Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1885
í) lágitva, megvitatva nincsenek, egyszerűen mellőzendők; hasonlókép olyan helyek is, melyeknél a vélemények nagyon eltérők, kiliagyandók, vagy jobb alkalomra lialasz- tandók. Ha pedig azon helyeket egészen hallgatással mellőzni nem lehet és a kihagyás talán a fordítás rovására történnék, zavart és értelmetlenséget idézne elő, akkor utaljunk röviden azokra, figyelmeztetve a fiukat, hogy e hely, melyre nézve még mindig sub iudice lis, nagyobb készültséget és gondot igényelvén, máskor lész megmagyarázva, a mikor is alkalmuk lesz azzal bővebben megismerkedni. Az alaki magyarázat czélja azon helyek és kifejezések megbeszélése, melyek a helyes fordításra elkerülhet- lenül szükségesek, vagyis az alaki magyarázat czélja a fordításra előkészíteni ; e czél kimutatja a helyet is, hol e magyarázat alkalmazandó, tudni illik a forditás előtt. A tárgyi megbeszélés a már lefordított rész világosabb és tisztább átértésére szolgál; ép azért nem a forditás előtt, vagy forditás közben, hanem egy kisebb egész lefordítása után van helyén. Az előadó tanár legtöbb esetben, ha helyesen alkalmazza is az alaki magyarázatot, vét sokszor a tárgyi megbeszélés ellen az által, miszerint lefordittatván a bővebben megmagyarázandó, de a helyes fordításra már elegendően érthető kifejezést, rögtön annak bővebb megbeszéléséhez fog, mi által nemcsak a forditás rendes menetét akasztja meg, hanem a tanulónál az egymásutánt is megzavarja. Az is megesik, hogy az előadó lefordit egy kifejezést, azután a helyett, hogy a mondat még hátralevő részét elemezve lefordittatná, azonnal szótani kérdésekkel ostromolja a tanulót — elég ügyetlenül — és csak annak megbeszélése után kezdi a mondatot tovább fordítani. Az elemzésre vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy nem csak az egyes mondattagokat kell kérdezve fordit- tatni, hanem az egymástól függő mondatokat is ; ugyanis a függő mellékmondatok mindig a főmondat valamely alkatrészét, vagy annak hely-időbeli stb. viszonyát fejezvén ki, először a főmondatott kell kikerestetni s fordittatni, azután szabad alkalmas kérdéssel a mellékmondatra térni. Az előadó a fentebbi szabály ellen tényleg ha nem is vét mindig, de vét gyakran elméletileg, midőn elolvastatván egy mondatot, nem azt kérdi, melyik a főmondat, hanem:
