Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-09-20 / 18. szám

1964 szeptember 20. Kis Dongó 5-IK OLDAL A FÖLOLVASÁS A kültelki 48-ik számú ma­gyar asztaltársaság, melynek célja a szegény gyermekeket téliruhával ellátni s az okszerű borivás gyakorlásával a mér­­téletességi egyesületeknek tö­­tekvéseit szolgálni, fölolvasás rendezésére készült. Bár a kül­telkeken sokkal több azoknak a száma akik a gyermekekre édeskevés gondot fordítanak és igy azok csaknem ruha nélkül szaladgálnak, azért a 48-as számú magyar asztaltársaság virágzott s évenkint negyven szegény gyermeket öltöztetett föl olyan melegen, hogy azok csak a csikorgó decemberben tudták elviselni s februárban már le kellett a ruhát tenniök. A nagy jövedelmet többféle forrásból kapta az asztaltársa­ság s kugliversenyek, disznó­torok, szüreti ünnepek alkal­mával mindig maradt két-há­­rom szegény gyermekre való a közös pénztárban. A disznótorok változatosabbá tételére elhatározták, hogy egyet fölolvasással fognak ösz­­szekötni. Pusztán a fölolvasás nem vonzott volna elég közön­séget, bár a kültelkeken szere­tik az irodalmat s ha a polgár szalonnát hozat a hentestől, nincs rá eset, hogy el ne ol­vassa a papirost, amelybe csa­vargatva van. Az olvasási kedv hanyatlott is némileg oda­kint, mióta a hentesek és bol­tosok régi adóintézi cédulák­ba és foglalási ivekbe pakol­nak s ha a közoktatásügyi mi­niszter (vagy ki?) idejekorán lépéseket nem tesz ebben a do­logban, a nagy rombolást a kültelki népben semmiféle nép­iskolával helyre nem ütik. Tehát disznó és fölolvasás. Disznó volt készletben elég, de fölolvasó nem igen. Bennszü­lött fölolvasó alig érdekelte volna a közönséget. Valami híresebb emberre volt szükség, akiről a lapok tudomást fog­nak venni s aki egyúttal sze­reti a disznóhust, mert a va­csora csak ebből áll. Az elnök azt indítványozta, hogy kérdő levelező lapokat intézzenek az összes hazai élő Írókhoz, hogy szeretik-e a disznóhust? Azok közül aztán, akik igennel felel­nek, ki kell választani a leg­jobb nevű embert. Az indít­ványt zajos, általános helyes­léssel fogadták s aztán titkos szavazás utján egyhangúlag elvetették. Az elnök csikorgat­ta hamis fogait s már éppen le akart köszönni, mikor a titkár indítványozta, hogy hív­ják meg Csurdig Tódor ismert közgazdasági szakírónkat, a “Kereskedelem és humor” ci­­vü heti lap szerkesztőjét, aki­ről biztosan tudja, hogy a “Kispipában” egy este öt nagy sertéskarajt evett meg. Ez döntött. Csurdig Tódort meghívták és ő el is fogadta. Egy komor téli estén egylovas omnibuszon ki is hajtatott, magával vivén a minisztériu­mok zárószámadásait, melyek bizonyítékul szolgálnak a föl­olvasás adataihoz. Mikor a terembe lépett, a kültelki zenekar zajos tussal fogadta. Körültekint: hatvan komoly ember ül egy sztal kö­rül, valamennyi előtt papiros és plajbász. Egy őszbe csava­rodó öreg ur kést és hosszú botot tartott a kezében s te­kintetét várakozásteljesen sze­gezte a fölolvasóra. Csurdigot meglepte ez a fogadtatás s na­gyon örült, hogy oly fogékony közönségre talált, mely jegy­zeteket csinál, hogy el ne feled­je a hallottakat. Az elnök az asztalfőre ültet­te, Csurdig megköszönte és to­rokköszörülések után elkezdte: Fiume, mint kereskedelmi empórium. Mottó: Viribus unitis. (Itt Csurdignak meg kel1 tt állani, mert a hatvan err er egyhangú éljenzésbe tört ’ s aztán a papiros fölé haj' /a, gyorsan jegyzett. Az ősz e oer reszkető kézzel rovásokat tett a botra.) Uraim! Fiume, (mozgás) mindnyájunknak büszkesége, Adria gyöngye, nagy gondot okoz mindnyájunknak. A ma­gyar kormány is bátran el­mondhatja: Post equitem sedet atra cura ... (Hosszantartó élénk helyeslés és jegyzés.) Mert neki igazán atra curája... (tartós mozgás) az, hogy mi­kép rendezze e városnak az anyaországhoz való viszonyát. A politikai konstellációk olya­nok ... (taps és jegyzés. Csur­dig bámulja a hatást.), hogy a végleges rendezésnek ezer aka­dály van az útjában. De el­csüggednünk nem szabad: e dologban pártkülönbség nélkül minden hazafi támogatni tar­tozik a kormányt, a jövendő nemzedékek érdekében. (Csur­dig fölpillant, mély csend, és mozdulatlan, Írásra kész ke­zek.) Én részemről csak azt ajánlanám a minisztériumnak, hogy fogadja meg a klasszikus latin filozófus... (élénk he­lyeslés) azon