Hunyó nap ott és szürke köd alatta: Örök vágy sejtés titkos messzeség . . . De kell s te mégy tovább az éietúton, Míg lankadt harczos, lázadó kezed Alihoz csupán a hit világa ér fel, Ki értelmünk elől elrejtezett. Ne törje le sasszárnyait a lélek ! Ha záros is a földi lét s tudós, Dagassza keblünk az Ég szent mulasztja: Öröklét, eszmény, hit, feltámadás . . . Mint a hóbérczek rózsapiros orma, Törjön a lelkünk eszmények felé ! A szellem az, mely folyton bajt. előre Es szebb jövendőt fest szemünk elé. 8 megértjük ezt a furcsán szép világot. Mi Sors hatalma: élnünk, küzdenünk, Szellem legyen az új életnek anyja, A munka hiv: mi is megütközünk. Nézzétek! ott a hármas bércztetőre Ujjongva száll új nemzedék hada Föl, hol sasok és napsugár fürödnek S fenn ragyog az „Isten és haza!“ Felszárad ott a munka sós könnyűje, A lét szelíd összhanggá finomul S fölé az erkölcs kék mennyboltozatja, Békés erények csillagsátra gyűl. Eszmény és tiszta élet kél a porból, Csak győzze együtt szived és a kar, Fenn szállsz, de lelked hű marad a röghöz, Mely éltet ápol s hantjával takar, Nincsen teremtve másért itt az ember, Minthogy szeressen, küzdjön és tegyen S a inunkalázban égő tiszta szellem Az új kornak szent záloga legyen.
