Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-09-20 / 18. szám

2-IK OLDAL Kis Dongó 1964 szeptember 20. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: Történetek egy ócska kastélyban — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) A jámbor fiuk kotródtak, épen csak a bohókás kapus maradt hátra a szobámban: bizonyosan azt akarja tudtom­ra adni, hogy “az ur, pokolban is ur”. Én majd bizonyltom ne­ki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt. Az én bohókás öregem azon­ban nagy meglepetésemre, fel­hagyva katonás magatartásá­val, odajött hozzám, megfogta a 'kezemet, megcsókolta, s előt­tem egészen szokatlan átvál­tozott hangon kérdezé: — Miért akarja ezt a helyet elhagyni? — Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van? Terhére van önnek? Neheztel érte? Én alig birtam magamhoz térni a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú. — Nekem úgy tetszik, mint­ha te most egészen más han­gon beszélnél, mint egyébkor. — Igen uram. Hallgasson meg; elmondok önnek min­dent, s akkor úgy hiszem, so­kat meg fog érteni, a mi ed­dig különösnek tetszett, s ha megértette, nem fogja elhagy­ni a kastélyt. Az ember olyan válogatott szavakban beszélt, hogy én ■önl-ónytclen m c g' J: i r á ltam, hogy üljön le, a mit ő el is fogadott. Szivdobogva vártam mit fog mondani? Néhány szavából azt kellett hinnem, hogy ez az egész kastély titkát tudja, s engem csak ez gyó­gyíthatott meg. Az eddig oly dőrének látszó arc vonásai egészen át vol­tak alakulva; tulajdonképen tán az én hibám volt, hogy azokat eddig is másformáknak láttam s elhagytam magamat ámittatni bolondos beszéde ál­tal. — A megholt grófnak volt egy titkos szerelme, a mi igen szerencsétlenül végződött. — Hibásak voltak mind a ketten: a nő is, a férfi is; a világ nem Ítélt felettük, mert el tudták azt titkolni, most pedig már Ítél felettük az, a ki mindnyá­junknak ítélő bírája az égben. A gróf legalább a gyermekben akarta helyrepótolni hibáját, ki, amely órában született, a másik órában már árva volt. A gróf ide vette őt magához, s az volt a szándéka, hogy azt itt fogja neveltetni, s törvényes gyermekévé fogadja. De nem engedte neki a bölcs. Minden­ható, hogy itt e földön leró­­hassa adóját; csodálatos, so­ha - ember - nem - halottá módon gátolá meg őt e szán­dékában: — a leány felnőtt szépen, de soha sem tanult meg beszélni, hanem a helyett csak énekelt, mint a madár.— Nem volt siketnéma, mert a legcsöndesebb neszt is meg­hallja, s lám daloni tud; de szót nem mond ki soha, csak énekel; mint a kis madárnak az erdőn megvan a maga hangja, a mivel örömét vagy szomorúságát adja tudtára azoknak, a kik nyelvén érte­nek, a mint meg tudja az ér­tetni magát, ha párját szerel­mesen híja, vagy ha veszede­lem fenyegeti; épen úgy tudja ő is énekhanggal értetni meg magát. — Oh a szegény gróf­fal mi sokat tanultuk ezt a be­szédet, s én már tudom, hogy mit beszél? A gróf egyedül én velem közölte minden titkát. Mi oka volt rá? mi részem volt nekem e szerencsétlen törté­netben, azt nem szükség más­nak tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már tiz_ éves volt: “ha én meg találok hal­ni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyim, mi fog történ­ni vele? bizonyosan azt fog­ják mondani, hogy őrült; pe­dig nem az: hiszen természetes esze, jó szive, ragaszkodása van, ki tudja találni az ember gondolat]át! akkor berekeszti'k valami tébolyodottak házába, elzárják, kinozzák, valódi őrül­tet csinálnak belőle, mit te­gyek vele?” Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy leánya végett saját kas­télyából csinált őrültek házát, összekereste a vidéken távol­ról, közelről a falu bolondjait, a tiszttartót magát valóságos Szerkesztői üzenet SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPRA rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. őrültek házából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi kö­zött az egyetlen ember, a ki­nek mind az öt érzéke rendben volt, hanem épen én űztem azért a legtöbb bódultságot, hogy hire menjen. És azután éjjel-nappal vesződött, türel­mesen, álmatlan gondok közt a szerencsétlenekkel, lassan­­kint csendes, szófogadó em­bereket csinált belőlük, úgy, hogy utoljára nem volt egy cselédje sem, a kit valami el­mebajból ne gyógyított volna ki. Oh én azt hiszem, hogy ha van valami módja annak, hogy halandó ember a más­világi bünhődésből még e föl­dön leszolgáljon, a gróf meg­találta azt, mert az ember­erőn túl járó munka volt, a mit ő elkövetett. S miért tette ő mind ezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom után itt lakhatást biztositok, örö­köseim közül senki sem jön ide lakni; a kastélyt sem bérbe, sem örök áron meg nem veszi senki; kénytelenek lesznek végrendeletem szerint cseléd­jeimet ott tűrni, s kinek lenne rajtam kívül elég lelke, csupa merő őrültekkel lakni egy ház­ban? — Bizony mondom, hogy nekem sem lett volna, ha elő­re tudom. — Megvallom uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon számítottam rá, hogy két hónap alatt el fogja hogy­­ni a kastélyt. Ez a kastély úgy van építve, hogy valami titkos 'űrnácokon keresztül minden szobát össze lehet járni, a nél­kül, hogy valaki az ajtóra ke­rülne. Többet én sem tudok. Arról, hogy ez miként van ren­dezve, nincs tudomásom; azt egyedül Viola tudja. — Mit? viola? (annyira el voltam merülve, hogy valami virágot képzeltem, a ki tudja, azután vettem észre magamat, hogy az a leány neve: — úgy képzeltem, hogy az nagyon il­lik hozzá). — Ezen az utón rendesen ki szokott jönni Viola éjjelenkint az udvarra; én készen tartom szükséges élelmi szereit, azo­kat átveszi tőlem; ha én meg­halnék, a tiszttartó gondos­kodnék róla. Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s meg­döbbenve vettem észre, hogy a szegény leány, a helyett, hogy félne az idegentől, ki apja kas­télyát megvásárolta, s őt ab­ban mintegy fogva tartja: úgy ragaszkodik hozzá, úgy sóhaj­­toz, úgy nyögdécsel, mikor fe­lőle kérdezősködöm; hát még, midőn azt adá tudtomra, ke­zeivel, arczával mutatva, hogy ott szokott ülni, mikor ön al­szik, hogy lábainál virraszt; ön ezt talán nem is tudta ed­dig. — Oh, igenis jól tudtam. — Eddig nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma éjjel ijedten jött hozzám, és sirt, és a haját dúl­ta két kezével, úgy kétségbe volt esve; én el nem tudtam JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 találni mi lelte? Hogy azután kissé nyugodtabb lett, mutat­ta arczával, szemeivel, hogy a mig ön aludt, ismét oda lopó­­zott, és az Isten bocsássa meg neki, önt álmában megcsóko­­lá. — Azt a gyöngéd, reszke* teg mosolygást én le nem tu­dom Írni, a mivel azt kifeje­­zé; azután ijedten eltakarta arczát és térdre esett, kezeit összetéve esdekelve nézett re­­ám, olyan hangokat nyögve, a milyenekkel a szárnyaszegett madárka könyörög a vadász­nak, hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola azért könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson meg neki, soha sem fogja önt többé háborítani, még énekével sem. Meglesz csöndesen a háznál, észre sem fogja ön venni többé ittléteiét: csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig azért könyörgöm ön­nek, jó uramnak, ne hagyja el ezt a kastélyt, tudja most már egész titkát: mi itt úgy szeret­jük önt mind; senki oly jól nem tudna bánni e szegény boldogtalanokkal; — ha ismét idegen kézre kerül, ki felel annyi eJyesaefé tólekért? — Igaza van, öreg. Meggon­doltam, itt maradok. — Én ugyan nem hiszem, hogy Violát ön többé meglát­hassa, de ha véletlenül még is találkoznék vele, legyen irán­ta azon kímélettel, a mivel a szerencsétlenségnek tar tozik minden derék ember. Én csak azon vettem észre magamat, hogy a kapusom­mal barátságosan kezet szorí­tok. — Hozzá vagyok már szokva minden rendkivüliség­­hez. Miután megnyugtattam a felől, hogy nem fogok elszök­ni a háztól, s Violára sem ha­ragszom, egyúttal felmentet­tem őt az alól, hogy mikor velem találkozik, bohókás sze­­r e p é t gyakorolja előttem, minthogy úgy sem hiszek már abból semmit, hogy az ur po­kolban is ur: ez csak olyan mendemonda. Két hónapig hangját sem hallottam az én tündéremnek. (Folytatás a 7. oldalon.) Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. —■ Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szük­ségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5, egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Kiagyalok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom