Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
* 48 Transsylvania“ ezzel bevégzetté vált.1 Bethlen Miklós gróf önzetlen és hazáját szerető diplomácziai ügyességének örök emléke, hogy a mit Teleky halogatásával, vagy szántszándékkal elmulasztott, azt némileg helyreiitötte : az államkormányzás hajótörést szenvedett roncsait biztos révbe vezette; Erdély közjogának főelveit megmentette ; mint souverain ország megszűnt fejedelmet választani és mint tartományt kormányzók — gubernatororok — igazgatták az erdélyi közjog szerint, minek gyakorlása, vagyis fön- tartása megmentette Erdélyt a provinczia névtől. E diplomának ünnepélyes és végleges kiadása 1691. decz_ 4-én történt.2 Végrehajtása az 1692-ik év tavaszán ment végbe ; Bánffy György lett a gubernator, Bethlen Gergely ország-generális, Bethlen Miklós főeaneellárius, Haller János kincstartó, Gyulaffy László, Keresztessy Sámuel, Gyeröffy György, Tholda- laghy János tanácsosok.3 E hivatalnokokat már előbb 1691. január havában megválasztották és most Leopold megerősítette őket hivatalukban. A diploma ünnepélyes kihirdetése és említettek hivatalba lépésével Erdély fejedelmi korszaka lejárt; függetlensége és önállósága megszűnt. A diploma Leopoldinumnak épen ebben áll történeti fontossága. Erdélynek megválasztott ifjú fejedelme háttérbe volt szorítva: helyette Bánffy György gubernator kormányzott, de úgy, a hogy Bécs parancsolta; az erdélyi német főparancsnokok gondoskodtak, hogy csakis Bécs szája íze szerint vezesse az ügyeket. Az erdélyi rendek mind reménykedtek, hogy Leopold beváltja, a mit kilátásba helyezett és Apafyt, mihelyt nagykorú lesz, megerősíti; ez azonban csak pium desidérium maradt mind végig. Maguk e rendek is mintegy útját vágták, hogy Apafy valaha tényleges fejedelmük legyen, midőn elnézték, hogy Apafy 1694 jun. 30-án nőül vegye Bethlen Gergely leányát Katát.4 Ezt Bécsben nem nézték jó szemmel és nagy feltűnést keltett nemcsak Bécsben, de Erdélyben is, hol még a legközelebb valók sem tudtak róla semmit. Érdekes Cserei elbeszélése, a ki Bánffy Györgyöt okolja e házasság megkötéséért, mert, féltette hatalmát a már ifjúvá nőtt 1 Szilágyi: id. miiv. XX. 14 — 2 U. o. 76 — 3 U. o. XXI. 4 ; Törv. okir. III. — 4 Bethlen M. : II 140.
