Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-08-05 / 14-15. szám

1964 augusztus 5. 5TK OLDAL Kis Dongó A REFORMER A mi vármegyénkben van egy járás, melyhez tizenhat község tartozik, de melynek nincs egy arasznyi vasútja se. Mikor a körorvosi állásokat szervezték, ennek a tizenhat községnek, Cigánd központtal, adtak egy doktort. A Patássyak ócska kúriáját megvették, ki­­reperálták, orvosi lakásnak kinevezték és pályázatot hir­dettek. Pályázó annyi volt, mint a köles; a főispán kiválasztotta (mivel hogy megyei fiuk erre a pályára nem adták magukat) egyik szomszéd vármegyebeli bérlőjének a fiát és kinevezte. Ellenzéki újság nem élhetvén meg nálunk (mivelhogy hiva­talos hirdetéseket nem kapott), senki sem bolygatta a kineve­zést. A doktor bevonult Cigánd­­ra, a Patássy-házat világoskék­re, az ablakfákat pedig zöldre festette és elkezdte magát ke­ményen unni. Ki hallott olyant a mi Om­­poly-közi falvainkban, hogy ha az ember beteg, orvost hivas­son? Azelőtt csak egy doktor volt az egész vármegyében és sokkal kevesebb ember halt meg, mint manapság. Ezt ná­lunk minden paraszt vallja. Az ember nem a betegségtől hal meg, hanem mert már olyan a természete, hogy meg kell halnia. Ha beteg, ott van­nak a javasasszonyok, minden jfalunak a magáé; ha ezek ki nem kenik és izzasztják az em­berből a nyavalyát, akkor már a herkó páter sem segit rajta. A mi doktorunk néha csak azért rázatta magát három óra hosszat, hogy meghalni lásson egy embert, a kit, ha idejében hívják, könnyen meg lehetett volna menteni. Két hónapi praxis nem ho­zott neki annyi pénzt, hogy a fönt emlitett festés költségei bejöttek volna. Azért tehát egy napon be­csukta a boltot és elpályázott egy fővárosi kórház csöndes berkeibe. Még csak a főispán^ nak sem mondta, hogy: köszö­nöm. Úgy vélekedett, hogy nincs mit megköszönni. Újabb pályázat és kinevezés. A má­sodik orvos másféle Ízlésű em­ber lehetett, mert a házat fes­tette zöldre és az ablakot ha­lványkékre. Egyébiránt minden maradt a régiben. Ha beteghez hívták, roppant buzgalommal ment és irta a hosszú recepteket, melyeket a nép (túl akarván járni a dok­tor ur eszén) sohasem csinál­tatott meg. Szerkesztői üzenet SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPRA rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. A szerencsétlensége az volt, hogy nagyon kompromittálta magát egy sikerült operáció­val. A részeges Keszte Pálon ke­resztül ment a szekér és a jobb lábát teljesen összezúzta. A doktor ezt pompásan meg­operálta, vagyis levágta, s az ember négy hét alatt teljesen meggyógyult. Kivéve, hogy a jobb lába hináyzott. Milyen pokoli lármát csa­pott Keszte e miatt! Hogy ő a világ csúfja lett. Hogy már ő most elmehet koldulni. Hogy mikor ő a komáját a szent-isá­­nyi búcsún fejbe kólintotta, az urak négyheti börtönt mértek rá, pedig a komájának semmi baja, sőt azóta vissza is kólin­totta. Hogy neki az egész féllá­bát levágta a doktor, és mégis szabadon jár, semmi baja sincs, még a nép fizeti a hóhérságai­­ért. Ez a nagyszájú ember, a ki ettől kezdve a közrészvétből urasan megélt, elüldözte közü­lünk a második doktort. A har­madik nem meszltette a házat, sem az ablakokat. Ennél több esze volt. Sejtette, hogy egy krajcárt sem érdemes belefek­tetni a vállalatba. Hanem el­határozta, hogy szigorúan fog­ja venni a népet. Hisz volnának közegészségügyi törvényeink, melyeket tudós embernek hoz­tak ott fent Budapesten. És el­kezdte följelenteni azokat a parasztokat, a kik későn hív­ták a beteghez, a mikor segí­teni már nem lehetett. A me­gyei hatóság persze kénytelen volt a föl jelenteiteket megbün­tetni. Egyéb sem kellett. A mi dok­torunk négy hét alatt oly nép­szerűtlen lett, hogy vasvillára kaptak az emberek, ha egy fa­luban megjelent. A házát két­szer föl akarták gyújtani és csendőrfedezet alatt kellett szegénynek nyájas és kellemes kis vidékünktől búcsút venni. Ekkora már olyan rossz hire volt a cigándi körorvosi járás­nak, hogy pályázó sem akadt rá. Végre az urak összeálltak. Orvos nélkül nem lehetünk el. Mit szólna hozzá a civizált vi­lág? Szégyenfoltja lennénk a vármegyének Hát mit csinál­junk? Adjuk