Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1898
— 23 — kolykeivel, gyűjtöttünk rovarokat, szedtünk virágot, s a legkellemesebb forrás partjain forrásvíztől fölüdülve vonultunk lassan hazafelé, hogy ebéd után a fél háromkor induló vonathoz sétáljunk, mely bennünket Temesváron át 14-én reggelre volt hazaszállítandó. Alkonyaiig a legkellemesebb panoráma szórakoztatott, inig a Temesváron lelt vacsora után lassanként elcsendesült minden. Most, midőn a tanév lezajlásával kész örömmel adom át igénytelen soraimat a kellemes visszaemlékezésnek, hálás szívvel mondok köszönetét első sorban a magas tanügyi kormánynak, a mely nemcsak az eszmét adta, de utazási kedvezményekkel lehetővé tette, hogy szegényebb sorsuak is részt vehetnek az ilyen tanulmányúiban. Köszönetét mondok a kedves hajó tisztikarának, mely- örökké emlékezetes utunkban annyi szeretettel gyámolított, — a jó szülők — és szives érdeklődőknek, kik bennünket elkísértek, hogy tanúi legyenek az ifjúság igaz örömének és lelkesedésének, mely a szép haza kebelén fakad, az igaz magyar-jellemképzésnek, mely az iskola falain kiviil a nevelői hatás alatt az életben indul meg valójában, — a váczi kirándulók kedves testületének, mely utazásunkat fűszerezte. A mi jutalmunk bőven érezhető az ifjúság példás magaviseletében, örömében, ragaszkodásában, melylyel kísérő tanárai iránt viseltetett, hazaszeretetében, mely lankadni nem tudó hévvel fogja hinteni fényét. Semmi betegség, semmi kellemetlenség nem fordult elő egész útunk alatt s a legkedvesebb időt élveztük át. Hála mindenekfelett a Gondviselésnek! Ki kell emelnem e tanulmányút rendezése körül különösen Forgó György collegünk érdemeit, a ki nem ismert fáradtságot, hogy az utazó társaság minél nagyobb kényelemhez juthasson és minél több tapasztalatban részesülhessen. Ö készíti elő a már nemsokára megteendő Erdélyi tanulmányutat is.
