Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1909
5 Első igazgatója az intézetnek Mihálovits Márton esküdt volt, ki nagy elfoglaltsága miatt, még ugyanazon iskolaévben leköszönvén hivataláról, helyébe Balogh István plébános választatott meg, ki e tisztséget szintén csak 1810. április 10-ig viselte. Tanárai pedig Páter Mihály, kecskeméti conventbeli barát és Brassay «József világi voltak. Az előbbit azonban már egy hónap múlva a váci püspöktől küldött egyházmegyei világi pap, Weiszkopf Mihály váltotta fel, ki nevét később Fejérfejre magyarosította. 0 a III. és IV., Brassay pedig az I. és II. osztályt vezette. 1812-ben Fejérfej Mihály azon körülmény folytán, hogy egy tanuló atyjától az iskolában szenvedett sérelem miatt elégtételt nem kapott, lemondott. Helyébe a kassai főigazgatóság Janitsárd Lászlót nevezte ki. Minthogy azonban a kinevezett tanár pár hónap múlva sem foglalta el helyét, Mihálovits Gábor neveztetett ki. Ugyanezen év április 14-én, a kerületi gyűlés rendeletére a tanács Már András, kerületi kapitánynak adja át a gimnázium igazgatását azzal az utasítással, hogy abba jó rendet behozni és azt hasznosan kormányozni ínéltóztassék. S hogy tényleg mily lelkes érdeklődéssel és ügybuzgalommal karolta fel a tanügyet, mutatja az a körülmény, hogy a szorgalmas fiuk jutalmazására alapítványt tett, melynek évi kamatai 80 forintot tettek ki. Helyét később Cseh András plébános, majd annak kanonokká való kineveztetése után Gáspáry Ferencz foglalta el. Ennek 1832-ben történt halála után Mészáros Pálra, majd Müller Mihály plébánosra bízatott a gimnázium igazgatása, ki e hivatalt egészen 1852-ig viselte. Ő volt különben erre a leghivatottabb, nemcsak azért, mert nagy hittudós s a franczia, görög, latin és német nyelvekben kitűnően járatos professzor volt, hanem mert legtöbbet törődött is az intézettel. A többiek a lelkipásztorkodással és egyéb hivatalukkal járó teendőkkel lévén elfoglalva, jóformán csak névleg viselték az igazgatói tisztet; a jegyzőkönyvek évszámra alig tesznek említést felszólalásukról, amikor az a felsőbb hatóság rendelkezése folytán feltétlen szükségessé vált. A világiak épen igy voltak. S ezen nincs mit csodálkozni; a tanügy nálunk fejletlen volt, úgyszólván