össze magunk a pénzt. Ezernyolcszáz forintot biztosítunk neki, ahhoz a há­romszáz forint körorvosi fize­tése és szabad lakás. Ezért csak meg fog maradni valaki. Le is jött a nagy bőkezűség­re Budapestről egy elegáns fia­tal orvos és elfoglalta a több­ször emlitett és ugyanannyi­szor átfestett cigándi házat. A salugátereket barnára, a há­zat szürkére festette: ez már bízott a jövőjében. A három­száz forint körorvosi fizetését egyszerre megkapta, s a köz­birtokosság kijelentette, hogy aratás után az aláirt és garan­tirozott fizetésből hatszáz fo­rintot kifezetnek neki. Egész nyugodtan, minden segítség és maga megerőltetés nélkül fogott a gyógyításba. A parasztokat jobbára úgy gyó­gyította, hogy patika nem is kellett. Egypár kificamodott lábat a helyére húzott, a bírót öt liter borért rávette, hogy a nyakán levő daganatot operál­ni engedje, a mi fényesen és közbámulatot keltőleg sikerült és a doktor jó hírnevét emelte. A hideg spriccerezést és a ta­rokkozást a végtelenségig bír­ta. Szóval, nem volt kellemet­len ember és a doktorkodást, a hol muszáj volt, a helyi vi­szonyokhoz alkalmazta. ő maga is meg volt eléged­ve az állapottal s állandóságra számított, a mi abból is kitűnt, hogy a háza körül uj kerítést csináltatott. Egy ízben a megye székhe­lyén az alispánnak arról pa­naszkodott, hogy rendkívül sok a hideglelős, lázas beteg a nép közt. — Azt nem csodálom, kedves öcsém, hisz a maga tizenhat faluja csupa viz közt fekszik: a Tisza, Ompoly, Szittnya, Bé­­kény és Orotva. Ez valameny­­nyi kiönt tavaszszal. A fiatal orvos gondolkodóba esett. De ettől kezdve, ha ko­­csikázot/’ a járásában, nagy fi­gyelmet szentelt a vidéknek és behatóan tanulmányozta az ár­területeket. Mint a villám csapott le egy­szer a doktor a vármegyére. Megérkeznek a budapesti új­ságok és azokban a tudósítás az országos közegészségügyi egye­sület évi közgyűléséről. Ezen az előkelő helyen a mi doktorunk­nak egy értekezését olvasták föl, ez alatt a cim alatt: Az Ompolyköz egészségügyi mizériái. Tudják, mit akart az a kül­földi gézengúz ember? Sem többet, sem kevesebbet, mint hogy az Ompolyt, Szittnyát, Békényt és Orotvát sürgősen szabályozni kell, mert mig ez meg nem történik, az Ompoly­köz fészke lesz a hideglelésnek. Szeretettel kérjük ha hátralékban van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Micsoda? Ez az ember nya­kunkra akarja hozni a kor­mányt, a mérnököket? Zümmögött a megye, mint a méhkas. Pilisy Boldizsár hatalmasat ütött az asztalra a cigándi szer­dai tarokk alkalmával. — Hol az a fráter? — dörög­te egy megkontrázott és elve­szített pagát ultimo után. A boldogtalan doktor épp ak­kor botlott be. Halotti csend fogadta. Pilisy bácsira nézett mindenki. Az öreg kevert, emeltetett, kitette a skartot, aztán metsző hangon igy szólt: — Aztán mennyibe kerülne az a kis vizsabáloyzás? — Óh, körülbelül másfél millióba, — felelt szolgálatké­szen a doktor. — Biztos? — Ki van számítva. — Hát már ki is számították? — óh, az nem nehéz. — De annál nehezebb fizet­ni, — csikorogta Pilisy. — Játszszál egy túrát helyettem, Bálnay. Ezzel odaadta a kártyát Bál­­naynak és bement Körmendy­­hez, a közbirtokosság elnöké­hez. — Te Miska, mennyit Írtam én alá ennek a jöttment kilór­­gusnak? — Kétszáz forintot. — Visszavonom. — Te is? Hisz akkor már alig van valamije. — Jót állok, hogy holnap már nem lesz semmije. . . . Úgy is történt. Az om­­polyközi intelligencia mindent visszavont, a. doktor pedig még aratás előtt megszökött. Úgy kell neki, minek avat­kozik olyan dolgokba, a mik­hez semmi köze sincs.------------------es-,----------------------­KIRE HASONLÍT Nagy a büszkeség a család­ban. Egy new-yorki klinikán világra jött az újszülött, akinek immár nem lesznek kivándor­lási gondjai, hiszen amerikai állampolgár. A rokonság körü­­állja az újszülöttet: — A szeme szakasztott apja. — Az orrát az anyjától örö­költe ... Közben a mama kiemeli aa ágyból a csöppséget és úgy gyönyörködik benne. Ekkor a szoba sarkából fel­­visit Pimpike hangja: — Élőiről a Pistire hasonlít, hátulról meg az egész családra. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom