Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1910
Eyszrich György főgiran. tanár a Petőfi Segélyző- Egyesület elnöke az egyesület nevében: „Ezen egyesület olyan, mint a szerény méh, a munkás hangya, mely folytonosan dolgozik, sok jót tesz, de nem vár jutalmat.“ Cserényi Géza pénztárnok a jótékonysági Temetkezési Egyesület nevében : „E zászló alá csoportosult ifjúságot vezesse az emlékezet és a kegyelet.“ A zászlószögek beverése után dr. Porst Kálmán igazgató átadta az új zászlót az ifjúságnak a következő lelkes beszéd kíséretében: Tisztelt ünneplő Közönség! Ünnepelni jöttünk össze e mai napon, megünnepelni intézetünk fennállásának 100 éves jubileumát s megünnepelni intézeti új zászlónk fölszentelését, mely zászlót városunk és intézetünk boldogult nagyasszonya, özv. Kalmár Józsefné áldozatkészsége juttatott intézetünknek. Száz év nagy idő egy város történetében, hosszú idő egy intézet fejlődéstörténetében is, hisz hazánk összes középiskolái közül 92 dicsekszik csak 100 éves, vagy ennél nagyobb történeti múlttal, de városunk közönségére nézve annál fontosabb és annál kiemelkedőbb e mozzanat, hogy maga a város, mely 170 esztendős csak, már 100 évvel ezelőtt meggyujtotta ezen intézet alapításánál a kultúra tüzét, oltárt emelt Isten oltára után mindjárt a tudományoknak s ezen intézetet 100 éven át, 15 év kivételével, teljesen magára hagyatva, saját filléreiből tartotta fönn s fejlesztette a modern kivánalmaknak megfelelőleg. Lehetett e városnak 170 éves történetében külsőleg talán fényesebb, méreteiben talán nagyobb, zajosabb ünnepe, de ennél bensőbb, ennél családiasabb még nem, mert ezen ünnep nem a mienk, intézeté, ezen ünnep — mondhatnám — városunk minden családjáé, minden pol— 16 —
