Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1908
X lyos influenzába esett, mely attól az évtől kezdve minden évben elővette s huzamosabb ideig ágyba döntötte. Az 1908/9. tanév novemberében újra elővette e betegség, de sem ő maga, sem orvosai nem tartották súlyos természetűnek; hol fent volt, hol lefeküdt s óráit is igazgatói lakásában megtartotta. 1909. márczius 10-én örömmel jött be tanári termünkbe s mindnyájunk örömére jelentette, hogy egészen jól érzi magát. Örömünk azonban nagyon rövid volt, márczius 11-én már nem jelent meg, otthon maradt ágyba kellett feküdnie, láz lepte meg, tüdőgyuladást kapott, mi márczius 15-én '!■>9 órakor kioltotta életét. * * * Láttuk Holló Lászlót az igazgatót és tanárt, de hiányos . lenne életrajza, ha Holló Lászlóról, az emberről is meg nem emlékeznénk. Erős fajszeretete, akaratereje s függetlenségi érzelme örökségként szállott úgy reá, mint testvéreire; puritán egyszerűsége visszatartotta mindig a zajos ünnepségek s ünnepeltetésektől s előkelő állása nem emelhette őt ki abból a meghitt bizalmas baráti körből, mely vendégszerető házát hetenként fölkereste. Nem könnyen lehetett barátságába jutni, de akit barátságára méltatott, azt szive egész melegével magához ölelte s testvéreként szerette. Kedvelte a vidám társaságot, szenvedélyes vadász volt, amely szenvedélyt atyjától örökölte, ki nyolczvanas évekkel a vállán, is még mindig biztos kézzel és szemmel terítette le, mi fegyvere csöve elé került. Bátorságáról, sőt mondhatnám merészségéről, már kis deák korában tett bizonyságot, midőn Szegeden, bárha maga úszni nem tudott, de saját élete koczkáztatásával mentette ki a Tiszából egyik fuldokló osztálytársát. Jó szivéről tanúskodik ama nemes tette, hogy amióta megnősült s háztartása volt, egészen haláláig, minden hét egy meghatározott napján egy szegényt ebéddel ellátott s ezenkivül házánál mindig tartott egy szegény
