Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
— 12 szamosujvári országgyűlésen felajánlotta volna, hogy ő maga váltatja ki a szerencsétlen foglyokat, még szorosabbá fűzte volna a kapcsot a dynastia és nemzet között; fukarsága azonban az eddigit is szétvágta s lépteit sok árva, özvegy és elhagyatott átka kisérte. A portán meg ezalatt eldőlt Rákóczi és családjának sorsa; a nagyvezér trónfosztottnak nyilvánította a R. dynastiát, s felszólította Erdélyt, hogy haladéktalanul fossza meg II. Gy.-t a tróntól s válasszon más fejedelmet; a budai basa meg a tatár khán értesittettek, hogy Erdély felé készüljenek. Ha Rákóczi most nem tartja előbbvalónak saját érdekeit! hanem engedi, mig a nagyvezér haragja lecsillapul, még mindig elháríthatta volna Erdélyről a veszedelmet; azonban ezt nem tette, hanem alig választották meg a rendek Rhédey Ferenczet, megmozdult az elveszetett trón visszaszerzésére, és evvel kezdődnek Erdély gyászévei. Sebesi követe utján megkísérelte még a nagyvezér kikiengesztelését, pénzt küldött a nagyvezérnek, de ez nem volt kiengesztelhető, s azt izente Rákóczinak, hogy ha sátorát sziniiltig is megtöltené aranynyal akkor sem érne czélt, s figyelmeztette az erdélyieket, hogy vessék ki elméjükből Rákóczit, mert nem érdemes egy emberért egész országot elpusztítani. Rákóczi azonban nem engedett; kapkodott mint a haldokló minden után; külföldön, a császárnál de hiába! Elbukott fejedelmet nem igen szoktak segíteni. Ily körülmények között Rákóczi kardjára bízta a maga és családja érdekeit. Hős volt mindvégig e küzdelemben, s hőshöz illően fejezte be életét a fenesi ütközetben; férfiassága, vitézsége ellenségeiben is tiszteletet kelt, de nem menti föl a felelősség alul, mit politikájával hazájára zúdított; Erdély hatalmi állásának az ő politikája volt sírásója A küzdelem a trónért éveken át tartott; 1659. augusztus második felében érte Erdélyt a pusztulás; a tatárok 80—100,000, a kozákok 12,000, a silistriai pasa 12,000, a moldva 9000, az oláhok 12.000 emberrel törtek Erdélyre a mint Frank naplójában mondja ha nagyítva is vannak e számok, ha felét vesszük is mindennek, az is oly nagy szám, melynek élelmezése is pusztán fölemésztette Erdélyt; de nem békés átvonulúló had volt ez, hanem olyan, minőt a bosszús nagyvezér pusztítani, rabolni küldött. Es ezek 100—200 főnyi csapatokra osztva szétmentek