mondását, Quid­quid agis, prudenter agas, et respice fi:nem... (visssiatart­­hatatlan dörgő taps. Az elnök kezet szőrit a fölolvasóval. Az ősz rovásos könnyeit törölge­­ti.) mert meggondolatlan lé­péseknek súlyos konzekvenciái (helyeslés) lehetnek. A fiumei oppozió, uraim, teljesen a ne­­gáció terréniumán operál... (Tapsvihar és élénk jegyzés.) Nemcsak a horvátok mozog­nak, hanem Italia irredenta is nyújtogatja polipkarjait . . . (Élénk tetszés.) s oly nagy a demoralizáció, hogy már nyíl­tan tagadásba veszik a vakme­rők, hogy Fiume separatum sacrae regni coronae adnexum corpus volna ... (Szűnni nem akaró éljenzés és kendőlobog­­tatás. Hosszas jegyzés, összesu­­gás. A rovásos bácsi lihegve ró a botra. Csurdig hajlong.) de mi szembeszállunk ezzel a flag­­ráns injuriával (élénk moz­gás) s nem szűnünk meg joga­ink konfiskálása (mozgás) el­len protestálni. (Élénk moz­gás.) E bevezetés után t. uraim, engedjék meg, hogy közelebb­ről megvilágítsam a témámat. (Tap s.) Fiume emelkedése causalis nexusban van Trieszt hanyatlásával. (Zajos éljen­zés.) A konkurrencia a két ri­vális közt (hosszantartó taps) már is oly koloszális (mozgás) arányokat öltött, hogy elmond­­hatjus a francia monarhával: C’est la guerre. (Hosszantartó taps, sokan a ceruzájukat he­gyezik.) De ha a magyar kor­mány el van határozva, hogy az eddigi tarifa-politikát (tet­szés) szilárdan követi s szük­ség esetén a végletekig elmegy, akkor a kommerciális és in­­dusztriális érdekeink (élénk helyeslés) miatt nincs okunk az aggodalomra, s Fiume, mint kereskedelmi emjórium (moz­gás) föl fog virágozni. Barbár indolencia, hogy ne mondjam apathia (zugó taps) volna ré­szünkről, ha e patriotikus Lapképviselóket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN FELVESZÜNK. IRJON FELTÉTELEKÉRT. munkában oppoálnánk ... (Ki­törő taps. Csurdig a verejtéket törli homlokáról és kipirulva tekint körül. Ily forró érdek­lődésre, lelkes közönségre nem számított. Számadatokkal is­mertetvén Fiume forgalmát, igy fejezi be a fölolvasást:) A Quarnemo (tetszés) partjait megtartani hazafias kötelessé­günk uraim. Ettől nem tágí­tunk, mindezt hangoztatjuk, ha végigtekintek e lelkes cso­porton, mely eszméimnek tap­sol, azt hiszem, elmondhatom, anélkül, hogy locus commu­nist mondanék (zajos taps), miszerint longus post me ordo idem petentium ... (Szűnni nem akaró tombolás.) Engedje meg a magyarok Istene, hogy a magyar tenger gyöngye ma­gyar legyen és mienk legyen örökre. (Méla csend. Egyetlen tenyér se mozdul. Csurdig bá­buivá néz híveire. Végre föláll és meghajtja magát. Néhány téveteg éljen.) A hatvan ember mind papi­rosára hajol s ceruzájával se­besen számol. Tompa morgás uralkodik a teremben. Végre fölnéznek mind és egyhangú­lag kiáltják ez elnök felé: Nyolcvan három. Csak a rová­sos bácsi nincs még készen a botjával, de végre ő is fölpil­lant s helybenhagyólag int. Ekkor az elnök fölkel s a követ­kező szókra nyílik ajka: Tisztelt fölolvasó kartárs! Köszönetét mondok önnek az igazán sikerült fölolvasá­sért, mellyel társulatunk ne­mes célját oly hatásosan elő­mozdította. Csurdig szerényen meghajolt.) Az ön feje fölött lógó alapszabályaink 4-ik pont­ja igy hangzik: Az asztaltársa­ság helyiségében kimondott minden egyes idegen szóért egy hatos büntetés fizetendő a közös pénztárba. Minthogy pe­dig uraságod 83 idegen szót szíveskedett kiejteni, szegény gyermekeink javára ezennel 8 forint 30 vasat legyen szives lefizetni a mondott jótékony célra. Figyelmeztetem egyút­tal, hogy alapszabályaink utol­só pontja ez: Ezen alapszabá­lyok nem ismerésével senki sem védekezhetik. Csurdig Tódornak elállt a a lélekzete, de mint gavallér­ember nem tehetett egyebet, mint hogy fizetett, mint a kö­les, 8 forint 30 vasat. Az este történt rajta először életében, hogy a disznóhustól gyomoiTcntást kapott. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. Istenhez — Irta: Viharos Viktor — A megnemértés épit gátakat itt a földön. Bűn, harag, istentagadás mocskol, Uram, mutasd meg Magad! Felhővé lett az ateizmus, eltakarta fénylő Arcod! Árnyék borult a földre ... éjszakában vívunk harcot. Éjszakában, ember ember ellen, tépjük, marjuk egymást szüntelen a megnemértés épit gátakat... Meddig?! Uram, Tőled kérdezem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom