Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-09-05 / 17. szám
2-IK OLDAL 1964 szeptember 5. Kis Dongó A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: Történetek egy ócska kastélyban — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) Ez még legjobb. Tehát szakállas farkas, a ki kis gyerekek húsával él: jó hát rám nézve, hogy már nagy gyerek vagyok. Egy szóval, senki sem tud felőle semmit. Néha megkisértettem, hogy alvónak tettetem magam. Hasztalan: a mig valósággal el nem aludtam, meg nem jelent; sőt mintha kitanulta volna fortélyomat, hagosan kacagott rajtam. Hogy hol kacagott? azt meg nem tudtam magamnak magyarázni. Valahol nagyon közel hozzám. ítélje meg akárki, hogy nem volt-e elég okom arra, hogy megőrüljek? ■ De még több okom is lett. Minthogy mindig felőle gondolkozom, kénytelen vagyok képzeletemben valami képet alkotni felőle. Annyira vittem, hogy már egészen magam előtt tudom őt látni; a mit ki nem egészítettem, azt hozzá álmodom, s azután képzelődöm és álmodozom egy képről, a mit soha sem láttam: valóságos őrült vagyok. Magas karcsú alaknak képzelem őt, hajló, simuló termettel; szőke hajának kell lenni, hosszú földig érő szőke hajának, a mi ragyog, mint az arany, mikor szétziláltan rásüt a nap; fehér, halavány arca lehet, melynek átlátszó zománcát a vér semmi pirja sem teszi elevenné; vékony sötét szemöldök, hosszú fekete szempillák alól rejtelmes tűzzel világitnak elé zafirfényü mélázó szemei; ajkai vékonyak, finomak, halvány rózsa színével rajzolva. Aztán rendesen álmomban ott szoktam őt magam előtt látni. Azt mondják, hogy bolond ember, aki az álmát elbeszéli másnak. Hiszen én nem is állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy bizonyosan tudom, hogy a mint elalszom, rögtön megjelen előttem ez a kettős kép: a való alakja odalép hozzám és néz rám szótlanul, mozdulatlanul; mig az álomban látott beszél velem, meséket mond, jár-kél velem; szavaimra hallgat, ha rá nézek, elpirul; ezért én alig várom, hogy az éjszaka 'következzék, hogy lefeküdjem, hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik fele. Nappal ugar alá szántok, répát ültetek, béresekkel veszekszem, barmok lábát kuruzsolom, azt hiszik, a legtüzesebb gazda vagyok; pedig alig várom, hogy bezárkózhassam, lefekhessem és járjak a tündérek után. Sokszor feltettem magamban ébren, hogy ha még egyszer álmomban összejövök vele, megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem, hogy jöjjön el ébren is hozzám. Erre a gondolatra sem jönne valami nagyon okos ember. — Hanem természetesen álmomban el szoktam azt felejteni, a mit ébren feltettem magamban, s a szerelmi vallomással rendesen elmaradok. De egyszer mégis annyira tudtam fokozni ezt az erőtvevő álomjárást, hogy egy álmomban eszembe jutott határozatom. Ott ültünk egymás mellett egy szép gránáttá árnyékában; előttünk a végtelen tenger terült, a nap, mely a fényes levelek miatt nem süthetett reánk, tükréből, a tengerből, vetett világot szép tündérem arcára, ami azt még tündéribbé tette. Én nagyon örültem neki, hogy tehát Magyarországon már tenger is van és granátfaerdő. A gránátalma különben igen szép gyümölcs, de nem valami nagyon sok megenni való van rajta; ha az ember felmeszti, apró áfonyaforma szemecskéket talál benne, pirosakat, mint a gránát; ezek megenni valók. Apám ilyet is árult sokat, azért ismerem jól. Én egy gránátalmát felmetszettem, s ilyen cselszövényt gondoltam ki vele. Elébb egy szem magot tündéremnek nyújtottam, ő megizlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyu. Ekkor egy másik szemet ajkaim közé szorítottam, úgy hogy a piros szem kilátszott közülök, s azt mondám neki: — Lásd, emez édesebb, vedd fel. Gondolhat ki ilyen ravasz furfangot az e nber máskép, mint álmában? 