Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-02-05 / 3. szám
4-IK OLDAL 1964 február 5. Kis Dongó Csoda a fogolytáborban KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KÍS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. A foltos ünneplőnadrág Az első világháború alatt az ur 1917-ik esztendejének 1918- ba forduló télen a krasznajarecskai fogolytábornak voltam lakója Kelet-Szibériában. Körülbelül kéterzen voltunk ott magyarok és osztrákok. A cári birodalom felbomlóban volt. Régi őreink faképnél hagytak minket. Az éhalál fenyegeti valamennyiünket, annál is inkább, mert — hadifogolyszokás szerint — gyűlöltük egymást veszettül. Ettől persze nem lakott jól senki. Éhesek voltunk. Dohányunk se volt egy szem se, pedig a dohány hatalmas vigasztaló a fogságban. Mindjárt a remény után következik. Egyszer egy százados rohant hozzám és elmesélte, hogy Csalinger őrnagy feketét ivott a kávéházban! A kávéház egyébként egy asztalból és két deszkából állott, a kávé pedig égetett kenyérhéjból készült. És még azt is mondta a százados, hogy egy kanál cukrot is tett Csalinger a kávéba. Utána pedig rágyújtott. “Mondd, — sziszegte a százados, — nem kellene azt az embert eltenni láb alól?” Nemsokára elterjedt a hir az egész táborban, hogy olyan elvetemült, sötét gonosztevők vannak köztünk, akik esznek. Sőt vannak egyesek, akik valósággal dorbézolnak b u v ó helyeiken az eldugott élelemből. Az ilyen hírektől aztán mindenki ölni akart. Gondolatban egyébként már régen kiirtottuk egymást. Idáig jutottunk. * # * Ebbe az agyonkoplaltatott és gyűlölettől lihegő társaságba egy szép napon úgy csapott bele a spanyol influenza, mint a mennykő. A tábor háromnegyedrésze ágynak esett egy és ugyanazon a napon és a zörgőcsontu testekét durván rázta a láz. Se orvoság, se orvos. És ekkor valami furcsa dolog történt. Azt hiszem, hogy csoda. Ezek a beteg és gonosz farkasok egyszercsak szeretni kezdték egymást. Szeretni! — úgy, ahogy mondom. Az egészségesek olyan önfeláldozással kezdték ápolni a betegeket, mintha csak testvéreik lettek volna. A százados éjjelenkint a szemét se merte lehunyni annak az őrnagynak az ágya mellett, akit az előbb agyon akart ütni. Sőt eszébejutott, hogy van még három amerikai tej'konzerve egy kéménybe elfalazva s azonnal elő is kaparta őket. A láztól lehigő Csalinger cukros tejet kapott. És egyszercsak nem éhezett senki. Elképzelhetetlen r e j t e khelyekből előbujt a rizskása a kétszersült, a szárított hal. Az óriás konyhában meg dohogni kezdett a tűz, a bádog szamovárokban zümmögni kezdett a viz. Valódi orosz tea gőzölgött a konzervdobozokból fabrikált kávéscsészékben és vigan karikázott fölfelé a cigarettafüst. Aztán a cipősarkakból kibújt néhány aranypénz, a kínai köpenyek csücskéből pedig néhány dollárbankó. És akadt fiú, aki néhány társával negyven fokos hidegben nekivágott a befagyott Amuron keresztül a Kabarowszkba vezető útnak és megrakott szánkóval tért vissza. Senki se gondolt magára, csak a másikra. Amig magára gondolt, eldugta kincseit és maga is éhezett. Amint azonban a másikra gondolt, előadta kincseit és maga is jóllakott. — Itt van, urak, öt font cukor! — rikkantott Kacsulics, aki normális időkben a legzsugoribb alak volt Kelet-Ázsiában. — Parancsoljatok, nádcukor! — mondta egy másik és úgy ragyogott az arca, mint egy üstökös. Büszke és boldog volt, aki adni tudott; hát még, aki többet tudott adni, mint a másik! Békés lett az élet. Már ének is felcsendült a teremben, törölgettük az orrunkat, a görbe hátak kiegyenesedtek és kisimultak a gyülöletmarta arcok. * * * A betegek egymásután gyógyultak meg és ápolni kezdték ápolóikat, akik viszont megbetegedtek. Sokan világosan érezték, hogy boldogok. Szerettek volna az idő lábába kapaszkodni, hogy ne siessen úgy. Aztán meggyógyult az utolsó beteg is. A kr aszna jarecskai táborban senki sem pusztult el spanyolban, amely máshol százával szedte áldozatait. Minket nem gyógyított meg sem orvos, sem pénz, sem organizáció, hanem csak — a felebaráti szeretet. * # * Csak