Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-11-20 / 22. szám
NEGYEDIK OLDAL Kis Dongó 1964 november 20. gyekkel! öt darab ezrest ide, a hatodikat és a kispénzeket megtarthatod. ✓ És mégis olyan az egész, mint egy pdramidális tréfa, legokosabb, ha elkezd hahotázni . . . Ehelyett rekedt hördüléssel mondta: — Árpád, ez komoly? —Kettő — vezényelt tovább a másik, válasz helyett. A férfi izgatottan nyúlt a tárcájáért s a mérnök felé nyújtotta. Nem igy, vegye ő maga ki az öt ezrest és nyújtsa a balkezébe. Úgy és a megmaradt pénzt tegye vissza a zsebébe. — Asszonyom, engedje el a csuklómat, ne Rikoltson még egyszer — s a revolver csöve odatapadt a férj halántékához. A sikoltás, mely egy pillanatra fölverte a sziget éjszakai csendjét, szinte ott rezgett tovább a lombok között. Aztán az asszony és férj moccanni sem mertek. Most már érezték, mind a ketten, hogy komoly, hogy halálosan komoly dolog. A mérnök felállt és elihátrált a pénzzel, amit gondosan a tárcájába rejtett, a többi bank jegyek közé. A revolvert visszasüllyeeztette a zsebébe. — Most már mehetünk — mondta hirtelen nyájassággal. — Jöjjenek szépen mellettem, úgy, mintha semmi sem történt volna. Azok már nem mertek ellenkezni. Szótlanul indultak el a mérnökkel, aki fesztelenül csevegett tovább. Arról beszólt, hogy holnap ismét együtt lehetnének, talán az állatkertben. Úgy hallja, kitűnő műsorral szerepelnek a filharmonikusok. Néha az asszony keze után nyúlt, de az a gyűlölet mozdulatával elsiklott mellőle. A sziget végére éretek, ahol az autó várt. Nem messze attól, egy lámpa fényében megvillant a posztoló rendőr kardja. — Úgy van — mondta a mérnök gúnyosan, mintha kitalálta volna a férj gondolatát, — most a rendőrhöz megyünk s megteszed ellenem a feljelentést. Az asszonyból akkor már ki is szakadt az elfojtott izgalom kiáltása: — Rendőr! Rendőr! Egymás szavaiba gázolva mondták el a rendőrnek az esetet. A mérnök mosolyogva hallgatta végig. Igen, a társasággal töltötte együtt az estét, valamivel többet ittak a kelleténél, s az autót, mely itt áll, előre küldte, hogy gyalogséta közben kiszellőztessék a fejüket. A kocsi az övé, lakása a saját házában van az Olasz-fasorban. Ismert nevű ember, akiről botorság lenne feltételezni ilyet. Sokkal gazdagabb is, mint az igen tisztelt professzor ur. Alighanem az alkoholmérgezés egy tünete ez náluk, amit beszélnek. És ugyanezeket mondotta, amikor a tanácstalan rendőr valamennyiüfcet bekísérte a kerületi kapitányságra. Ott az is kiderült, hogy revolver nincs is nála, csupán egy öszszehajtható kapukulcs. A kapitány, aki jól és személyesen ismerte a mérnököt, felvette ugyan a jegyzőkönyvet, de nem látott semmi okot a további eljárásra s legkevésbé a letartóztatás foganatosítására, amit a férj követelt. Együtt távoztak a rendőrség épületiéből. Akkor a mérnök a zsebébe nyúlt és visszaadta a bankjegyeket. — Azt hiszem, éppen eléggé bebizonyitottam — mondta gúnyosan, — hogy zseniális és meg nem torolható gonosztettet csak azok követhetnek el, akik korábbi, egész életükkel a gyanú felett álló feddhetetlenségüket igazolták. Az ő számukra az idő és tisztesség csak tőke volt, amit majd elkövetkezendő gaztettük előkészítésére befektettek. Az asszony fellélegzett és már rendkívül tanulságosnak találta az egészet. A férj is szeretett volna nevetni, de nem tudott. — Végeredményben mégis te tévedtél — s örült, hogy a gondolati összefüggések közt hiányt sikerült felfedeznie, — mert a gaztettet csak akkor követted volna el, ha a pénzt meg is tartod. S mivel nem tartottad meg, csak azt bizonyítottad be, hogy el tudod képzelni a bűn útját, de végrehajtani nem. — Honnan tudod ? — nevetette a mérnök. — Talán csak az összeget keveseltem. És mit tudod te azt is, hogy nem követtem-e el máskor is hasonló kísérleteket, amikor nemcsak elképzeltem, hanem végig is jártam a bűnözés útját? De az asszonyt ez már kevéssé érdekelte. Visszagondolva az egészre, érdekesnek és férfiasnak találta a mérnök szerepét. Az autó hátsó ülésén közel simult melléje, keze az ujjai közé surrant s amikor az autókürt zajosan felbődült, a mérnök a fülébe súgta: — Holnap egész délelőtt otthon talál, okvetlenül hívjon fel telefonon. Két fiatal férj beszélget: — Te, az én feleségem sohasem akar nekem kimenőt adni! —- Látod, én az ilyesmit már diplomáciával intézem el. ELÉG LESZ AZ INAS IS . . . A skót súlyos beteg lett és családja elhivatja hozzá az egyik legjobb orvos professzort. A tanár miután megvizsgálta, közölte vele, hogy azonnal meg kell operálni. — És mibe fog az kerülni? — kérdi a skót. — Száz font. — Jajj, — sopánkodik a skót, — nekem az nagyon drága. — Akkor operáltassa meg magát a tanársegédemmel, az csak ötven fontot kér. A skót gondolkodik, gondolkodik, majd megkérdi: — Mondja, kedves tanár ur, inasa nincs? — Óh kérlek, taníts meg rá, hogy hogyan? — Nézd, én az enyémet addig verem, amig ad!----------------------HAJÓTÖRÖTTEK--------------------------------— Na, kis fiam, — kérdi a nagybácsi, — mondd meg nekem, mi a te kis szived legfőbb kívánsága, mit kérnél a — jó tündértől, ha megkérdezne? A fürdőszobából őrült sivalkodás hallatszik ki. Végre is az anya megunja hallgatni és benyit: — Mi van itt, gyerekek, mit csináltok? — Arra kérném meg, — csillan a gyermek szeme, — hogy a mamát minden reggel jól megmosdatva, jó korán elküldhessem az iskolába! — Anyuka, mi hajótörötteket játszunk és ez az utálatos Jancsi nem akar a vízbe belefulladni. A KULACSOM SEJ, HAJ!.