3h ébren a világért rá nem jöttem volna erre. Az én tündérem mosolyogva hajolt oda hozzám, rám nézett szelíden azokkal a kéklángu szemekkel s mindig közelebb hajolt hoszám, hogy ajkaival elvegye számból a számára nyújtott granátszemet; mindig közelebb, egyszerre forrón tapadtak ajkai ajkaimhoz, a hogy nem szellemek, nem álomképek, hanem igazi emberek csókolnak; én magamon kívül a mondhatatlan gyönyörtől ölelém őt ál hirtelen két karommal, és abtan a pillanatban egy éles siko: tás ébresztett fel álmomból. Nem, ez nem ehetett mind álom; ez valódi csók, valódi ölelés, valódi sikoltás volt. És még sincs itt senki. Egy gondolat villant át agyamom; felugrottam fekhelyemről: a kandallóhoz futottam.— Akkor szégyene] tem azután csak el magama ;, azt képzelni, hogy tündérem a kürtőn jár be! pedig az nem is lehet: a kandalló most is tele hamvadó parázszsal, 5 azonfelül a rosta-lappal is el van zárva. . Álmodtam hát. riindept, vagy. meg vagyok igazán őrülve, vagy csakugyan vannak tündén lények, a kiket egy hang láthatlanná tesz, más csillagzatba Nem tudok rá Szerkesztői üzenet Küldje be rokonának, barátjának vagy ismerősének címét és mi ingyenes mutatványszámot küldünk részére. Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5, egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. egy pillanat visz át? felelni. Csák annyit tudok, hogy szivem most is dobog az öleléstől, ajkam most is ég a csóktól. A mint kioltotjt lámpámat újra meggyujtottam, s elkezdtem szobámban lázasan alá s fel járkálni, egyszerre egy idegen tárgy tűnik szemembe. Egy kis himzett cipő ágyam előtt. Oly keskeny, oly finom, oly parányi, hogy az talán nem is földönjáró láb, a mi ezt viseli. Tehát végre mégis bizonyítványom van rá, hogy ő itt járt, innen futott el, siettében egyik cipőjét is elvesztő, s nem ért rá azt felvenni. És mind ez tagadhatatlan, mert hiszen olyan igaz, hogy ez itt a kezemben nem más, mint papucs, mint a milyen igaz, hogy élek és nagyobb igazság kedvéért egy 'korsó hideg vizet öntök végig a fejemen. De azután mégis csak oda kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren, ez is csak álom, az ember sokszor álmodja, hogy felébredett, s másféle álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó parányi portékát, ezt a bábuzni való cipőcskét elzárom ide a fiókomba, de bizonyos vagyok felőle, hogy reggelre még sem lesz itt; mert hiszen sokszor álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt talált, elzárta Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. vasas ládába, hogy mire felébred, ott találja, az ember álmodik ilyen furcsákat elégszer. Ez is ilyen furcsa álom. lesz bizonyosan. Erre aztán megint lefeküdtem s szokásom ellenére addig aludtam, mig Louis el nem kezdett dörömbözni az ajtómon, hogy nyissam már ki: tiz óra lesz. A szegény fiú megijedt, azt hitte felakasztottam magamat, s már rám akarta törni az ajtót. Alig nyitottam fel a szemeimet, első dolgom volt Íróasztalom fiókját kinyitni, hogy megtudjam, ébren láttam-e valamit, vagy álmomban! A kis himzett czipőcske — most is ott volt, azon módon fehér csipkeszegélyével, piros szalagjaival; egy éj viola, meg egy lepke volt rá hímezve finoman. Attól a perctől fogva nem volt maradásom többé ebben a házban. Egész nap mindig egy megfej thetlen talányt üldözni gondolataimmal, éjjel és nappal mindig egy kép után szaladni, mely soha sem engedi magát elfogni; ez a legegyenesebb ut volt arra, hogy magam is kompániába álljak ezekkel a furcsa emberekkel, a kiket a néhai ur ide gyűjtött maga körül. Nem! Ennek végit kell szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de nem nekem való. El fogom hagyni a kastélyt, visszamegyek Pestre, kiadom a jószágot haszonbérbe, vagy rá bízom a tiszttartóra az egészet, azt adjon belőle, a mit akar. Felhivattam cseléd eimet, megmondtam nekik, hogy itt hagyom őket; a fizetéseiket, azonfelül, a mit a gróf hagyománya biztosit számukra, tőlem is meg fogják kapni egész évre; hanem már most menjenek és ne bámuljanak rám. (Kezdtem abba az igen szeretetreméltó k e délyállapotba esni, a mikor az ember mindenféle ábrázatot gyűlöl látni.) (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezö 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555
