Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-09-20 / 18. szám
1964 szeptember 20. Kis Dongó 7-IK OLDAL Történetek egy ócska kastélyban (Folytatás a 2. oldalról.) Mindennap úgy éreztem magamat, mint a kinek valakié meg van halva, s minden éjjel azt álmodja, hogy él, és azon töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, a ki már meghalt; nappal pedig látja, hogy valóban meghalt, s azon gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt, a ki még él. Ezekben az időkben valami jól szervezett rablóbanda hősködött itt ezen a tájon; sok úri lakot felvertek, pénzt elraboltak, ellenállókat főbe lőttek; egy szóval, nevezetes dolgokat vittek véghez. Szomszédaim engem is figyelmeztettek, hogy vigyázzak magamra, mert egy úri embert, a ki véletlenül ezen a falun ment keresztül, helyettem már megzálogoltak az utón, s aligha rám nem kerül a sor. Törődtem is én ezzel, aki sem éjjel, sem nappal nem jártam ezen a világon. Egy novemberi este, csúnya havas, esős idő volt; oda künn nem volt mit csinálnom; egyedül üldögéltem kandallóm előtt, s raktam a hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak azok a fényes süvöltő szellemekké a száraz fából, a mik olyan nagy barátjai a táncznak: a midőn egyszerre egy ijedelmes kiáltás riaszt fel merengéseimből, melyet rögtön egy lövés követ, s arra ismét fájdalmas halálorditás hangzik: — mind a két kiáltásban kapusom hangját ismertem fel. Hirtelen felugrottam, ágyamnál függő revolvermet kapva s ajtómat felszakitva, kiléptem az előterembe. A terem szemközti ajtaján épen akkor lépett be két álarczos alak. Egy pillanat alatt két lövésem fogadta őket, egyik vissza lőtt, de nem talált, a másik valószinüleg találva volt, mire mind a ketten visszavonultak ismét, s a félig nyitott ajtón keresztül lövöldöztek felém, ki részemről saját ajtóm kilincsét fogva, egy felől védve voltam, másfelől készen arra, hogy a belépőt üdvözölhessem. Ebben a helyzetben egyszer csak azt hallom, hogy szobám túlsó ajtaját is elkezdik feszegetni. Két oldalról vagyok megtámadva, két felé kell magamat egyszerre védnem. Hirtelen bezártam az első ajtót, s a második felé fordulva, a mint azon egy fejszecsa-JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8480 SOUTH STREET Telefon: VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 pásra valami rés támadt, kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék döngetni mögöttem. E veszélyes percben az jutott eszembe, hogy milyen jó volna, ha most szobámban nem világitna a kandalló; igy az ostromlók minden lövése eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom, midőn szobám egyszerre elsötétült, s midőn én meglepetve tekinték a kandalló felé, ime az tüzestől, mindenestől együtt eltűnt a szobából, s a hol azelőtt volt, ott egy halavány, fehér alak állt előttem, reszketeg éji mécscsel kezében, mit másik kezével eltakart: — az én álmaim megtestesült képe. Egy villámperc a bámulatra, a másodikban tündérem odaszökött hozzám, megragadta kezemet, odarántott magához a kandalló helyére, s abban a perczben, mint a színpadi süllyedő, alácsuszott velünk a csodás talapzat. Tehát ez volt a titok megfejtése. Az egész kandalló feneke emelkedett fel tűzhelyestül együtt a kürtőjébe, s ugyanakkor alatta egy nyílás támadt, mely fél emelettel alább szállitá az embert. A földszint és az emelet között még egy egész osztály volt, nem magasabb, mint hogy egy ember elmehessen felemelt fővel közötte; amit kívülről nem lehet észrevenni. Egyszerre egy szegletfalhoz érve, rejtélyes szabaditóm ismét közelebb vont magához, s egy rugót hátra nyomva a falban, a padlatkocka, amelyen álltunk, hirtelen felemelkedett velünk. Miként nálam, úgy itt is a kandalló alatt volt a titkos feljárás a szobába, melybe ily tüneményes utón lettem átvarázsolva. Valóban úgy tetszett, mintha egy tündérálmot virrasztanék át: egy perc előtt a minden oldalról fenyegető halálveszély, most pedig a szabadulás egy olyan csendes, hozzájárulhatlan helyre, a hol tündérem lakik. Egészen az a sokszor megálmodott tünemény, aki a gránáttá alatt megcsókolt. Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen ajk — és azután az a rögtöni eltűnés, mire körülnéztem, nem láttam őt sehol. jÁmde ezúttal nem volt álom, a mit láttam; egy pillanat múlva hallottam a kastély tornyában megcsendülni a vészharangot: ezen toronyhoz sem leltem soha a feljárást, tehát ez is Viola szobájából volt hozzájárulható. Szegény gyermek; a mint a kastélyban váltott lövésekből megtudta a veszélyt, mely éltemet fenyegeti, elárulta megőrzendő titkát, hogy annak az árán megszabadítson, s csak azután kezdett jelt adni a lakosoknak a veszélyről. Kis idő múlva hallottam a felriadt lakosok zajos közeledtét lakásom felé; azután valami heves dulakodást a tornác alatt, melyből vadászom rikácsoló hangja volt kivehető; azután a rablók káromkodásait, gyér lövéseket, távozó szekerek zörgését, végre a diadalmas jó emberek örvendő hálálkodását; a rablók el voltak űzve. Egy nehéz sebesültet magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy másik holtan maradt ott, kit a törpe vadász szúrt le saját késével. A vakmerő meg merte támadni a lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére sietett. A többi rablót egy év alatt ittamott mind elfogdosták. Ámde nekünk is volt halottunk; a jámbor kapus. Mikor a cselédek lámpát hoztak elő, s annak a világánál az önfeláldozó hü ember véres tetemét felvevék a földről, Viola, mint az anyavesztett madár kezdett sírni, és lebcrult arccal a földre, azt hittem, most igazán megőrül. Én gyöngéden felemelém őt a földről és mondám neki, hogy ezentúl én leszek ránézve az a hü oltalmazó, a kit a megöltben elvesztett, mire reszketve lesüté szemeit, s csak úgy e lezárt hosszú pil-Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. __________________________ Iák alól gördültek elő a könyek. Tehát megérté szavaimat. A ki megérti a szót, ez el is tudja azt tanulni. Egy hó múlt el ez esemény óta, mialatt én abban a munkában fáradok, hogy egy, nem e földről való tündért a mi emberi beszédünkön szólni tanítsak. Munkám sikeréhez közeleg. Most egy rövid kis mondatot tanítok be neki, melyet jól ismer minden ember; utolsó verse igy hangzik: “Isten engem úgy segéljen.” — Ha azt megtanulta, akkor... akkor el fogjuk azt egymással mondani. —VÉGE—------------S'-J £&>.----------ÁLL AZ ALKU . .. Egy pesti emigránst kalandos sorsa a bennszülöttek közé veti, ahol az asszonyt még pénzért adják-veszik. Itt látogatja meg régi üzlettársa, aki érthető módon megütközik ezen a furcsa szokáson. — Te is igy vetted a feleségedet? — Természetesen. De sok bajom van vele. Erről jut eszembe: mit adsz érte? — Semmit. — Rendben van. Legyen a tiéd.-------------------------TÜRELMES VENDÉG — Főur kérem, már éppen háromnegyed órája várok a megrendelt borjuszeletre. — Tudom kérem ... ha minden vendég olyan türelmes volna, mint nagyságod, akkor csupa öröm volna a mi mesterségünk. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — Halk fohász — Irta: Dr. Farkas Imre — Szivemnek van még Ezt a sok jót, Egy-két dala?! Ezt a sok szépet Ne jöjjön meg Legyen időm mét Az éjszaka?! Megköszönni Nék ! Csak lassan Kíméletesen jöjjön Hosszasan szálljon Észrevételen! De, ha majd jön S te mjd ölelj át Készen találjon! Jóságos Istenem!
