Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900

sabb eszményi czélok nem vezetnek, kit kizárólag anyagi érdekei irányítanak, s a ki magán érdekeit hazája önállóságának árán is kész biztosítani. Szerezhetett vagyont, kincset, rangot, de mindezt csak hazája rovására; ő rajta fordult meg Erdély sorsa, ő volt Apafy mindenható minisztere, s ha ő már egyszer meg volt nyerve a bécsi kormánynak, a többi önként következett: Apafyval nem sokat törődtek, hisz mindent Teleky végzett, „a mint Teleky uramnak tetszik,“ szokta Apafy mondani.

A kercsesorai szerződés döntötte el Erdély sorsát végképen ; hogy úgy dőlt el, amint bekövetkezett, abban Telekynek van legnagyobb része. A mi ezután következett hat éven át, az csak fenti állításomat igazolja. Az udvar, már ezen év őszén lekül- dötte Dunod pátert, hogy akár nolentes akár volentes de el kell pártolni a töröktől;1 szó sincs most a hármasszövetségbe való fölvételről; most már követeli Leopold, hogy Apafy vele ne mint német császárral, hanem mint magyar királylyal tárgyaljon, vagyis jobban mondva, hogy egyszerűen térjen vissza a magyar király fennhatósága alá. Minek tegyen Bécs engedményeket, hisz Teleky kiszolgáltatta azt minden föltétel nélkül.

1685. őszén már vonulnak a császári seregek Erdélybe; Kővárt és Máramarost ütik fel tanyájukat és „az szegénységen igen nagy húzás-vonást cselekszenek.“2

1685. áprilisában térnek vissza a Bécsbe küldött követek, magukkal hozva Leopold egyezségét, melyet február 5-én irt alá,3 de ezt a diplomát az országgyűlés el nem fogadta, mert azt követelte ez a diploma, hogy Déva és Kolozsvár német őrséget fogadjanak be.4 Ezt a rendek semmiképen sem akarták elfogadni és Nagy Pált oly utasítással küldötték el hogy ezt a diplomát csak végső esetben s akkor is csak „protestatióval“ fogadják el „s nem szűnnek meg azon munkálkodni hogy az módosittassék.“-5

Ezalatt Scherffenberg tábornoktól május 1-ről kelt levél érkezik a fejedelemhez, hogy hadával — 12-13,000 főnyi — Erdélybe jön s gondoskodjék Apafy a sereg élelmezéséről,0 sőt maga is csatlakozzék hozzá; a delegátió nem válaszolt e levélre csak tudatta a tábornokkal hogy „compescalja hadait;“7 mire

'■ Bethlen M : I. 531- I — 1 Was Gy naplón 51. 1. — s Alvinczy: I 100. I. — 4 Szilágyi id m XVIII, 50. I. — 5 Törv. okir CLX Alvinczy: I. 108. 109-, 119 i. — 6 Szilágyi id m. XVIII 53 7 Alvinczy : l 56- 1-