Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1888
2Ö Dél-Afrika, Ausztrália és Dél-Ámerika siktertilétéin légnyomásmaximumok vannak. ^ A január havi izobárok Észak-Afrika, Ázsia és Észak-Amerika sikterületein légnyomás-maximumot, Dél-Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika síkságain légnyomás-minimumot mutatnak. Nem igy áll a dolog az éczeánokon, a hol első tekintetre látni, hogy a hőmérséklet egyenletesebb eloszlása következtében oly éles ellentétek nem fordulnak elő. Különösen a déli félteke óczeánjai azok, a melyek a légnyomás eloszlásában bizonyos egyenletességet mutatnak. A szárazföldön általában véve a légnyomás télen a sarkok felé csökken, nyáron pedig növekszik, a tengereken azonban nyáron és télen egyaránt a légnyomás legnagyobb a passzátszelek külső határain és a sarkok felé egyenletesen csökken. Ezen csökkenés, mind a két féltekén, különösen a 40 szél. foktői a sarkok felé az izobárok által igen szépen van feltüntetve. Az Atlanti óczeánban Izland körül állandóan oly hathatós légnyomás-minimum van, hogy általa mélyen bent Európában is, tetemes változást szenvednek a szélirányok. Légnyomás-minimumot találunk még a Csendes óczeán északi felében is az 55 szél. fok körül, de ez befolyását csak télen érvé- nyesitheti, mivel nyáron Ázsiában ugyanazon szélesség alatt a légnyomás még csekélyebb. Ezeket előre bocsátva, térjünk át arra, hogy mennyiben és mi módon befolyásolják az egyes maximumok és minimumok a légköri áramlatokat és csapadékviszonyokat és mennyiben szolgálnak a síkságok az egyes kontinenseken fellépő szelek keletkezésére vagy erősbödésére. Az Afrikában és Ázsiában keresztül húzódó homoktengereket, mint Humboldt mondja1) a Cabo *) *) Ansichten der Natur, Stuttgart 1871, Seite 8G.
