Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1893
u véve a köznép előtt a katonaság, mint magzatai elrablója és a zsarolások okozója gyűlöletes volt. A nemesség fiai sem keresték boldogulásukat a katonaságnál, sokkal becsesebb volt előttük a zöld asztal ; s hacsak nem vonzotta a fiút belső ösztöne a katonasághoz, nem is lett azzá ; akkor is többnyire, liacsnk birtokhiány nem kény- szenté a maradásra, béke idején mihamar nyugdíjaztatta magát. Az aristocratia is inkább külföldi utazásokban és a megyékben osztályrészükül jutott nagyobb megtiszteltetésekben szeretett gyönyörködni, mint a csillogó bár, de fáradságos katonai életben. Ily előzmények után léptették nálunk életbe a nemzetőrséget. Ennek következtében, bár a kormány elég csalogató ajánlatokat tett a már nyugalomba vonult tiszteknek és altiszteknek, s habár eléggé csalogatták előléptetés Ígérete mellett átlépésre a rendes sorezredbeli tiszteket, még sem volt kapható elég katonai betanító, így, pl. a külömben intelligens zempléni önkénteseket is csak saját ujoucz tisztjeik gyakorolták (képekkel, alakokkal illustrált) könyvből. Csak legalább előzőleg valami kezdeményezés történt volna e téren, mint pl. Bécsbeu 1809-ben ! De a magyar előzőleg csakis az úrnapi, vagy más diszmenetekből ismerte a fegyveres polgárt. Csakis 48-ban kezdtek e fogalommal megismerkedni s ekkor is divatszerüen. Mint az öltözetekben, úgy ebben is a francziákat követték, a magyar szokásokat és az előbbi hazai intézményeket figyelemre nem méltatva. Még a neve is esak forditás. Adott ugyan hozzá Magyarország a magáéból is valamit, de mivel az országgyűlésen a katonai szellemet csak quietált kapitányok és főhadnagyok képviselték és mivel a „polgártársi“ gondolkozás oly uralkodó volt, a törvényben e kis jót is félszegen fogalmazták. így pl. a túlzó democraticus szellemnek mily káros eredménye volt az, hogy a lóra termett magyarságnál nem a huszárságra fektették a fősúlyt. Igaz, hogy a törvény nem tiltja a lovas szolgálatot, de az által, hogy oly csekélyre vett census folytán a gyalog nemzetőrség számát oly túlzóan fölemelte, azt eredményezte, hogy a lovas szolgálatra képesített gazdagabb s így értelmesebb osztály inkább törekedett gyalogos tisztté lenni, a hol szintén járhatott lóháton, mint közhuszárrá. Pedig a Nagy Alföld mennyi sok jó lovast és lo-
