Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900

— 25 Kara Mustafa nagyvezérrel s Belgrad alá érkezett, honnan visszafordult ugyan a szultán, de a nagyvezér Eszéknek tartott; ide volt rendelve Thököly is, hogy itt egyesüljön; a tatár khán szintén útban volt Tatros-felé, hogy Erdélyen keresztül menve csatlakozzék a fősereghez'; Apafynak megvolt hagyva, hogy Bécs alatt egyesüljön. A háború czélja tehát Bécs ostroma volt, melyre az udvar nem is gondolt. Kara Mustafa „egész birodalmából ki- sepré a baromi sokaságot2" hogy Bécs falait megdöntse, melyeket a magyarok kedvéért bevétele után földig leakart rontani*; seregét 300.000 főre tették, Ha e seregnek minden tagja fegyelmezett rendes katona lett volna, ha Ibrahim a budai basa nem dolgozik a fővezér ellen4, ha a tatár khán meg nem vesztegetteti magát és Thököly egyöntetűen működik a fővezérrel, talán a lengyel segély sem menti meg Bécs városát, s a török félhold ép úgy fölkerül a bécsi Szent-István templom keresztje helyére, mint a budai Boldog Asszony templomra. Starhemberg gróf vitéz ellenállása, Károly lotheringeni herczeg hadvezéri lángesze és a lengyel segély azonban 1683. szeptember 12-én fölmentette Bécs városát5. Kara Mustafa megveretett, az egész török tábor fölszereléseivel és roppant kincseivel a győzők kezeibe került, a török sereg romjai Győr-felé szaladtak. „Az Isten igy szégyenitette meg ezt a fölfuval- kodott kegyetlen népet — Írja Inczédi László naplójában egész tábori sátorait, minden munitióit, számtalan tevéit ott hagyván oly sebes futással voltának, hogy sok ezret maguk tapostak el maguk közül; 12 mérföldet egy éjszaka és egy félnap elfutott6.“

Bécs fölmentésének és a török vereségének kiszámithatlan következményei lettek, de Leopold erre nem tekintett, sőt mint a szent-gothárdi győzelem után, úgy most is hajlandó volt békét kötni, hogy győzelmes fegyvereit a gyűlölt Bourbonok ellen fordíthassa ; szeptember 24-én már értesítette a nagyvezért Maurocordato portai tolmács utján7, hogy kész békét kötni, erre azonban a török nem volt hajlandó. 1683. okt. 9-én újabb veszteség éri a törököt Párkánynál. „Nem úgy lett a dolog — mondá a nagyvezér Apafynak, kit okt. 13. haza bocsátott — a mint akartam; imádkozzál Istenedhez, hogy a hatalmas császár ellenségeit rontsa meg8.“ Hogy minő fordulatot vett volna Európa története ha „a dolog

1 Szilágyi id. ra. XVIII. 9. 1 - 2 Mill. tört. VII. 413. 1. 3 U. o.

415. — 4 U. o. — 5 U. o. 421. 1 — 6 Inczédi Pál nnpjója Szilágyi id. m. XVIII. 14. 1. 7 Mill. tört. 422. 1. — 8 Inczédi: 10. I. Szilágyinál1