Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
8 — mindez nem offensiv, hanem csak defensiv természetű. E körülmény, hogy 1. György a honvédelmet csak defensiv irányban fejlesztette, mintegy tanács-politikai utasítás volt fiára nézve, hogy e mellett maradjon. És valóban, ha 11. György mindvégig békés politikát követ, mint a hogy az első 10 évben tette, ha honvédelmét átalakítva, kincstárát tovább és tovább növelve, jó diplo- mátiáról gondoskodna még, ti/, évig vár, a Rákóczi dynastia valószínűleg legmerészebb álmait is elérhette volna, de igy vesztébe rohant s romlása nemcsak egy dynastiának, hanem egy országnak romlása lett. Az erdélyi fejedelemség rendeltetése az volt, hogy az egyensúlyt a magyar állam területén föntartsa: visszatartani a törököt, hogy az országot teljesen el ne foglalja, megvédeni a nemzeti ősi intézményeket a bécsi kormánynyal szemben, biztosítani a lelki- ismereti szabadságot. Ez volt történeti hivatása; a míg fejedelmei az ettől megszabott politikát követték, addig Erdély virágzott mihelyt ettől elállottak, az vészt hozott Erdélyre. II. György sok jó tulajdonságát örökölte atyjának, de egyet, t. i. az óvatosságot nem, ennek meg is adta az árát; másfelől meg nagyravágyó volt; bárha azt irta az esztergomi érseknek, hogy adott Isten nekünk eleget, a másé után nem kívánkozunk, de ott volt lelkében a vágy, hogy magának koronát szerezzen. Két korona állott előtte; a magyar és lengyel. Sokáig habozott, míg kezét a korona után kinyujtá. A kettő közül a varsóit választotta, mint olyant, mely már volt erdélyi fejedelem fején. A lengyelországi viszonyok kedveztek tervének; a lengyel királyság nagy zavarokba sülyedt; gyenge, erélytelen király iil^ most a trónon János Ivázmér személyében, ki ellen a svéd király, X. Károly háborút viselt. Mint protestáns fejedelem, Károly szövetségében akarta tervét megvalósítani, de Károly, ki ismerte az erdélyi hadsereg gyengeségét a támadásnál, szövetség kötésre nem igen volt hajlandó; inkább arra törekedett kezdetben, hogy Lipót császár semlegességét nyerje meg. Midőn azonban Károly ügyei rosszabbra fordultak, kész volt szövetséget kötni, mely szerint Károly, II. György, Branderburg, Radrizvill. herczeg és a kozákok egymás között felosztják Lengyelországot, melyből Rákóczi Nagy- és Kis-Lengyelországot, valamint Litnania egy részét Galicziával, Krakkóval és a szepesi vasasokkal nyeri. E szerződéssel Erdély és Rákóczi sorsa eldőlt; előre látható volt.
