Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1888

A, síkságok meteorologiai hatásáról.

Irta ; !EC-u.m.z Béla.

BEVEZETÉS.

Az egy sejtből álló lénytől, a legtökéletesebb szervezetig, a föld gyomrától, légkörünk legfelsőbb határáig, épen úgy mint az égi testek tömkelegében, az emberi ész által, úgy indító okában, mint végső eredményében át nem látható, csodás mozgalom, a megzavart egyensúly helyreállítására lörekvő erők működésében rejlik.

„Ha a meteorologiát a természettani törvények szerint bírálat alá veszszük, a legegyszerűbb tudománynak tűnik fel. A levegő fölmelegedése vagy lehűlése és ezek következményei: ritkulás, fölszállás, eloszlás — illetőleg sűrűsödés, leszállás, lecsapódás és az ellentétek kiegyenlítése áramlások által, látszólag tökéletesen megfejtik a légkör fölötte mozgalmas tüneményeit; és tényleg ezekkel fel is soroltuk a légköri mozgalom minden tényezőjét, legföllebb a villamossággal kell még azok sorát teljessé tennünk“.*)

Azonban nemcsak ezen tényezők ismerete szükséges, hanem mindazon okok általános áttekintése is, melyek következtében a légóczeánban az egyensúly megzavartatik, ismerni kell a hosszabb vagy rövi- debb időszakokat, melyeket a légköri tünemények

*) Budolf Falb, Wetterbriefe, Wien, 1883. Seite ‘20.