azért mondtam ezt el, mert arra gondoltam, hogy a szerteszórt magyar kivándoroltak között is megtörténhetnék a csoda, — természetesen spanyol influenza nélkül, — ha mernénk szeretni egymást. Ez még abban az időben történt, amikor Magyarországon a falusi gazdaságok válogathattak az eladósodás módjában. Sokan csak azért incselkedtek a rongyos szűrrel, mert azt tartották, hogy valamirevaló gazdaember nem élhet kamatfizetés nélkül. Az sem volt ritka dolog, amikor egy háromnapos lagziért, hencegő hozományért, cifra bútorért annyi váltót kellett aláírni, hogy az örömapa már nem is győzte. Segített benne a rokonság is. A hirtelen való megkopaszodás legbiztosabb módja mégis az volt, ahogyan Bodnárék cselekedtek. Az ifjabb Bodnár azzal jött meg a katonáskodásból, hogy ő mától kezdve se kapának, se kaszának nem köszön. Addig rémitgette az öregeket, hogy igy lesz, meg úgy lesz, amig meg nem indult a szódagyártás abban a faluban, ahol még a patikus is hajnalban merített suhogó patakvizet ivott. Hamarosan azonban nagy sajnosságra jutottak, pedig a kutyájuk is szódavizén élt. Szülemama akkor kezdte tördelni a kezét, amikor már a régi téli esték szőtteményeiből, végvásznaiból is szénsav lett, meg cifrapalack. A becses szőttemények maguk után csalták a szekrényekből a ködmönkéket, az öltözetruhákat és igy az öreg Bodnárnak a végén már csak két nadrágja maradt. Egy katonanadrág, amelyben a ház körül foglalatoskodott, meg az ünneplő fekete. Éppen ezzel a feketével lett meg a baj! * * * Ebben a nadrágban térdelt az oltár előtt vagy negyven esztendővel arrébb, amikor kimondta, hogy “holtomiglan”, ő maga ugyancsak komolyra vette a szót, de nem úgy a nadrág. Időnap előtt kirepedt a jobb térdén és már csak egy alkalmas folt segíthetett rajta. Az öreg Bodnárról nem mondhatta senki, hogy templomkerülő ember, de most mégis örült ennek a rokkant térdű ünneplőnek. Úgy gondolta, hogy nem bántja ő meg azzal a Mindenhatót, ha most néhány vasárnap itthon marad házpásztomak. Csak addig, mig folt nem került a nadrágra. Hiszen itthon is lehet imádkozni; dohány vágás közben. Úgyis sok latorság elkövetődött már ebben a tágas, hűvös kamrában, hadd szentelődjék vissza a megtisztult szivü emberek hajlékává az otthoni imádság által. Szépen kitervelte, hogy borotválkozás után, ha a fiatalok elmentek már a templomba, ide hozza be az Aranykoronát, a csatos imakönyvet, itt mondja el a vasárnapi imádságait. Aztán pedig nekilát majd a dohányvágásnak. A dohányvágó masina ropacskolása még a szomszédba sem hallatszik el, nemhogy az égig jutna. De ha el is jut, bizonyára megörülnek neki a mennyei pitvarban, hiszen az imádság tiszta aranyát hozza magával egy öreg ember forgószéke mellől. Ha pedig a dohányvágással is megvan, megnézi, hogy mit ir a lap mára. Aztán pedig Bodrit fogja szórakoztatni, hadd legyen annak is vasárnapja. Mindebből azonban semmi sem lett! Azért nem lett, mert éppen Űrnapja közeledett és ezen a napon az Ur Jézus itt tartja egyik pihenőjét Bodnárék háza előtt. Szép hajlékot csinálnak neki zöldgallyból. Valóságos kápolnát. A kápolna már kora reggel elkészül és úgy illik, hogy a ház gazdája ünneplőben őrizze. Várja és fogadja az égi Vendéget. Lukastérdü nadrágban pedig semmi féle tiszteletadást megcselekedni nem lehet. Folt kell az ünneplőre! Szülemama tanácstalanul állott a kifosztott ládák előtt. Szemrehányást tett magának, hogy azt a fekete vizitkát miért is adta el. Úgysem kapott érte annyit, amennyin most egy foltnakvalót vehetne. A egész házban nem volt egy fekete foltnakvaló. Ebből is látszik, hogy nem volt sok jártasságuk a rájuk szakadt szegény-Szerkesztői üzenet SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPRA rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. MEGJELENT AZ 1964-ES “Históriás Kalendárium" Az egyetlen amerikai magyar naptár 256 oldalas, képes kiadásban. Megrendelhető a VASÁRNAP kiadóhivatalában 1 dollár 50 centért, írjon erre a cimre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, — Youngstown 9, Ohio.
