Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1884
22 latin nyelv tanítására való képesítést 1885. máj. 7-ón kiállott tanári vizsgálat alapján megszerezte. — Fegyelmi és vallási ügy. A fegyelmi szabályok kétszer olvastattak fel s magyaráztattak meg az ifjúságnak; aminek hogy volt hatása az ifjúságra, azt az bizonyítja leginkább, hogy a tanévben .alig fordult elő egy pár oly eset, melyet nagyobb fokú büntetéssel kellett volna sújtani. — A tanuló ifjúság az előadások előtt és után njtatos imát mondott; az enyhébb időszakokban minden nap, a zordonabb évszakokban pedig csak Vasár- és ünnepnapokon szent misét hallgatott; részt vett a szokásos körmenetekben, — az éven át négyszer gyónt és járult a szent áldozá-hoz. — A kürmeneteken a tanári kar is mindig testületileg megjelent, hogy ezáltal részint példát nyújtson az ifjúságnak, részint hogy a rendre való felügyeletet gyakorolhassa. A mindennapi szent misékre pedig váltakozva egy-egy tanár kisérte az ifjúságot. — Egészségügy. A tanulók egészségi állapota általában kielégítő volt; súlyosabb betegségi esetek alig fordultak elő. Ragályos baj, mint diphteritis vagy vörheny, jelen tanévben nem rémitget- tek; csupán az egyiptomi szembetegség lépett fel szórványosan: komolyabb következményű azonban egy eset som lett. Balesetből származó betegség vagy haláleset egy sem fordult elő. Hivatalos látogatás. Fontosabb események. Kedves emlékű, megboldogult dr. Say Móricz tankerületi főigazgató úr 1884. decz. 10-én látogatta meg intézetünket, megjelent az előadásokon, megvizsgálta az intézet helyiségeit, könyv- és szertárakat, úgy az igazgatói ügykezelést, a tanulók dolgozatait s az egybehivott konferenczián megtette jóakaraté észrevételeit. Három napra terjedő ittléte alatt annyi jelét adta humanitása és tapintatos eljárásának, hogy a tanári kar és ifjúság ez idő alatt nem csupán a a lelkiismeretes főigazgatót tanulta meg benne tisztelni, de megszerette benne azt a páratlan embert is, ki kedves modorával le tudott kötelezni tanárt és tanítványt egyaránt. Atyai gondos kodásának kitűnő jelét adta a városhoz intézett leiratával, melyben felhívta a várost, hogy gondoskodjék a könyv- és szertárak kiegészítéséről, a helyiségek javításáról s a tanárok fizetésének emeléséről. Nem csuda tehát, ha ily előzmények után a legnagyobb megdöbbenéssel vette a tanári kar f. évi márczius 12-én azt a lesújtó hirt, hogy kedves főigazgatója nincs többé. Mindnyájunk kezében reszketett a távirat, mely erről a nagyon
