Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1898
— 18 — előzékeny szívjóságát soha ne feledje az ember, mint szives házigazda fogadja társaságunkat, megmutogatja pihenő helyünket előbb a társaság hölgytagjainak, azután nekünk és az ifjúságnak, magyar vendégszeretettel biztatva benuün két, hogy érezzük magunkat jól; a vacsora pedig készen vár. Már rég fenvannak a csillagok s a fáradt emberek jórésze elfeledve napi gondjait, az álom kellemes karjaiban pihen, midőn megszólal pont 10 órakor az indulást jelző harangszó. Az ifjúság a födélzeten búcsúzik fényben úszó fővárosunktól, jó része megvárja a Hold fölkeltét és a társaság nyugalomra tér. Julius 10-én a hajnali óráktól a födélzetről élvezi az ifjúság a kellemes dunai levegőt s a fejedelmi folyamon ereszkedve alá megindulással veszi szemügyre Mohács vidékét. Látjuk a Cselepatakot, emlék jelzi II. Lajos királyunk iszapsirját. Mohácson a fél órai időzés akut társaságunk jó része kiszáll. Folytatva utunkat, a történelmi tények fölemlitésével bemutatjuk az ifjúságnak „nemzeti nagy létünk nagy temetőjét“ Mohács alatt. Dálja mellett látjuk a gőzkompot, melyen a vonatot szállítják át Hor- váth-Szlavon ország egyik legcsinosabb községe, Vukovár után Újlak (Ilok) alá érünk, melynek erős vára már az avarok idejében szerepel, fénykorát pedig az itt eltemetett Újlaki Lőrincz alatt érte el. 1526-ban a törökök foglalták el és a 17. század alkonyáig voltak birtokában. A feren- czesek templomában van eltemetve Kapisztrán János, a nagy Hunyady dicsőségének részese. A rómaiak ősi vára Csereviczen- és az Árpádok idejéből való Futták, sok fran- czia származású földmívest számláló csinos nagyközségen át Ujvidék-Pétervárad alá érünk. A legkellemesebb nyári alkonyaiban szinte nem tudjuk a választást, a vidék szépségében gyönyörködjünk-e, vagy az érdekes hidat, a péter- váradi erősséget, vagy a festői népviseletet bámuljuk-e, melynek tanulmányozására annál bővebb alkalom nyílik, mivel vasárnap lévén, nagy csoportban hemzseg a nép a
