Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1876
A házi nevelésről. ütgsxivitiésil & isilekmefe. Tanulmány. „Az ifj óság nevelése első és legerősebb alapja az emberi boldogságnak*“ Leibnitz. porunkban, midőn a műveltség és rohamos haladás mindent, mi régi, elmellőz és — mint a mai divatos keretbe nem illőt — félredob; midőn egyszóval mindent ujjáalkotni és reformálni törekszik: a jövő nemzedék jobbulásának egyedüli alapját, a gyermekek házi nevelését nemcsak tévesztve, de teljesen aláásva látjuk. Ha kissé körültekintünk, elfogulatlanul Ítélve be kell vallanunk, hogy a nyilvános nevelés és ismeretbővítés terén csakugyan sokat haladtunk; irodalmi tennékeink napról-napra szaporodnak; nyilvános felolvasások által a tudomány egyes ágai népszerűsittetnek; s lehetőleg gondoskodunk arról, hogy minden egyén saját állásához mért műveket kaphasson. Ezek mindenesetre megtermik gyümölcsüket. Más, nem megvetendő jelenséget képeznek a sok helyen felállított ismétlő- s ipariskolák, melyekben az itjuság már előbb szerzett ismereteit újra felfrissítheti, gyarapíthatja, vagy az elhanyagoltakat pótolhatja; az utóbbiakban pedig a mai iparfejlettséghez szükségelt ismereteket szerzi meg, vagy a már meglevőket állásához mérten felhasználni tanulja. I)e azért ne ringassuk még magunkat azon édes hitben, hogy ezzel már eleget tettünk! Ne szépítsük a dolgot! mert legújabb irodalmi tennékeink közt nem csekély számmal vannak olyanok, melyek a posványos talajban nőtt gombához hasonlóan méregként hatnak a közönség, leginkább pedig az ifjúság szivére és lelkére, s melyek nagyrészben egyesek nyerészkedési vágyának kifolyásai. S különben is a fentebb elősorolt intézkedések által hogyan érnénk czéit, midőn a valódi műveltség főforrása s egyedüli termő magva, a házi nevelés és ennek az iskolávali öszhangzata ferde vagy teljesen hiányzik V Éppen ebben rejlik az összes nevelés főbaja s mindaddig, mig a szülői házat, illetőleg családot nem tekintjük a nevelés góczpontjának, hiába javítgatjuk iskoláinkat s nevelési módszerünket, lényeges javítást addig eszközölni nem fogunk. Igaz, hogy ezen elv általánosságban el van ismerve, de — mint a tapasztalat igazolja — a gyakorlatban legkevésbé van keresztülvive s maguk a legközelebbről érdeklettek, a családok, legkevésbé törődnek ezzel; hanem ha gyermekeik a kívánt 1
